Több családdal beszéltünk össze a helyszíni logisztika miatt (tömegközlekedés híján), és az útiköltség-optmalizálás okán az egyik túratárs anyuka, Ancsa felajánlotta, hogy mind az öten szálljunk be a kisbuszába az oda-vissza útra. Így mi ezúttal a „bulibusszal” érkeztünk a túra kiinduló pontjára, Ősagárdra a templom mellé. Jó sokan jöttünk össze a helyszínen, ahol kis logisztika következett. Volt olyan túratárs, aki Felsőpetényben tervezte a kiszállást, a többiek velünk jöttek Alsópetényig. Így az összes autó és sofőr elhajtott a megfelelő túravégpontra, a felnőttek fele pedig sok-sok gyerekkel várt addig Ősagárdon.

2 / 18

Fotó: Nábrádi Judit

A templom mellett szép nagy füves terület van, így a nagyobbacska, ovis és kisiskolás szekció vígan futkározott. Nagyon jót játszottak, míg mi, anyukák a legkisebbekkel, totyogókkal jártuk be a területet. Volt itt baromfiudvar, pónilovagoltatás és egy-két tavaszi virág is. Egy cica is csapódott hozzánk, akitől Hanna először nagyon félt, a végén viszont már meg is merte simogatni, így a macska a sok apró kéz simogatását élvezve hempergett a földön.

Kapcsolódó cikkek

Kalandos kéktúra potyautasokkal a Pilisben

Tovább

Potyautasokkal Kőhányáspusztáról Gántra az Országos Kéktúrán

Tovább

Szerencsére az út a két végpont között oda-vissza fél óra, így nem kellett túl sokat várni. Felkerekedtünk, útnak indultunk. Szépen sütött a nap, az ovisok egymás szavába vágva társalogtak, eszük ágában sem volt nyafogni, még felfelé sem.

3 / 18

Fotó: Nábrádi Judit

Aztán amikor az első dombon felkapaszkodtunk, egy szép nagy rét következett panorámával a cserháti dombokra. Letelepedtünk egy piknikre, nem kellett rohannunk sehova. Előkerült egy sárkány Ági jóvoltából, így az önjáró szekció még enni is elfelejtett, nemhogy pihenni. Nagyon jól szórakoztak a piknik teljes ideje alatt, a sárkány pedig folyamatosan a levegőben volt, madzagja kézről kézre járt.

5 / 18

Fotó: Nábrádi Judit

Kb. egy óra után folytattuk utunkat tovább a kéken. Hanna egy kicsit szórakozott velünk, mert nem akart a hátamra jönni, de sétálni sem, így egy kicsit Gáborral vitette magát kézben. Ami azért nem könnyű, mert felöltözve kb. 14 kg. Egy-két totyogó is kedvet kapott, így Csenge, Nóra és Zente is apró talpukat kapkodták a cserháti dimbes-dombos tájban.

9 / 18

Fotó: Nábrádi Judit

Az ovisok minden izgalmas objektumot megmásztak, legyen az magasles vagy nagyobb fa. Annyira jó volt látni, mennyire élvezik a túrát, és milyen változatossá teszik maguknak! Felsőpetényre érve pecsételtünk, majd a pecséttel szemközti füves területen letelepedtünk a második piknikre. Volt ott a közelben egy tó is, így a gyerekek nem sokáig tudtak egyhelyben ülni, elindultak vízi csigákat keresni. Két családot itt várt az autója, így tőlük elköszöntünk, mielőtt tovább indultunk.

14 / 18

Fotó: Nábrádi Judit

Alsópetény már viszonylag közel volt, így Hannát és a totyogó szekciót hagytuk szabadlábon, amikor kb. félúton a két település között úgy gondolták, inkább sétálnának. Ez nekünk felnőtteknek egy kicsit türelemjáték, de a kicsiknek a világ felfedezése.

Elhaladtunk a Racka-tanya mellett, ahol kis- és nagy rackák láthattunk a kerítés mögött. Némelyik olyan kicsi volt, hogy maximum pár napja születhetett. Ági mesélte, hogy tavaly húsvétkor pont akkor születtek kicsik, amikor ott voltak, nagy élmény volt a gyerekeknek. A falu szélén egy rackakoponyát is találtunk, ezt muszáj volt magunkkal hozni, így azóta itthon figyel a garázsban a polcon.

17 / 18

Fotó: Nábrádi Judit

Alsópetényben szerettünk volna beülni valahova, amíg Ancsa visszaszerzi a kocsit, de sajnos az étteremben teltház volt, és az udvaron nem engedtek leülni, a cukrászdában zártkörű rendezvényt tartottak, a többi hely pedig zárva volt. Így visszaballagtunk a játszótérre, megettünk minden maradékot a táskáinkból addig, amíg sofőrünk vissza nem ért a kisbusszal. Nagyjából ránk is sötétedett, mire elindultunk haza. Szép napunk volt.