Patagónia természeti kincsei El Chaltén környékén
Patagónia neve szinte már egybeforrt az érintetlen, vad természettel, a számtalan outdoor lehetőséggel, na és persze azzal is, hogy a világ végére kell utaznunk ahhoz, hogy mindezeket átéljük. A következő cikksorozatban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk Patagónia argentin és chilei részének leghíresebb látnivalóit, és egy átfogó képet kapjunk a dél-amerikai kontinens egyik legizgalmasabb vidékének természeti kincseiből.
A Patagóniába tartó utazások egyik legfontosabb része az alapos tervezés. A hatalmas, tíz magyarországnyi területet bejárni néhány hét alatt szinte lehetetlen, de ha van legalább két hetünk, akkor egy izgalmas és változatos utazást állíthatunk össze, felfűzve rá a leghíresebb látnivalókat.
A Patagóniát bemutató cikksorozat első részében tehát ide fogunk elkalandozni, de először érdemes átnézni a legfontosabb tudnivalókat.
Na de hol is van Patagónia?
Amennyire sokan hallották már Patagónia nevét, pont annyira kevesen tudják, hogy pontosan melyik területeket is nevezzük így, hiszen nem egy tartományról, hanem egy határokon átnyúló földrajzi tájegységről beszélünk. A kicsivel több mint egymillió négyzetkilométeres területen két ország osztozik, Chilében ennek alig 25%-a található, a maradék pedig Argentínában. A Patagónia kifejezés állítólag Magellán idejéből ered, aki a 16. század elején a térséget felfedező expedíciója alatt patagón néven illette az itteni őslakosokat. Napjainkban nagyjából 2 millió fő Patagónia lakossága, a méretéből adódóan így ritkán lakott, kietlen vidék benyomását kelti elsőre. Mivel a terület nyugati határvidékén az Andok hegyláncai húzódnak, ezért az onnan érkező csapadék legtöbbször nem éri el a szárazföldi területeket, ezért a közhiedelemmel ellentétben Patagónia nagy része száraz, növényzet nélküli félsivatagos vidék.
Az egyhangú természet a hegyvidékek keleti lábainál persze jóval változatosabb, itt találhatóak a legszebb természeti látnivalók, világhírű nemzeti parkok, és csipkés hegycsúcsok.
Az Andok magashegységeiben lehulló nagy mennyiségű csapadék és a hideg parti vizek olyan hideg, nedves légtömegeket hoznak létre, amelyek hozzájárultak a déli félteke legnagyobb jégmezőinek kialakulásához, de erre visszatérünk majd a Patagónia sorozat második részében.
Hogyan juthatunk el Patagóniába?
Patagónia hatalmas területe alapvetően két nagy városból közelíthető meg a legkényelmesebben. Az argentin oldalról az El Calafate városa mellett található reptérre közvetlen járatok repülnek Buenos Airesből, ha viszont Chile felől közelítjük meg Patagóniát, akkor Puerto Natales repterére érdemes járatokat keresni. A belföldi repülések ára a fapados járatokénál azért jóval drágább, de érdemes figyelembe venni, hogy közúton mind a chilei, mind pedig az argentin főváros legalább 2800 km-re fekszik.
A helyi buszközlekedés viszont hatékony, pontos és jó árban van, El Calafatéből például napi több járat is indul El Chaltén, illetve a chilei Puerto Natales felé.
Utóbbiról részletesen a Patagónia sorozat harmadik részében lesz szó, hiszen ez a város a Torres del Paine Nemzeti Park kapuja. A buszozásnak nincs nagyon alternatívája, saját autó hiányában a legtöbben tömegközlekednek, így viszont a jegyek gyorsan el tudnak fogyni, minden esetben előre vegyük meg a jegyeket online, ha nem akarunk egy-egy városban maradni több napra is akár.
El Chaltén, Argentína trekking fővárosa
El Chaltén városkája egészen fiatal, hiszen csak 1985-ben alapították, miután a terület hosszú diplomáciai csaták után végül Argentínához került. Akkoriban alig 40 kalandvágyó telepes érkezett, ám a turizmus fellendülésével El Chaltén fejlődése is villámgyors volt. 2019-re már több mint 4000 lakosa volt a városnak, sőt, a főszezonban (novembertől-márciusig) akár 7-8000 ember is megfordul itt egy nap. És hogy miért jönnek ide turisták a világ minden tájáról?
A városkában a turizmus felfutásával párhuzamosan egyre több szálláshely és vendéglátóipari egység jött létre, előbbiek közül mind a hostelek, mind a hotelek, panziók, apartmanok tekintetében bőven van miből válogatni. Szerencsére a mai napig megtalálni még a kockás terítős, kedvező árú, helyi steakeket kínáló kifőzdéket, de ezek mellett már igazi „high end” éttermek is vannak, ahol a legjobb argentin vörösborokat tudjuk kortyolgatni a ropogó kandalló mellett.
Bemelegítő túrák El Chaltén környékén
Patagóniában minden az időjárással kezdődik. A túrázásra leginkább alkalmasabb „nyári” időszak november végén kezdődik, és március végéig tart. Ez alatt az idő alatt akár 15-20 fok is lehet, a sok napsütést pedig csak viszonylag ritkán zavarják meg nagyobb esők.
