Kilométereken át sarat dagasztani, csuromvizes aljnövényzetben bukdácsolni, korhadó fatuskókon ücsörögni, poros dűlőkön izzadni, nyálkás avarban sátrat verni, tűzforró babgulyást magunkra borítani – az aktív természetjárás velejárói. Mindben közös, hogy nyomot hagynak felszerelésünk elemein, amelyek maguktól sajnos képtelenek a rájuk ragadt szennyeződésektől és a mélyen beléjük ivódott szagoktól megszabadulni. Tisztítási és ápolási tanácsadás következik.

Lábbelipucolás

Otthonunkból kilépve kapcsolatba kerülünk a külvilággal, viseletünk fejünktől legtávolabbi darabjai pedig azonnal elkezdik a szorgos gyűjtőmunkát. Leggyakrabban port, finom talajszemcséket, kőzettörmeléket, sárdarabokat, friss esővizet és különböző növényi részeket vesznek magukhoz, de a megfeketedett latyakkal, olvadt bitumennel és állati ürülékkel való találkozásaik sem mennek ritkaságszámba. Természetjárással förtelmesen összemocskolható minden lábbeli, de egy kis idő- és energiabefektetéssel szerencsére remekül ki is glancolhatók. Ahhoz, hogy bakancsunk vagy cipőnk hosszú ideig jól szuperáljon, rendszeres gondoskodásra van szüksége. Többnapos kalandozások során minden este – akár a lábbeli levétele előtt vagy közvetlenül utána – szánjunk időt a járótalpra és a felsőrészre ragadt nagyobb sárdarabok, valamint a fűzők alá vagy a nyelv hajlatába bekuckózott növényi részek eltávolítására.

Nem kell túlzásba vinni az alaposságot, a cél ilyenkor csupán az, hogy a szennyeződések nagyjától megszabaduljunk. Sáreltávolításra egy bot, egy megfelelő formájú kavics vagy egy sátorcövek is megteszi, durvulni viszont nem szabad. Amikor ezzel megvagyunk, vegyük ki a talpbetéteket, majd tömjünk nedvszívó papírt (ha éppen van kéznél) a lábbelikbe, hogy meggyorsítsuk a kiszáradást. A sugárzó hőforrásokat (tábortűz, gázkonvektor) lehetőleg kerüljük, de amennyiben a jeges patakvízben totálisan átázott bakancs előreláthatólag nem fog megszáradni a sátorban vagy a szálláshelyen, és reggel muszáj továbbmenni, kénytelenek leszünk eltekinteni a lábbeliápolási útmutatóban szereplő előírásoktól. Az „elnagyolt tisztogatás” praktikáját értelemszerűen akkor is alkalmazhatjuk, ha hazatérésünket követően átkozottul nincs kedvünk pepecselni, de egy sárkupaccá lett bakancsot sem szeretnénk nézegetni az előszobában.

Egyes lábbeli- gyártók – köztük a Hanwag – saját márkás vakszokat és impregnáló- szereket is kínálnak

1 / 5

Fotó: Hawang

Másnap (oké, lehet harmadnap is) persze kezdetét veheti az alapos pucolás. Vegyük ki a talpbetéteket és a fűzőket. A felületi szennyeződéseket langyos vízzel, egy nem túl merev sörtéjű kefe segítségével távolítsuk el. Rázzuk ki alaposan a lábbeli belsejébe került talajszemcséket. A bőr felsőrészű bakancsokat és cipőket rendszeresen ápolni és impregnálni kell. Mindehhez szerencsére sokféle készítményt lehet beszerezni a szakboltokban: aeroszolos (pumpás vagy hajtógázos), szivacsfejjel felhordható (sűrűn folyó vagy tejszerű), valamint tégelyes (krém- vagy balzsamszerű) csodaszerek közül választhatjuk ki a lábbelink bőrtípusához legmegfelelőbbet.

