„Nem tudhatom másnak e tájék mit jelent”, nekem a reményt és a reménytelenséget, a gyönyörű kilátásokat, és a kilátástalanságot, a természet utánozhatatlan szépségeit és egyben a magyar nehézipar egykori zászlóshajójának magára hagyott sorstalanságát. A Kohász Kéktúra Upponytól Ózdig tartó kalandos szakaszának ezúttal a festői Upponyból vágtam neki.

Ezt az apró tényt valahogyan kifelejtettem a számításból, így aztán kissé dideregve, de a túra izgalmától fűtve vágtam neki az Upponyi-szoros mellett kialakított autós parkolóból a hatalmas hegyek közt csacsogva szaladó Csernely-patak vadregényes völgyének.

Kemény mínuszokkal hasad a hajnal az upponyi focipályánál

1 / 21

Fotó: Konfár Tibor

A kis patak és a Kohász Kéktúra ösvénye pár kilométeren együtt fut a szűk mederben, éppen egy tucatszor keresztezve egymás útját. Ez tizenkét patakátkelést jelent a jéghideg víz fölött, amit valahogyan meg kell úszni szárazon, a szó legszorosabb értelmében, különben jegesen cuppogó cipőben caplathatok egészen Ózdig.

8. a Csernely-patak völgyében jeges vizű gázlókon kelünk át

1 / 10

Fotó: Konfár Tibor

A bővizűen zúgó vízfolyás gázlói bár szélesek, de szerencsére sekélyek, így aztán kőről-kőre, farönkről farönkre ugrálva azért ha lassan is, de át lehet kelni mindegyiken. A Csernely-patak völgye az egyik legszebb, legérintetlenebb az országban, a szükségszerű pancsolás mellett azért érdemes néha meg-megállni és élvezni ezt a pazar természeti környezetet.

10. a Csernely-patak völgyében tucatnyi gázló fogad

2 / 10

Fotó: Konfár Tibor

A mederből egy hirtelen irányváltással hegygerincnek tartunk, Sáta előtt még megmásszuk a Déllő-bércét, melyet a Zsinnye és a Kőrózsa-tető szegélyez. A Kőrózsa-tetőn a nap legváratlanabb meglepetése fogadott. Sokszor, sok helyről láttam már a mai Magyarország területéről a Magas-Tátra hófödte, csipkés bérceit, de ilyen szépen, és ilyen közelről, a szinte ismeretlen Upponyi-hegységbeli kis oromról még soha. Közel fél óra ment el a csodálkozással, és azzal, hogy a két nyamvadt kis fotómasinámmal megpróbáljak egy értékelhető fotót csinálni erről a csodáról. Nem állítom határozottan hogy sikerült, mindenesetre a látvány élőben káprázatos volt, annyi bizonyos.

11. a Kőrózsa-tető oldalából tisztán látszottak a Magas-Tátra hófödte, csipkés bércei

3 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Sátára a Salamon utcán érünk be, a falu Upponyi-hegység felőli része szép és rendezett képet mutat. A stabil nyitvatartással rendelkező Góóól presszóban barátságos környezetben tölthetjük fel a készleteinket. Ózd felé továbbindulva némileg már vegyesebb a falukép. A közösségi terek, emlékművek, épületek szépen rendben vannak, az utak ráadásul olyannyira, hogy otthon, az Alföldön sokszor csak álmodunk ilyen állapotokról.

Sátai utcakép az I. Világháború hősi emlékműjével

4 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az itt-ott felbukkanó, félig elbontott, romos lakóházak azonban néma tanúi a magyar vidék egyik legfőbb problémájának, a munkahely nélküli kilátástalanságnak és az elnéptelenedésnek. Ózd felé nagyjából három kilométer aszfalttaposás következik, így van időm elgondolkozni a látottakon. Vajon mi lesz ennek a falunak a jövője? Mi az, ami segíthetne? Munka kellene ide, az biztos. Legalább egy állattartó telepet létrehozhatnának itt a régi téeszek mintájára, hogy legyen hol dolgozni. Pár száz millióból, pár négyzetméter focipálya vagy éppen pár méter autópálya árából egy egész vidéket meg lehetne menteni. „Nektek semmi, nekünk egy világ” – mondhatnák Madách után szabadon a helybéliek.