Chorrillo del Salto
Érdemes tehát minden nagyobb túrához egy-egy tartaléknapot is beiktatni, ennek tudatában legtöbben három napra érkeznek El Chalténba, és az alábbi két, nehezebb túra mellett egy napot a környék felfedezésével töltenek. Egy ilyen lazább napra szinte mindenki beiktatja a Chorrillo del Salto vízesést, illetve a város fölötti kilátópontok egyikét, legyen az akár a Mirador de los Cóndores amelyből a városra láthatunk rá legjobban, akár a Sendero Mirador del Paredon, amelyről már a legmagasabb csúcsokat is megcsodálhatjuk.
A Los Glaciares Nemzeti Park és a Fitz Roy
A Los Glaciares Nemzeti Park Argentína egyik legjelentősebb nemzeti parkja Santa Cruz tartományban, nem véletlenül élvezi az UNESCO világörökségi védelmét 1981 óta. A déli félteke legnagyobb (Antarktiszon kívüli) jégmezőit és számtalan gleccsert magában foglaló nemzeti park az Andok déli vonulatának leghíresebb csúcsait őrzi, hiszen a Fitz Roy hegyről talán már a legtöbb túrázó hallott valamilyen úton-módon.
Spanyol nevén a Cerro Chaltén (vagyis „füstölgő hegy”) 3405 méteres magasságával, meredekségével, valamint a szeszélyes időjárással együtt a hegy- és sziklamászók egyik leginkább meghódítandó csúcsa Dél-Amerika-szerte.
A híres angol felfedező, Robert FitzRoy után 1877-ben átkeresztelt hegyóriás gránittömbjeit, na és persze a környező csúcsokat is az intenzív jégkorszakok formálták évezredek alatt. Szerencsére az egyszerű trekking túrázóknak is van lehetőségük testközelből megcsodálni a Fitz Roy-t, hiszen El Chalténből indulva egy 26 km-es, kemény túra során eljuthatunk a Laguna de los Tres partjára. Innen aztán varázslatos kilátás nyílik a türkizkék, gleccserek táplálta lagúnára, és a büszke óriásra, a Fitz Roy csúcsára is.
Cerro Torre, a legyőzhetetlen A Fitz Roy mellett még egy kötelező túrát érdemes tenni, ha már El Chalténban van az ember. A Cerro Torre hegycsoportja a már emlegetett sziklamászók nagy ellensége, mert bár néhány száz méterrel alacsonyabb a híresebb szomszédjánál, a meredeksége, valamint a csúcson található jeges hósapka miatt még inkább extrém teljesítménynek számít egy sikeres meghódítás.
Nem csoda, hogy egészen 1974-ig kellett várni, amíg végre megmászták a „Tornyot”, vagyis a Cerro Torre 3128 méteres csúcsát, az első magyar megmászásra pedig 2008-ban került sor.
A kb. 20 km-es túra a Rio Fitz Roy vízfolyását követve folyamatosan emelkedik, mígnem nagyjából 3 óra kemény menetelés után el nem érjük a Cerro Torre előtt közvetlenül fekvő Laguna Torre szemkápráztató tavát. Így aztán a Fitz Roy után egy másik ikonikus hegycsúcsot is egészen közelről tudunk megcsodálni, miközben amerre csak nézünk, az egész túrán eszméletlen dolgokat lehet látni.
A Mondolo eredetileg egy utazásokkal, világjárással és fenntarthatósági témákkal foglalkozó aktív közösségként indult 2016-ban. A spontán szerveződő baráti kollektíva 2019-től vált hivatalosan Mondolo Egyesületté, azóta pedig civil szervezetként projektjeink sok területen futnak egyszerre: foglalkozunk környezeti neveléssel, ismeretterjesztő előadások szervezésével, országos hírű környezetvédelmi street art projektekkel, illetve ehhez kapcsolódó workshopok lebonyolításával is. Élménybeszámolókat írunk utazásinkról, mindeközben pedig azon dolgozunk, hogy a fenntartható turizmus legfontosabb alapelvei mentén járjuk be hazánkat, a szűk környezetünket, és persze alkalomadtán Földünk más szegleteit is.
A Mondolo Egyesület weboldala ide kattintva érhető el, de megtalálod őket a Facebookon és az Instragramon is.
Az Albán-Alpok legszebb őszi túrái Theth környékén
2024.11.22.Albániát már régen felfedezték maguknak mind a turisták, mind a hegyvidéki részekre igyekvő, aktív turizmust preferáló utazók. Az Albán-Alpok legkönnyebben elérhető túrái még kora ősszel is egészen zsúfoltak. A technikailag könnyűnek számító trekkingek végén szédületes kilátás várja a túrázókat, az Elátkozott-hegység érintetlensége és vadsága pedig továbbra sincsen veszélyben, miközben remek szállásokon pihenhetünk élvezve a legendás albán vendégszeretet minden pozitívumát.
→ Tovább
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
Így szerettem bele a Retyezátba
2024.10.21.Éves kárpátokbeli gerinctúráinkat ezúttal úgy alakítottuk, hogy a Királykő mellett nyár végére még belefért egy másik három napos túra is, de sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy vajon merre is menjünk. Végül arra a Retyezátra esett a választás, ahol ugyan viszonylag sokszor voltam már, mégis mindig volt bennem valami hiányérzet a túrák után. A mostani vándorlás során viszont a Retyezát kegyes volt hozzánk, így szinte túlcsordultunk a hegység csodálatos világával. A hegységhez fűződő különös kapcsolatom tehát végre egyensúlyba került, és ezúttal úgy érezhettem, hogy igen, végre beleszerettem Erdély egyik legizgalmasabb hegységébe.
→ Tovább
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
