Már messziről megkapó tájképet festenek a budai hegyek legnyugatibb kopár dolomitkúpjai. Egyedi panorámát ígérő fehérlő, sziklagyepes halmait, változatos erdőtársulásait egy sárga jelzésű ösvényen ismerhetjük meg, amely Nagykovácsiból indulva egészen Zsámbékig vezet, összekötve két táj egyedi hangulatvilágát.

Az útvonalra túramozgalmat is kiírtak, így a turistaereklye-gyűjtögetők a természetjárás élménye mellett egy kitűzővel is gazdagodhatnak. Mi az utat a hegyek ölelésében fekvő Nagykovácsiból kezdve mutatjuk be.

Fehér úton

Az Ördög-árok mentén fekvő Nagykovácsi „zsákfalu”, azaz a hegyek közé zárt nagyközség csendes nyugalmát közúton csak egy irányból lehet megközelíteni. A fővárosból tömegközlekedéssel gyorsan elérhető, Hűvösvölgy csomópontjától csupán fél órás buszúttal máris a sárga turistaút kezdő, vagy ha úgy tetszik végpontjába, a Tisza István térre érkezhetünk.

A jelzések a Kossuth Lajos utcában a legrövidebb úton hagyják el a települést, kezdetben családi házakkal kísérve, majd végül egy lovardát mellőzve érkezik ki a vadkerítéssel védett fiatalos erdőbe.

Széles szekérúton vezető szakaszunk enyhén emelkedő és eseménytelen egyenessel igyekszik a balunkon magasodó Kutya-hegy nyugati nyergébe. Monoton menetünk kb. 3,5 km-en keresztül tart, mire a Fehér út-nak is nevezett részen egy más karakterű tájba csöppenünk.

Egyre nyíltabbá válik körülöttünk a táj, ahogy a tölgyesbe vegyült fenyvesek erdőfoltjait száraz sztyepprétek tagolják. Régi határkövek mentén haladunk, a köves ösvényt pedig gazdag élővilág szegélyezi, ami legfőképp a vegetációs időszakban mutatja meg sokszínűségét.

Ezek a gyepek ritka fajoknak adnak otthont. Márciusban előbújnak a lila színű leánykökörcsinek, májusban a sömörös kosbor, Európa legkisebb virágú kosbora jelenik meg, júniusban az orchideák családjába tartozó bíborvörös virágú vitézvirág tarkítja a gyepet, de említhetjük a tarka kosbort, a magyar gurgolyát vagy az István király szegfűt is, melyek szintén megtalálhatók errefelé.

A ritka faj érdekessége hogy szűznemzéssel is képes szaporodni: hazánkban csak nőstény egyedek élnek. Vigyázunk mi is ezekre a védett értékekre, ne szedjünk virágokat – ami nem mellesleg tilos és büntetést von maga után –, ne térjünk le az ösvényről!

A sárga út kényelmes hullámvasutazást érdemes helyenként egy-egy panoráma kedvéért megszakítani. Nem akármilyen kilátást élvezhetünk például nem sokkal a kék kerékpárút és a sárga utunk szétválása után, ahol egy rövidke jelzetlen csapáson tett kitérő egy sziklagyepes plató enged madártávlatot a közeli Meszes-hegy kopár tömbjére, a Zsámbéki-medencére és a mögötte húzódó Gerecse vonalaira.

A budai hegyeket elhagyni készülő út során még lesz részünk hasonló kilátópontokban, de aki igazán széles körbetekintésre vágyik, annak mindenképp érdemes néhány száz méteres kitérőt tennie a Zajnát-tető panorámás magaslatára.

A Zajnát panorámájában elsőként a Pilis jellegzetes hegytömbje vonzza a szemünket, de az Esztergom felé elnyúló hegység más sziklaszoknyás bérceire is rálátni.

A Nagy-Gete markáns kúpja a Gerecse keleti bástyája. De hasonlóan kontrasztos látványt nyújtanak a Tokodot takaró Kövek szirtjei, illetve az ezektől még inkább balra látszó bajóti Öreg-kő jellegzetes bérce.

Tovább pásztázva nyugat felé már a Gerecse szelídebb, ugyanakkor kiterjedt vonulatára látunk rá, benne a 634 méter magas központi tömbbel, amelyen adó-, illetve geodéziai torony áll. Mindezek előterében a Dorogi-, és a Zsámbéki-medence szántóföldes lapálya terül el, benne számos kisebb-nagyobb településsel.

