Ahogy a balatoni tájra, úgy a Tihanyi-félszigetre is sokan gondolnak nyaralóhelyként, azonban természetjáró szemmel sokkal izgalmasabb helyszín. Erről egy Tihanyból induló 15 km hosszú körtúrával bizonyosodhatunk meg, ami a változatos látnivalókon túl még egy szuvenírt is tartogat a jelvénygyűjtögetőknek, amennyiben túramozgalomként teljesítjük a távot. A kiindulópont a Levendula Ház Látogatóközpont, itt kerül az első pecsét az ingyenesen letölthető igazolólapra, amit majd további hét igazolópont (kód, fénykép) követ.

Már a túra első méterei is szemlélődő megállásra késztetnek, ahogy a sárga kereszt jelzést követve elhaladunk a Belső-tó mellett. A magaslatokkal körbevett ragyogó víztükör közvetlenül a falu szomszédságában található, létrejöttét az egykor itt működött vulkánoknak köszönheti: a félsziget belső, lefolyástalan tavai a kráter helyén alakultak ki. A Belső-tó mintegy 25 méterrel magasabban fekszik a Balaton vízszintjénél, és egykor a mainál gazdagabb növény- és állatvilágáról volt híres, de az ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzet teljesen kipusztult, és az itt fészkelő madarak túlnyomó része is áttelepedett a Külső-tóra. Később a táplálékhiány miatt a betelepített halfajok is kipusztultak, azóta a vegetáció lassan kezd magához térni.

A Belső-tó ma a pecások birodalma, de csónakázni is lehet rajta. Nádassal szegélyezett partján sétálva széles kilátást élvezhetünk a félsziget belső tájára, és ha szerencsések vagyunk, még ürgéket is megpillanthatunk, ahogy kikukucskálnak föld alatti járataikból. Útvonalunk a focipálya és a legelésző szürkemarhák mellett halad el, majd kisvártatva a Hármas-hegy erdős oldalában emelkedik a tihanyi táj jellegzetes színfoltjaihoz.

Csodálatos „gejzírek”

A mindössze 181 méter magas Hármas-hegy hátán találjuk a félsziget hévforráskúpokban leggazdagabb, száznál is több sziklaalakzatot bemutató részét. Ezeket a formációkat korábban gejzíreknek tartották, mára viszont tudjuk, hogy a törésvonalak mentén felszínre bukkanó hévforrások maradványairól van szó. A környék kuriózumának számító különleges sziklákat közelebbről is érdemes szemügyre venni. Egyik-másik érdekes mintákat mutató felszínével, sárgában ragyogó színével vagy gravitációt meghazudtoló pozíciójával gyönyörködtet.

Tűzhányók munkája a mélyben

A Tihanyi-félszigetet felépítő tűzhányók 7 millió éve aludtak ki. A mélyben rekedt magma viszont még több százezer éven át fűtötte környezetét. Az olvadt bazaltból származó forró gázok a repedéseken keresztül föláramlottak, és a felszín alatti vizekkel összevegyültek, ez a forróvíz pedig a mélyben fekvő üledékes kőzetekből meszet, kovát, dolomitot és vasat oldott ki, majd azokat a felszínen hévforráskúpok formájában rakta le. Ezt a vegyes kőzetet nevezik gejziritnek.

Kanyargó ösvényünk kitérőt tesz a Hármas-hegyi-Átjáróhoz, ami tihanyi mércével számolva a nagyobb barlangok közé tartozik. Az erdő csendjében megbújó sziklaüregnek két nyílása van, amit 6,5 méter hosszan lehet átjárni. A közelmúltban az üreg az itt működő kőfejtő alkalmi pihenő- és raktárhelyiségének szolgált, de a népnyelv szerint régebben tündérek lakták, ezért hívják Tündér-bújócska-barlangnak is. Innen pár lépésre a Kalapos-kúp egyensúlyozó sziklatömbjét csodálhatjuk, majd a Borsóköves-kúp szemlélteti a feltörő vizek látványos munkáját.