Az alapvetően zsíros és fedett bőrökhöz való tégelyes kencéket, vakszokat szobahőmérsékleten, egy nem szöszölő ronggyal hordhatjuk fel a legegyszerűbben a száraz, tiszta bőrfelületre. Ha nehézségekbe ütköznénk a fűzőszemek vagy fűzőkampók környékén, egy puha sörtéjű fogkefe nagy segítség lehet. Időbe telik, amíg a készítmény behatol a bőrbe, ezt a folyamatot pedig legfeljebb körültekintő hajszárítózással tudjuk meggyorsítani. Ne feledkezzünk meg a felesleg letörléséről sem. Tartsuk szem előtt, hogy az ápoló- és egyéb impregnálószerek többsége sötétíti a bőrt. A túl gyakori vakszolás kerülendő, mivel a bőr ellágyulása következtében a felsőrész alaktartó képessége jelentősen romlik, könnyebben deformálódik, illetve válik el a körgumírozástól.

A megfelelően ápolt és imp- regnált lábbeli nélkülözhetetlen társ az esős túranapokon

2 / 5

Fotó: Adobe Stock

Mosás

A lábbelikhez hasonlóan sajnos ruházatunk elemei sem élveznek immunitást a szennyeződésekkel szemben. Bár sárból összességében (most nem a kamáslikra és a barlangászoverallokra kell gondolni) kevesebb jut nekik, egyes káros behatásoknak sokkal inkább ki vannak téve, mint egy cipő vagy egy bakancs. Az egyik legádázabb az izzadság, amely nemcsak a kellemetlen szagok előbb-utóbb elkerülhetetlen felgyülemléséért, hanem a vízálló-páraáteresztő ruhadarabok optimális működését gátló, esztétikai szempontból sem kívánatos anyaglerakódásokért, sókiválásokért is felelős. Száz szónak is egy a vége: a koszos ruhát ki kell mosni.

Mielőtt bepattintanánk a motyót a mosógép dobjába, nézzük meg a bevarrt címkét, amelyen kulcsfontosságú infómorzsák szerepelnek piktogramok és egy hőmérsékleti érték formájában. Ezeket a dolgokat nem azért tüntetik fel, hogy megzavarjanak minket, hanem azért, hogy tájékoztassanak. Ha valamit nem lehet vasalni, akkor ne vasaljuk, ha csak kézzel lehet mosni 30 °C-os vízben, akkor ne mossuk gépben 60 °C-on. Tartsuk be a címkén szereplő előírásokat, megéri! Ügyeljünk rá, hogy a mosnivalók cipzárjai felhúzva, patentgombjaik összekapcsolva, tépőzáraik pedig rögzítve legyenek, a korábbról a dobban maradt esetleges szennyeződéseket pedig távolítsuk el alaposan, mielőtt elindítjuk a programot.

3 / 5

Első ökölszabály: outdoor termékeket folyékony mosószerrel mosunk. Amennyiben a legjobbat szeretnénk kedvenc ruhadarabjainknak, vásároljunk outdoor termékekhez kifejlesztett mosószert. Ez így leírva sima ügy, de felmerülhet a kérdés: mégis melyiket vegyük meg? Mi azt javasoljuk, hogy egy általános használatra szánt – pamut és szintetikus alapanyagú, membrán nélküli és membrános textíliák tisztítására egyaránt alkalmas – készítményt mindenképpen szerezzünk be, mert erre lesz a leggyakrabban szükségünk. Az ára elsőre talán borsosnak tűnhet, de ha megnézzük, milyen kis mennyiség elég belőle mosásonként, máris szimpatikusabb lesz a történet.