Érdemes dél felé is pillantást vetni, mert a budai-hegyek nyugati őrhegyei látványos tagozódással gyönyörködtetnek.

A Zsámbéki-medence terepasztalán

Miután elteltünk a Zajnát-tető csendes panorámájával, útvonalunk kevésbé maradandó szakasza következik. Visszatérve a sárgára egy sűrű, bozótos erdővel kísért mélyúton ereszkedünk le a Perbált övező szántókra, ami a korábbiaktól merőben eltérő tájhangulattal színezi túránk élménypalettáját.

Ezen a szakaszon érdemes fokozottan figyelni az útirányra, mert a jelzések nem mindig egyértelműek, és ritkábban bukkannak fel. Át kell kapaszkodnunk egy létrával átjárhatóvá tett kerítésen, majd csalitossal szegélyezett földúton Perbált vesszük célba. Kinyílt körülöttünk a tér. Visszatekintve a magunk mögött hagyott budai hegyek nyugati csoportját, köztük a Meszes-hegy látványos kopár kúpját csodálhatjuk.

A perbáli szántok mentén már a Zsámbéki-medence enyhén hullámzó síkjában járunk. 2 km-et trappolunk a poros úton, mielőtt beérnénk a takaros kis községbe, melynek nevét a legenda szerint István király gyóntató papja, Perbalianus után kapta, aki szolgálataiért cserébe kapott itt birtokot. Mielőtt elérnék Perbál gazdasági épületeit és a Fő utcát, a bekötőút mellet kereszttel bíró romokra lehetünk figyelmesek. Ötven éve még álltak a falai a 18. században emelt Szent Vendel kápolnának, mára csak alapjai látszanak.

Perbál fő utcáját járva már megtettünk 11 km-et a sárgán. Ha elfáradtunk, itt buszra szállhatunk, ami alig több mint fél óra alatt Budapestre, a Széll Kálmán térre juttat el minket. Ha csak megpihennénk, a település több boltja és vendéglátóhelye szolgáltat felfrissülést, mielőtt folytatnánk a Zsámbékig tartó túrát.

Takaros portákkal, régi pincékkel kísérve hagyjuk el a rendezett települést, aztán a Szamár-hegyi-patak mentén enyhe emelkedésben festői látványt nyújtó mezőgazdasági földekre érünk ki. A felszántott Kis-erdő-dűlő akácfoltjai terepasztalt idéző játékos harmóniával ékesítik a békés tájat.

A Nyakas-hegy tetején

A földút nyugatnak fordul, és az ezen a szakaszon ritkásan jelzett sárga hamarosan szűk ösvényen kezd felkapaszkodni a Gerecse egyik legkeletibb magaslatára, a Nyakas-hegy panorámákat tartogató platójára. Az akácost, karsztbokorerdő, borókás csalitos és cseres-tölgyesbe vegyült fenyvesek váltják, de a bozótosban számos más társulás is elburjánzott, többek között a helyi flórára veszélyt jelentő bálványfa.

Köves ösvényünkön ki-ki bukkan a hegyvonulat fő tömegét alkotó szarmata mészkő, melyre a hegylábakon lösz réteg rakódott. Felérve az emelkedőn az erdőfoltok szünetében sztyepprétek és kőzet kibúvások foltozzák a fennsík látványát. A kilátást egyelőre még takarja a növényzet, de ne legyünk csalódottak, bőven lesznek még olyan részek, ahol minden égtáj felé kitekinthetünk.

Értékek a hegyen

A Nyakas-tető szarmata mészkő vonulata 1995 óta helyi jelentőségű védett természeti terület. 2004-ben az Európai Unió Natura 2000 területei közé sorolták. Háromszáznál is több növényfaj gazdagítja a hely flóráját, és több mint száz madárfaj detektáltak már itt: előbbiek és utóbbiak között is számos védett és fokozottan védett fajt találunk.

Sziklagyepeinek jellemző növényfajai a naprózsa, a törpe nőszirom, a nagy pacsirtafű, a vetővirág, a hegyi ternye vagy az ezüstvirág. A sztyeppeterületek legjellegzetesebb tagjai a tavaszi hérics, a koloncos legyezőfű, a fürtös homokliliom, a poloskaszagú kosbor, a tarka nádtippan vagy a kunkorgó-, illetve hegyi árvalányhaj, hogy csak pár védett növényt említsünk.