Ha közelebbről is megnézzük a sziklák felszínét, láthatjuk a forrásvízfeltörések különböző rétegződéseit. Az Aranyház környéki kúpok kőzete többnyire meszes anyagú, és csak helyenként mutat rétegzettséget. Létrejöttük után szénsavas víz tört át rajtuk, ettől lyukacsossá vált a kőzet, és kürtők oldódtak ki. Az okkersárga és barna részeket vasas oldatok járták át, az újabb fázis hévizei viszont karfiolra emlékeztető borsóköveket és más érdekes mészkiválásokat hoztak létre.

A beszédes nevű Cser-hegy sűrű fiatalosában követjük immáron a zöld jelzéseket. A félsziget déli csücskében elfeledetten álló Újlaki templomromhoz igyekszünk, ami jelvényszerzőtúránk igazolópontja. A romhoz vezető kitérőnk helyenként kilátást is enged a Balaton hatalmas víztükrére, illetve a túlpart dombtájára, benne a Kőröshegyi völgyhíd jellegzetes látványával, de a későbbiekben ennél még lenyűgözőbb panorámasétányban lesz részünk, ahogy nyugat felé tartunk a sárga jelzésen.

Visszakapaszkodunk a Gejzír-mező szélére, majd a turistautak találkozásánál a Félbevágott-kúp enged betekintést egy víz által formált sziklába. A kőfejtés miatt megcsonkított kúp olyan, mint egy természetes esőbeálló, amelynek falait vasas oldatok festették rozsdaszínűre. Fenyőkkel tarkított erdőben járunk a meredeken leszakadó hegy peremén. Néhol kilátást is engednek a fák, de az igazi panorámaösvény a Szarkádi-erdő után vár majd ránk, ahol zavartalanul élvezhetjük a csodálatos balatoni távlatot.

Mesés kilátással a Balatonra

A sziklás peremen vezető panorámaösvény igazi kuriózum, a hazai viszonylatban egyedülállónak mondható. A félsziget adottságai lehetővé teszik, hogy nyugati irányba szinte végigpásztázzuk Közép-Európa legnagyobb tavát. A végtelennek ható madártávlat mediterrán hangulatát tovább fokozza a leszakadó sziklafalak alatt húzódó mélység, ahol háborítatlan nádas szegélyezi vízpartot.

Kisebb lejtők és felmenetek váltakozásában hullámvasútazunk, mígnem a Csúcs-hegy nyugati oldalában a tihanyi táj újabb neves helyszínére érkezünk. Ösvényünk mellett egy 4,3 méter hosszú, 3 méter mély sziklaformáció bukkan fel, ami Vadlány-forrásbarlangként is ismert. A vadlányok a balatoni folklórban egyfajta tündérként szerepelnek, akiket ritkán lehetett megpillantani az erdőben. Erről az üregről úgy tartják, hogy annak idején az itt élt vadlányok éjszakánként énekeltek, hangjuk pedig idecsábította a tihanyi vár védőit. Később a sziklába árkot véstek, föléje őrtornyot is emeltek, aminek alapjai ma is látszanak. A mítosz úgy tartja, a vadlányok szeretik a szépet és a csillogást, ezért lakhelyük falait tömör kalcedonnal, sejtes hidrokarcittal és jáspissal díszítették.

A markánsan kiemelkedő Csúcs-hegy 232 méteres sziklaszirtje a félsziget legmagasabb pontja. Különbleges élővilága miatt 2006-ban fokozott védelem alá helyezték. Kilátást engedő tetejére felkapaszkodunk, itt találjuk a túra igazolókódját. Ősszel igazi színkavalkád vár ránk az előttünk álló gerincösvény néhány száz méteres szakaszán, melynek Nyereg-hegyig tartó varázsáról a cserszömörcés gondoskodik.

