Csodálatos változások kapujába érkeztünk.
A természet örökké forgó kereke az őszre érkezett.

Kint minden lassul és lerövidül.
A növényzet elereszti az élet zöld színét, helyére a sárga és a barna megannyi árnyalata kerül.

Eltűnnek a repdeső bogarak, de még az őzikék is kellő megfontoltsággal ugranak tova.
Pára és köd üli meg a reggeli tájat.

A Nap erőlködve tisztogatja égi birodalmát, de a köd és felhőhadsereg utánpótlása már folyamatos.

A szél, mint egy hatalmas seprő, ide-oda görgeti a földön lévő faleveleket.

Itt takarít, ott felhalmoz. Ő az őszi erdő szorgos háziasszonya.

1 / 3

Minden megy a maga változó útján, így hát én is alkalmazkodom. Rendszerint ilyenkor már csökkentem az átlagos futósebességem. Visszalassulok a környezetemhez. Így többet látok, és többet is érzek. Futás közben gyakran az ősz különleges hangjait hallgatom. Mert ősszel az erdőben mindig van egy pici nesz. A lehulló levelek földre esései, a pára vizének cseppenései vagy a száradó fű apró roppanásai kísérnek utamon..

Nagyon szeretem ezt az időszakot (is) az erdőben. Megnyugtat, kiegyenlít, feltölt. Varázslatos maga a szó is: ŐSZ. Ha kimondjuk, hosszan, elnyújtva, becsukott szemmel már érezzük is mágikus varázsát. Igen, engem az ősz mindig elvarázsol…

2 / 3

A múlt héten Tiszaújvárosban a TVK Nyrt jóvoltából egy remek rendezvényen népszerűsíthettem az Országos Kéktúrát. A dél-borsodi régió általános iskoláinak 20 csapata mérte össze a tudását a TVK iskolai vetélkedőjén. Az „Egy nap alatt a TVK körül” program keretében az ügyességi feladatok mellett környezetvédelmi kérdésekben, valamint a műanyagból készült hétköznapi használati tárgyak ismeretében bizonyíthattak játékos formában a gyerekek. A rendezvény célja az volt, hogy megismertesse az általános iskolásokkal a környezetvédelem fontosságát, a rendszeres mozgás szerepét a mindennapi életben.

Érdekes tapasztalatokat szereztem, hiszen lehetőségem volt a gyerekeket az OKT-ről és a természetjárásról is megkérdeznem. Nem verseny feladatként tettem fel ezeket a kérdéseket, csak olyan általános tájékozódásként. Persze utána bemutattam nekik ezt a különleges túraútvonalat (szükséges volt) és úgy érzem sok esetben sikerült is felkeltenem a hallhatóságom figyelmét és érdeklődését.

No de, nézzük a számokat! A megkérdezett 20 csapatból csak 3 csapat hallott a Kéktúráról. Aki hallott már róla, azok közül sokan voltak olyanok, akik már túráztak is valamelyik szakaszán. Az egyik csapat tagjai (a három tájékozott csapatból) pedig rendszeresen több részben elnyújtva 4-5 év alatt, járják végig a Kék Túrát egy lelkes tanárukkal. Ez egy követendő, igazi példa értékű hozzáállás!

A gyerekek a rendszeres mozgás kérdésnél 70%-ban említik a labdarúgást (szinte egyből ezt vágják rá). Egyéb sportot alig említenek, a túrázás pedig szóba sem kerül.

3 / 3

A felmérésem nem reprezentatív, de roppantul tanulságos. Érdekes, hogy a gyerekek milyen fogékonyak és kíváncsiak az új dolgokra. A természet szónál gyakran felcsillan a szemük, érezni, hogy hat rájuk valami. De amiről nem tudnak, az nem is érdekelheti őket. És az OKT-ről még nem tudnak. Ezért úgy gondolom, hogy a legfontosabb lépés a megismertetés.

Utána már könnyedén meglátják benne a kaland, a helytállás lehetőségét, és ha van, aki velük tart, akár bele is vágnak egy OKT jellegű megmérettetésbe. Persze az agyon civilizált, túlmobilizált, „való világos”, „x-faktoros”értékrendjük alapján rengeteg meglepetésben lesz részük, de hát pont ez lenne az egyik legfontosabb cél.

Megismerni az ország szépségeit, megismerni a magyar embereket, megismerni önmagukat, azaz megtalálni a helyünket a világban, Mindezt a természet valós értékrendjén keresztül. Hiszen nincs igazabb, hitelesebb megmérettetés, mint a természet törvényeinek megtapasztalása.

Remélem, egyre többen ismerik majd fel ezt az igazságot. Az én küldetésem pedig az, hogy segítsem ezt a megismertetést, utat mutatva a lehetőségek felé. Mert a lehetőség mindenki számára ott van. Csak el kell indulni az úton…

"Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.

Aki minket meglát,
mit fog az mondani,
azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.

Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted."

Magyar népdal