Változatos a helyi fauna is, amit a tarkalepkék számos itt előforduló faja is bizonyít. A hegyet járva gyakran találkozhatunk tüzes tarkalepkével vagy kardoslepkével, bár számuk az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent. Az éjszakai lepkék közül a szenderek, bagoly- és medvelepkék, araszolók, csüngőlepkék és pávaszemek képviseltetik magukat elsősorban a tölgyes erdőterületeken.

A helyi pókfauna különlegessége a skarlát bikapók, és az óriás-keresztespók, amely 2,5 cm-es testszélességével a Kárpát-medence legnagyobb pókféléje. Hüllőkkel a száraz plató élővilágában nem igen találkozni. Inkább az erdős hegylábra jellemző, hogy sütkérező zöld gyíkot láthatunk.

Kényelmes menetben haladunk az észak-dél irányban elnyúló hegyháton, mígnem egy jobbra leágazó széles ösvényen érdemes pár méteres kitérőt tenni. Erre található az egyik helyi nevezetesség, a térképeken is jelzett „Óriások lépcsőjének” nevezett mészkő kibúvás, melynek látványos kőpadjai egyedi színfoltja a tájnak. Pár száz métert tovább haladva a sárgán egy becsatlakozó, majd az utunkkal pár méteres távolságban párhuzamosan haladó tanösvény is a hegy sziklavilágának felfedezésére invitál.

Az itt található mészkövet jól faragható tulajdonsága miatt a 20. század közepéig bányászták. Ennek nyomait mutatja be az tanösvény, amely helyenként vadregényes idillt keltő sziklatömböket mutat be. Nem mellesleg az ösvény a Nyakas-hegy nyugati pereméről nyíló kilátást is elénk tár, melyben elsősorban a Gerecse vonulatában gyönyörködhetünk.

Bokros és fenyves részeken kell át a sárga, majd ezt követően egyre nyíltabb terepre vezet. Ezen a szakaszon két keresztel jelölt kilátópontot is találunk, melyek a budai hegyek, illetve a Zsámbéki-medence felé nyitnak panorámát. Csupán pár méteres letérésről van szó, amit nem érdemes kihagyni. Innen fentről ugyanis túránk legátfogóbb képét élvezhetjük, benne a végállomást jelentő Zsámbékkal.

A kettős kereszt kilátópontjától már csupán háromszáz métert kell lejtenünk, hogy elérjük az alattunk fekvő Zsámbék hegylábra felnyúló kertjeit. A lejtős földutas utcákon kanyarogva még felsejlik a település régmúltja: a sváb lakosság a 18. századtól fejlett szőlő- és borkultúrát honosított meg a hegylábon. Ennek emlékét mára egy-két kisebb szőlőskert, romos pincék és régi présházak őrzik.

Kuriózum a célban

Elhaladunk a Mátyás borozó bezárt épülete mellett, majd néhány lépést követően a 2009 óta városi rangra emelkedett település legfőbb nevezetességéhez érkezünk. Azt gondolnánk, hogy hasonlóan hazánk más történelmi építményéhez hasonlóan a zsámbéki premontrei kolostor és templom is a török dúlás idején pusztult el. Más történt: az 1050-ben már álló, Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt román bazilikát – amit több alkalommal felújítottak, illetve gótikus stílusban átépítettek – hazánk eddigi legnagyobb földrengése tette rommá, aminek epicentruma Komáromban volt 1763-ban.

Ezt követően a templom már nem újult meg, csupán a romokat konzerváló munkálatok folytak rajta. Jelenleg belépő ellenében látogatható az elkerített romegyüttes, ahol kőtárat és egy kis kiállítást is várja a látogatókat.

Szép porták mentén ereszkedünk le a város központjába. A 21 km hosszú túránk utolsó méterei a Szent Erzsébetről elkeresztelt kutat és lépcsősort érintve érkezik meg a bolttal és vendéglátokkal fogadó Szent István tér korzójára. Az autóbusz-forduló innen már csak egy percre van, ami sűrű forgalmának köszönhetően többek között a fővárosba is gyorsan eljuttat minket. Ha nem sietünk egyből haza, akkor érdemes még egy kicsit szétnézni a kisvárosban: érdemes körbesétálni a Zichy-kastélyt vagy a Zárdakertet, de megnézhetjük a Tájházat és a Lámpamúzeumot is.