Muszáj egy kicsit elidőznünk a pehelytöltetű termékeknél (mellények, kabátok, hálózsákok), mivel a megfelelő hőfokú mosóvíz, a szuper tisztítószer és a korszerű mosógép sajnos nem elég a sikerhez. Szükségünk lesz még egy-két tiszta teniszlabdára vagy rücskös felületű szárítólabdára, amelyeket a dobba kell helyeznünk, hogy annak forgása közben folyamatos mechanikai kapcsolatban legyenek a mosnivalóval. E különös labdamasszázs meggátolja, hogy a hőszigetelő töltet összecsomósodjon, így centrifugázás után nem kell majd órákon át rázogatnunk a cuccot, hogy a pehely nagy nehezen „kiugorja magát”, azaz eloszlása egyenletes legyen a kamrákban. Blokkunk végére maradt a második ökölszabály: a klasszikus öblítőszerek és kondicionálók használata outdoor termékek esetén kerülendő. Komolyan? Igen. Ezek a készítmények csökkentik a textíliák nedvességelvezető és a membránok páraáteresztő képességét, továbbá a tartós vízlepergető bevonatok (DWR-bevonatok) hatékony működését is gátolják.

Impregnálás

Jó volna azt gondolni, hogy általános vagy speciális outdoor mosószer alkalmazásával ruhánk képes visszanyerni eredeti állapotát, de az élet nem ilyen szép. Az, hogy valami tiszta, nem jelenti azt, hogy funkcionalitás tekintetében is hozza a kívánt szintet. Az outdoor ruházati termékek, valamint a hálózsákok jelentős részét DWR-bevonattal látják el gyárilag. E kémiai felületkezelés elősegíti a vízcseppek lepergését, aprócska gyöngyökként való „legurulását” a textília felszínéről, ami elengedhetetlen többek között ahhoz, hogy az odabentről kifelé igyekvő pára gyorsan távozhasson a külvilágba.

4 / 5

Fotó: Paudie Spillane

A változatos anyagi (kémiai) összetételű DWR-készítmények az úgynevezett nedvesítési peremszöget növelik, így a víz csak rendkívül kis mértékben lesz képes a felület nedvesítésére. A DWR-bevonatok nem tartanak örökké, hatékonyságukat a mechanikai behatások és a szennyeződések egyaránt rontják, megújításukról éppen ezért célszerű időről időre gondoskodni. Modern emberekként abban az óriási szerencsében van részünk, hogy ezt mosással egybekötve, mosást követően mosógéppel, valamint mosógép nélkül is megtehetjük. Utóbbi esetben egy aeroszolos készítményt kell ráfújnunk vagy rápermeteznünk a kezelni kívánt, szennyeződésmentes felületre.

Az egyenletes fedés elérésében egy tiszta rongydarab nagy segítségünkre lehet. A mosással egybekötött impregnálás azt jelenti, hogy egy 2 az 1-ben típusú mosó-impregnáló szerrel egy körben tisztítjuk meg és tesszük vízlepergetővé a ruhadarabot vagy a hálózsákot. Ilyen szereket kifejezetten pehelytöltetű hálózsákokhoz is gyártanak. A mosást követő, változatlanul mosógépben történő impregnálásnál a vízlepergető készítmény az előzetesen már tisztára mosott (száraz vagy nedves is lehet) ruhadarabbal vagy hálózsákkal egy második mosási körben kerül érintkezésbe, tehát összesen kettőt mosunk: egyet azért, hogy tiszta, egy másikat azért, hogy vízlepergető legyen a cucc. Most érkeztünk el egy érdekes témához, a hőhatással történő „DWR-aktiváláshoz”.

5 / 5

Egyes impregnálószerek akkor működnek igazán hatékonyan bevonatként, ha a víztaszító réteg felhordását követően 15–30 percre szárítógépbe tesszük melegedni (alacsony vagy közepes hőfokon) a ruhát vagy a hálózsákot. Hajszárítót is használhatunk, ha nincs szárítógépünk. Vannak viszont olyan készítmények is, amelyeknek nincsen szükségük ilyesfajta hőkezelésre, szobahőmérsékleten száradva is kellő affinitással kötődnek a textíliához, éppen ezért mi ezeket részesítjük előnyben. Ha fontos számunkra bolygónk egészsége, kizárólag vízbázisú, PFC-mentes mosó-impregnáló szereket és természetes összetevőkből előállított vakszokat vásároljunk, továbbá csak akkor mossunk, ha tényleg szükséges.