A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti-hegyet összekötő keskeny gerinc, melynek sziklás panorámapontjáról csodás kilátás nyílik a Balaton-felvidék vonulatára és a félsziget nyugati tövében elterülő Sajkodi- és Bázsai-öböl nádasára. Ez az ék alakú hegygerinc a tihanyi táj egyik legértékesebb földtani képződménye. A korábban látottaktól eltérően itt a sziklák látványosabb, gyűrtebb alakzatokat alkotnak, égbe meredő párkányai gigászi erejű kéregmozgásról árulkodnak.

Következő élménypontunk a közeli Apáti-hegy lesz, még pontosabban a tetején álló, már messziről is látszó masszív kilátótorony. A 16,5 méter magas messzelátóban állva főként az alattunk elterülő Tihanyi-félsziget tűzhányók alkotta belső medencéje vonzza a tekintetet, benne a Belső- és Külső-tó nádasokkal tagolt víztükrével és a tihanyi apátság fehér épületegyüttesével.

Távolban nem csupán a Balaton északi hegyei látszanak, feltűnnek a Bakony vonalai is. Dél felé tekintve Somogy magaslatai és a Kőröshegyi völgyhíd tűnik fel túránk során már nem először, azonban innen Füred hegyeit is megfigyelhetjük.

A Külső-tó

A Tihanyi-félszigetet felépítő egykori vulkán főkráterében alakult ki a Külső-tó ma már fokozottan védett, nem látogatható vízivilága. Nem volt ez mindig így: a 19. század elején a Külső-tó vizét lecsapolták, hogy a területet kaszálóként hasznosítsák. Később rájöttek a helyi értékek fontosságára, ennek köszönhetően 1952-ben itt jelölték ki hazánk első tájvédelmi körzetét, ami napjainkban már a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik. A félsziget azóta Európa Diplomát is kapott, amivel értékei Európa kiemelten védett természeti örökségeinek sorába került.

A zöld háromszög jelzésen hagyjuk el túránk negyedik igazolópontját, és kényelmes ereszkedésben Tihany felé tartunk. A sziklás ösvényt a hegylábnál kerítéssel szegélyezett földút váltja, ami a Lapi-dűlő levendulását is mellőzve halad keleti irányba. A Külső- és Belső-tó között érjük el a Kis-erdőt, melynek sziklás tetejére fel is hágunk.

Szélmarta sziklák a Kiserdő-tetőn

Ismét a kalderaperem maradványán állunk, ez alaklommal a félsziget központi részén. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások billentették ki eredeti helyzetükből. A puhább kőzetanyagot a szél és a csapadék szüntelenül ostromolta, a szilárdabb kötőanyagú rétegek viszont ellent tudtak állni a pusztításnak. Így jöttek létre a hegytető jellegzetes „szélmarta sziklái”, melyek között egyik-másik bizarr formájával hívja fel magára a figyelmet.

A Kiserdő-hegy tetején ismét csodás panorámában gyönyörködhetünk, ahol szintén a belső táj, a tihanyi látnivalóké a főszerep. Az érdekes kövek mellett sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp is borítja a hegytetőt, amit cserszömörcés és molyhos tölgyes bokorerdő fut körül. Padokkal ellátott pihenőt érintve haladunk továbbra is keletnek, és már látszik túránk következő magaslata, a háromezer éves földsáncokat rejtő Óvár hegykúpja.

Átkelve Tihany országútján, gyepes hegyoldalon rohamozzuk meg a Balaton környékének legszebben megmaradt földsáncrendszerét. A magaslat kitűnő fekvése már a keltákat is letelepedésre ösztönözte. Ők alakították ki az első védvonalat, amely több mint ezer méter hosszan kíséri az ovális fennsík nyugati oldalát. Kelet felől nem volt szükség erődítésre, mert ezen az oldalon a sziklás hegyoldal alkot természetes védelmet. Bár a földsánc a kelták idejéből maradt ránk, a honfoglalást követő időszakban is készült egy belső, kiegészítő védmű. Fölkapaszkodva az Óvár bokros oldalában, láthatjuk, hogy az egykori földvár területétének nagy részét mára házakkal, kertekkel építették be. Sok helyen megfigyelhetők még a sáncok, de az évszázadok alatt egyes részeit már átvágták vagy elhordták.

