2014. szeptember 4.

Pallósztráda a szikla oldalában - a Medve-szurdok

A Graz-hoz közeli Medve-szurdok - németül „Bärenschützklamm" - olyan, mintha a Békás-szoroson autóút helyett embernyi széles fapalló-folyosón kéne végigmennünk.

Egy szűkös, bővizű szurdok a rohanó víz dübörgésével mondjuk nem kimondottan az a hely, ahova a város zajai elől menekül az ember - főként nem hétvégén, amikor az ezernyi osztrák és más térségbeli turista menetoszlopa hangyaként araszol előre a sziklafolyosó aljában-oldalában kiépített létra- és pallórendszeren. A Graz-hoz közeli Medve-szurdok - németül „Bärenschützklamm" - olyan, mintha a Békás-szoroson autóút helyett embernyi széles fapalló-folyosón kéne végigmennünk.

1 / 14

A szurdok Graztól északra található, egész közel van a magyar határhoz, az autópályákat elkerülve, hangulatos völgyekben kanyargó autóúton is kb. két-két és fél óra autózás Kőszeg és Szombathely környékéről. A legközelebbi falu, ahonnan a turistaút indul, majd ahová visszatér, Mixnitz, egy vonattal is elérhető, barátságos, muskátlis ablakú házaktól tarka völgyi település. Még kisvasútja is van, az egyik szomszédos völgy bányájából érkező nyersanyagot itt rakják át a nagyvasútra - a prospektusok szerint, ha jól értem őket, a kisvasút utasokat is szállít.

2 / 14

A táj természetesen mesés: rikítóan zöld legelők, végtelen, felhőkbe nyúló hegyláncok, rendezett falvak, óriási fenyvesek. Grazer-Berglandban járunk, a Keleti-Alpok egyik legkeletebbi magashegységi területén. A legmagasabb pont a Hochlantsch a maga 1720 méterével, ami Alpok-mércével ugyebár nem számít valami egetverőnek (nem szóvicc, tényleg, bocs).

3 / 14

A Medve-szurdok (máshol: Medveölő-szurdok) egy mészkőfalak közé vágódott szűk sziklafolyosó. A sziklafalak helyenként 200-300 méter magasan tornyosulnak fölénk, és akár 2 méterre is megközelítik egymást. A vájatot a patak hozta létre, egyre és egyre mélyebbre fűrészelve magát, helyenként többemeletnyi vízeséseket kialakítva.

4 / 14

A szurdok kiépítettsége nagyon németes: a Szlovák Paradicsom láncos-fémlétrás, olykor hajmeresztő útjaival szemben itt egy néhol kellemetlenül szűk fapalló-folyosóba vagyunk szorítva. Jobbról-balról korlát (oldalanként kettő: egy a felnőtteknek, alatta egy a kicsiknek) kísér, alig van pár rövidebb szakasz, ahol oldalirányba is mozoghatunk. Ennek megfelelően néhány lassabb turista alaposan meg tudja akasztani a menetet, előzni többnyire esélytelen.

5 / 14

Összesen 2900 lépcsőfokból, és 169 (számozott) pallóelemből áll a rendszer, mely helyenként egészen meghökkentő látványt nyújt: a szurdok kezdetén például állunk a látszólag összezáródó sziklafallal szemben, aminek peremén ott kígyózik egy végeláthatatlan, és alulról nézve szinte lehetetlenül meredek létrasor. Azt sem látni, honnan jön, hová tűnik el.

6 / 14

A szurdokbejárathoz a parkolóktól jó tempóban úgy 30-40 perc az út, és a szurdok létráinál jóval fárasztóbb emelkedőn vezet. A parkolótól a szurdokot záró menedékházig jelentős szintkülönbséget gyűrünk le: 479 m-ről 1209-re kapaszkodunk fel. Érdemes úgy nekiindulni, hogy a közeli Hochlantsch-ra is jusson időnk felmászni - nekünk ez az idő sajnos nem állt rendelkezésünkre, és így is kb. 2 percen múlott, hogy nem áztunk ronggyá egy hirtelen jött viharban.

7 / 14

A klíma a szurdokokra jellemzően párás, hűvös, de a lépcsőzésben azért rendesen lever a veríték, így nyáron kifejezetten jóleső tud lenni a vízesésekből spriccelő hideg permet.

8 / 14

A szurdokban rengeteg vízesés, mindenféle érdekes sziklaképződmény vesz körül, és ha épp nem hajtanak a mögöttünk jövők, érdemes kicsit megállni és hagyni eluralkodni magunkon az érzést, hogy szinte úgy nyomnak össze az irdatlan sziklafalak, mint Csubakkáékat a szemetesakna falai a Halálcsillagon.

9 / 14

Kb. 1,5 km maga a szurdokút, és nagyjából 1,5 óra alatt kényelmesen végigjárható. A felnőtt belépő most 3,5 Euró, és májustól október végéig lehetséges a látogatás, az év további részében nem az.

10 / 14

Az út vége egy nyeregpont, ahol egy kis rönkházban nagy pénzekért fogyaszthatunk amúgy kitűnő gulyást, még jobb süteményeket, sört, üdítőt, igen sok mindent a fogadós feladatokat ellátó lederhosen-es osztrákok sürgölődése közepette.

11 / 14

A Hochlantsch (1720 m) a szurdokot záró menedékháztól

Lefelé sötét fenyvesen keresztül halad a turistaút (a szurdok persze csak fölfelé járható), a kb. másfél órás séta során itt-ott nagyszerű kilátás nyílik az Alpok nyugatabbi, magasabb, végeláthatatlan láncai felé. Útközben hegymászók kicsiny csoportja kászálódott le éppen az egyik sziklafalról, kiépített mászóutak és ferráták is találhatók a közeli hegyoldalakon.

12 / 14

Nehéz megmondani, összesen mennyi idő a szurdok végigjárása parkolótól parkolóig. Saját tempónkon kívül ugyanis itt erősen függünk másokétól, helyenként percekre beragadhat a menet, máskor hosszasan követünk nálunk sokkal lassabbakat, megint máskor minket toln(ná)nak a mögöttünk nyomulók. Kényelmes tempóban úgy 4 óra a kör. A Hochlantsch erre rátehet még 3 órát, érdemes így számolni. A terep fárasztó, de a kiépítettség miatt nem kifejezetten nehéz. A szurdok pedig, amint a képeken is látszik, gyönyörű és különleges, aki nem járt még ilyen helyen, annak páratlan élmény lehet. De aki igen, annak is.

13 / 14

Engem a németes precizitású, „nem bízunk semmit a véletlenre"-típusú kiépítettség kevésbé ragadott magával, mint pl. a Szlovák Paradicsom kalandos turistaútjai, már csak azért is, mert itt a szorult helyzet miatt egyszerűen túl sokat kell foglalkoznunk a többi turistával, nem tudunk elég függetlenül mozogni (jó, hétköznap biztos kevesebben vannak). Viszont a Medve-szurdok méretei annyira gigantikusak, hogy a látványvilág akkor is magával ragad, ha minden irányból belelóg a fényképezőtől kezdve az iskoláscsoporton keresztül a bőrnadrágig bármi. Szerencsére mindig van még egy irány, amerre érdemes fordulni.