A leírások és a térkép szerint három irányból is a csúcsra törhetünk. Északról a Gyadai-rét irányából egy kissé hosszabbnak tűnő úton, Kosd falu felől, valamint a váci Gombás pihenőhely felől. Természetesen sikerült a három közül a legmeredekebb kaptatót kiválasztanunk.

Vácra a kettes főút felől araszoltunk, amit annyira nem is bántunk, mert közben megcsodálhattuk a hatalmas kőbánya miatt sárgás-piros „sebétől” feltűnő Naszályt. A rendszerváltásig az alap környezetvédelmi szabályokat is nélkülöző mészkőkitermelés rontotta Vác levegőjét. A bánya okozta jellegzetes kontúr messziről felismerhetővé teszi a hegyet.

1 / 23

A városközpont felől vezető sárga sáv fokozatosan elhagyja az utolsó házakat is, és egy szerpentinszerű aszfaltútra terelve, emelkedve öleli körbe a hegy alját. Gombás-Fenyves buszmegállónál jobbra kanyarodtunk, majd egy kis útbaigazítás után el is értük a Naszály-hegylábat. A felújított Katalinpusztai kirándulóközpont kis hangyafigurája köszönt vissza ránk az útjelző táblákról. A sárga háromszög addig tűnt szimpatikusnak, míg egy virágos rét mellett haladt keresztül. A természetvédelmi tábla mellett értünk be az erdőbe.

2 / 23

Az eleje még könnyű volt, de aztán méterről-méterre nehezebben haladtunk. A már mögöttünk lévő körtúra ismeretében bátran kijelenthetem, hogy ennél rosszabb utat nem is találhattunk volna. Úton-útfélen megállásra okot adó kifogásokat kerestünk. Mivel a szegényes aljnövényzet nem kötötte le a figyelmünket, ezért az avarban motoszkáló bogarak megfigyelésével töltöttük a pihenőidőt. Méterenként ugyan, de végül elértük az első útelágazást, ahol egy kényelmesebb szekérútra kanyarodtunk (sárga kereszt nyugatra). Itt az erdő is más képet festett, és virágok is színesítették a tájat. Röpült az idő és máris a Látó-hegy felirat jelent meg az útjelző táblán. A vaditató moszattal fedett zöld vízét az erdei állatok nappal a kirándulók zaja miatt biztosan elkerülik. A kék háromszög rövidesen egy kopár sziklaoromhoz vezette léptünket. A csodás kilátás és a Szent Margit-kereszt szakrálissá teszik a csúcsot. A Szentimrevárosi Egyesület magyar szentek emlékére évente állít egy-egy keresztet különböző hegyek csúcsaira, így 2001-ben a Naszály sem maradt ki.

3 / 23

Az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, mert a fejünk felett gyülekező esőfelhők elrontották a panoráma varázsát. A Duna ezüstös szalagja így is lenyűgözött minket. Szemerkélő, majd egyre erősödő esőben szaladtunk fel a 652. méterre. Az Állami Földmérő Intézet csúnyácska geodéziai mérőtornya most esőházként funkcionált. A bőrig ázás elől ide menekülő kirándulók uzsonnázva várták a napsütést. Sok jó ember kis helyen is elfér, bizonyították be az egybegyűltek. Szerencsére az eső alábbhagyott, ezért hamarosan elhagyhattuk alkalmi esernyőnket. Az elázásért cserébe a párolgó zöld kellemes illatával kárpótolt minket a természet.

Mire a Násznép-barlanghoz értünk, már ismét sütött a nap. A denevérek otthona a hegy második legnagyobb barlangja. A monda szerint a tatárok elől egy egész lakodalmas sereg is meghúzta itt magát. A Kopaszok szép kilátást hoztak. Lassítottuk a lépteinket, hogy hosszabb ideig tartson a tető. A karsztbokorerdő a telepített fenyőkkel keveredve izgalmassá teszi a növényzetet. Az egyik turistajel éppen egy bonszájformájú tűlevelű törzsét díszíti.

4 / 23

A Kéktúra vonalán ereszkedtünk le a Bánya-völgyig. Ezen az ezer méteren körülbelül 200 méter a szintkülönbség, mégsem tűnt olyan meredeknek, mint felfelé jönni a sárgán. Újból nyugat felé haladva a hegyoldalon egy tölgyerdőn vágtunk át. A vízfolyások által mélyített árkok hullámvasúttá alakították a terepet. Később egy nyúl ugrált velünk szembe, mindaddig békésen kutatva elemózsia után, mígnem a forduló széllel érkező illatunk el nem riasztotta. A kis állat látványa mosolyt csalt az arcunkra, pedig a mostanra már fárasztó „hegynek fel, és hegyről le”-mozgás miatt már nem volt erőnk őszintén nevetni.

5 / 23

Végre elértük az ötös kereszteződést, itt a Naszály szinte összes útja összefut. A közeledő gombai pihenőhely örömmel és megkönnyebbüléssel töltött el minket. Lefelé poroszkálva már nem is figyeltük a jelzett utat, így érkeztünk meg egy alpesi rét hangulatát idéző mezőre. Az örökzöldek melletti kosboros a felirat szerint ősgyep. Mágnes-és Ezotermikus-rét voltak a kézzel festett útmutató táblák feliratai. A szájhagyomány szerint itt is érezhető a földsugárzás gyógyító ereje, hasonlóképpen az elismert tápiószentmártoni Attila-dombhoz. Megpihentünk, megettük az utolsó gyümölcseinket, majd nekivágtunk a hátralévő pár száz méternek.

Írta és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz a cikkírópályázatunkon és nyerj értékes nyereményeket!

Még több cikk a szerzőtől:

Spartacus útján a Visegrádi-hegységben

Mediterrán kiruccanás a Haraszt-hegyre

Mit rejt a zselici erdő? - A sasréti ősbükkös

Csúcs-hegyi séta, avagy egy kis szelet Kék