Füred és a Hajógyári-öböl látványával kísérve vesszük be magunkat az Óvár vadregényes erdejébe. Zölddel jelzett ösvényünk befordul a hegy keleti, sziklafalas letöréséhez, ahol újabb látnivalók várnak ránk: Közép-Európa egyetlen viszonylag épségben megmaradt remetetelepének maradványait csodálhatjuk.

A régészek 1942-ben kilenc nagyobb és nyolc kisebb bazalttufába vájt üreget tártak itt. A cellacsoportokból mára csak négy látható, a többit sziklaomlások és földcsuszamlások temették be. Az 1990-es években a sziklafalat és a barátlakásokat megerősítették és látogathatóvá alakították. Az I. András királyunk által idetelepített szerzetesek lakásai voltak ezek, melyek közül kettőt leánylakásként is szoktak emlegetni. Ezek az Óváron lévő mesterséges üregek közül a legkeletibb cellák. A legenda szerint a faluból kikopott vagy kiüldözött bolond nőszemélyek lakták, de konkrét magyarázat is létezik a helynév eredetére. E szerint az egyik sziklaüreget, egy özvegy zsellér, Keszi Ferenc vájta ki, ahol 1740–1750 között hajadon lányával lakott. Keszi Ferenc halála után leánya egyedül élt tovább a barlangban egészen haláláig, ezt követően emlegették leánybarlangként a helyet.

A félsziget egy olyan természetes növénytakarójú vadregényes részén járunk, ahol az ember nem irtotta ki a fákat. A 19. század végére ugyanis a tihanyi földnyelv szinte teljesen kopárrá vált a legelők, szántók és kaszálók kialakítása miatt. Az erdők terület visszaszorult a hegyek sziklás részeire, csupán 3% marad meg. Napjaink természetvédelmi intézkedéseinek köszönhetően ez a szám már 20%. Elhaladunk a félsziget egyetlen rétegforrása mellett, amit régen Oroszkútnak neveztek az itt élő orosz szerzetesek után. Mai neve Halbik Ciprián tihanyi apát emlékét őrzi.

Miután leereszkedtünk az Óvár keleti oldalán, megérkezünk az idáig csak távolról csodált Balaton partjára. A kiépített sétányon haladva karnyújtásnyi közelségbe került a víz, ami főként nyáron csábíthat frissítő megállásra. Néhány lépést követően érintjük a strandot és a kikötőt, kávézók, büfék szolgálnak kényelemmel, majd aszfaltos szerpentínezésben követjük a zöld háromszög jelzéseket, amelyek néhány száz méterrel visszavezetnek Tihanyba.

Élményekkel teli Tihany

Felérve a Balaton egyik legnépszerűbb településéhez ismét pompás kilátás tárul elénk. A nyári főszezonban Tihanyban szinte mozdulni sem lehet, de ha megfelelő időpontot választunk, akkor a bencés apátsághoz vezető panorámasétány zavartalan és festői élményt fog nyújtani. A község legismertebb látnivalója ma is szerzetesek otthona: a 2024-ben felújított barokk stílusú monostorban tíz szerzetes él, akik ellátják Tihany község és több környékbeli település, valamint a balatonfüredi kerektemplom lelkipásztori szolgálatát, továbbá vendégfogadással, lelkigyakorlatok és kulturális programok szervezésével foglalkoznak.

Tihany számos lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra, művelődésre vagy a gasztronómiai élvezetekhez. Egymást érő bazárok, éttermek csalogatják az ide látogató vendégeket, de aki csak sétálni szeretne egyet a hangulatos faluban, annak is maradandó élményben lesz része. Ezért érdemes túránk utolsó méterein kicsit szétnézni, mert garantáltan találunk kedvünkre való frissítőt vagy érdekességet, amivel méltó módon zárhatjuk tihanyi felfedezőutunkat. Körtúránk a Levendula Ház Látogatóközpontnál ér véget, ami szintén jó programlehetőség a befejezéshez.