A föld megdobban a vágtató lovasok paripái alatt, huszonnyolc nemzet zászlaját csattogtatja a forró pusztai szél, a több száz lovas és gyalogos harcos fegyelmezett felvonulását több tízezer ember nézi szájtátva, és fotózza ezerrel. A küzdőtéren nincs megállás, folyamatosak a bemutatók, távolabb a színpadon egymást követik a programok, a bazárban és a gasztrosoron hatalmas az élet, rengetegen vannak a környező országokból is, a német szó gyakorisága már-már a Balatont idézi.

1 / 16

Három nap alatt több mint kétszáztízezer vendég volt kíváncsi Európa legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvényére, köztük mi is. De hogyan is jutottunk el idáig? Hogyan is néz ki a Kárpát-medence legnagyobb magyar lovas hagyományőrző ünnepe, a Kurultaj egy átlagos néző szemével?

Már az is gyanús volt, hogy egy jó kilométerrel a bugacpusztai kereszteződés előtt lassítanak, majd megállnak az autók. Azon az úton, melyen máskor alig van forgalom, most több száz méteren lépésben halad a kocsisor, a szántóföldeken kialakított parkolók gyorsan megtelnek, úgy tűnik, senki nem számított ekkora tömegre, alig tudják elhelyezni az autókat. Végül sikerül leparkolni, összkerékhajtás nem árt, nekünk ugyan nincs, de azért megoldjuk.

2 / 16

A bejárat felé hömpölygő tömeg nem hagy kétséget afelől, hogy merre is kell indulni, negyedóra múlva megpillantjuk a hatalmas jurtatábort és a végtelen, szikes pusztában autentikusan felépített díszleteket, melyek monumentalitása már önmagában lenyűgözi a látogatót. Hamu alatt ott izzik a parázs: akinek van vér az ereiben, már itt magával ragadja a bugaci pusztaság ezer éve szunnyadó, ám ilyenkor elemi erővel feltörő ősi magyar hangulata. Iszonyú jó érzés!

3 / 16

Előttünk a küzdőtér, melynek kapujában az egyik óriási molinóról Attila, azaz Etele Nagyfejedelem néz le ránk, szigorú keleties arcán csibészes mosoly. Átellenben Árpád vezér kemény, markáns, de lényegesen bizalomgerjesztőbb tekintete őrzi a kései utódok parádéját.

A küzdőtér mellett áll a világ legnagyobb jurtája, Attila sátra. A több, mint 20 méter átmérőjű jurtában a hun korszak elevenedik meg: régészeti lelet-rekonstrukciók, antropológiai arcrekonstrukciók és festmények segítenek elképzelni egy letűnt világot.

4 / 16

Éppen elcsíptük a nagy felvonulást, a seregszemlét, melyen a magyar és még huszonhét népcsoport gyalogos és lovas hagyományőrzője mutatja meg magát. Pazar jelenetek sorozata követi egymást a küzdőtéren, a bemutatkozás után minden egyes csapatból kiválik egy-egy lovas, és vágtatva száguld egy kört saját nemzetének zászlajával. Tudnak lovagolni, annyi bizonyos, különösen a közép-ázsiaiak, a kazah, a bolgár, az azeri, a mongol és még pár vérbeli lovas külön tapsot is kap, lenyűgöző, ahogyan ember és ló eggyé válva filmekbe illő vágtát mutat be a Bugaci puszta homokján.

5 / 16

Amikor az egész sereg megindul, hogy együtt vágtassanak pár kört a lelkes és hálás közönség előtt, az minden képzeletet felülmúl, ilyet bizony ritkán látni! Remeg a föld, zúg a puszta, feszülnek az inak, dobognak a paták, szinte bőrünkön érezzük, milyen lehetett egy igazi lovasroham, hátborzongató, ahogyan eldübörög mellettünk a több száz lovas, gomolygó porfelhőt hagyva maga után.

Picit távolabb, a színpadon a magyar produkciók mellett török, tatár, burját, kirgiz és egyéb vendégnemzetek népi együtteseinek előadásait hallgathatjuk meg. Kis megszakításokkal folyamatosan mennek a programok, megadva az alaphangulatot több tízezer ember mulatságának, kikapcsolódásának. A csúcs azért minden bizonnyal a péntek éjszakai Ismerős Arcok koncert volt, legismertebb daluk refrénje a látottak hatására újra itt cseng a fülemben: „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!”

Aki szereti a hasát és a bazárokat, az szintén megtalálja a számítását a Kurultajon. A színpad körül hatalmas félkörívben kialakított gasztronómiai parádé várja az éhező vendégeket, egészben sült csülöktől a hurkán, kolbászon át a kürtős kalácsig minden van, nem beszélve az innivalókról. A hosszan, több sorban felállított bazárokban a kézműves szőnyegektől, bőráruktól a kovácsolt vas remekeken át egészen a mézeskalácsig minden megtalálható. Érdekes, hogy bár több alkalommal jártam már a Zemplénben, Háromhután, mégis itt vettem először igazi hutai galagonyamézet.

6 / 16

Visszatérünk a küzdőtérhez, ahol újabb harci bemutató zajlik, a 907-ben lezajlott pozsonyi csata egyik jelenetét felidézve a magyar törzsek egyesült serege lecsap az országra támadó frankok hadaira. Látványos attrakció ez is, égő sátrakkal, száguldó lovakkal, fegyvercsörgéssel. De sorolhatnám a többi programot a teljesség igénye nélkül, láttunk lovas solymászbemutatót, íjászparádét és még agárversenyt is.

7 / 16

Őszintén szólva nagyon nehéz eljönni a Kurultajról, annyira sokszínű és magával ragadó az itt található forgatag. Nehéz eljönni, és érdemes minden nap visszatérni, előtte én sem gondoltam volna, de mi bizony itt voltunk mind a három napon. Nagyon élveztük, legközelebb sok-sok más vendéghez hasonlóan tervezzük, hogy kint is alszunk sátorban, vagy éppen úgy, ahogyan a legromantikusabb: a csillagfényes, szabad pusztai égbolt takarója alatt.

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!