14. a Kohászok útja teljes hosszában átszeli a kis borsodi falut

5 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Kapcsolódó cikkek

Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

Tovább

Medvék nyomában a Kohász Kéktúrán

Tovább

Az ország egyik legszebb vasútvonala volt a sátai országúttal párhuzamosan futó, sajnálatos módon évekkel ezelőtt bezárt Eger-Putnok vonal. A régi vasúti pálya és az országút kereszteződésénél az egykori sátai őrház maradványai mellett földútra térve kezdtem meg a kapaszkodást Ózd előhegyei felé. A nevéhez méltón hosszan elnyúló Hosszú-bércről a közelmúlt tarvágásainak köszönhetően újabb pazar panorámákat kapunk a mélyben futó Ladány-völgyre, az Ózdi-medencére, és a Felvidék ködbe vesző hegyeire.

A Hosszú-bérc tarvágásos tetejéről feltűnnek az Ózdi-medence települései

6 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az Esztramos mészkőszirtjei a Hétes-völgyben

Az erdőirtásoknak a túrázók szempontjából egyetlen haszna, hogy a fakitermelést követően általában nagyszerű panorámák tárulnak fel előttünk, melyeket addig a sűrű erdőtől nem láthattunk. A Hosszú-bércen többször jártam már, de most először pillantottam meg a Felvidékre nyíló nagyszerű kilátásokat, ha nem melegedett volna fel az idő napközben, akkor Ózd felett a Magas-Tátra hócsipkés sziluettje tette volna fel a koronát a látványra.

Kilátás a Hosszú-bércről Ózdra és a Hétes-völgy meddőhányójára

7 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Így viszont egészen máson akadt meg a szemem. Szinte karnyújtásnyira előttem az erdő borította dombhátak közt, a hosszan elnyúló Hétes-völgyben feltárult a legalább 100 000 000 tonna salakból, és egyéb hulladékokból épült kb. 3 km hosszú hamuszürke meddőhányó, amely a völgyet csaknem teljesen betölti. Korábbi túráim során érintettem már az Aggteleki-karsztvidék egyik ikonikus hegyét, az elbányászott tetejű Esztramost, melyet sokáig az Ózdi Kohászati Üzemek számára bányásztak. A hegy mészkője kiváló salakképző anyag volt, így az információkat összerakva rádöbbentem, hogy az Esztramos elbányászott mészkőszirtjei töltik ki és festik szürkére a Hétes-völgy mélyét. Némi áhítattal tekintettem ezek után a tájsebre.

Az Esztramos lebányászott teteje kohósalakként a Hétes-völgyben végezte

8 / 10

Fotó: Konfár Tibor

A Kohász Kéktúra talán legelhanyagoltabb szakasza következett az utolsó pár kilométeren. Az évről évre kivágott fiatalos cserjésben egyre szűkült az ösvény, az ózdi Csontalma utca közelében pár száz méteren pedig – egyszerűen nincs jobb szó rá – dzsungelharcot kellett vívni az előrejutásért még ilyenkor, vegetációs időszakon kívül is. Nyáron ez gyakorlatilag járhatatlan lesz, bár van rá esély, hogy a Kohász Kéktúra felfestésének ötvenedik évfordulójára rendezett túrákra kitakarítják.

Kapcsolódó cikkek

Az Esztramos barlangcsodái - A bánya titkai

Tovább

Az Esztramos barlangcsodái - A hegytető világa

Tovább

Ózd peremén, a Csontalma utcánál dzsungelharc vár ránk

9 / 10

Fotó: Konfár Tibor

A város központja felé egy régebbi útvonalon, a mai kék kereszt jelzésen ereszkedtem le, amely Ózd talán legszebb utcájában vezet a buszpályaudvar felé. Az egykori vasgyár megmaradt műemléképületei szépen karban vannak tartva, itt található az Ózdi Gyártörténeti Emlékpark, az Ózdi Múzeum, és a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark is. A régi gyár bejáratával szemben a híres Olvasó Egylet gyönyörű épülete áll.

Az Ózdi Kohászati Művek megmaradt épületei szépen helyre vannak állítva, kiállításoknak adnak otthont

10 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az Uppony felé zötykölődő buszon ücsörögve megállás nélkül kavarogtak a gondolataim. Ez bizony nem az Őrség vagy a Balaton-felvidék, itt nem a jóléti falvak békés idillje köszön vissza ránk a nehéz sorsú települések utcáin. Valahogyan mégis az az érzése az embernek egy ilyen jellemformáló túra után, hogy igen, most láttam valamit a magyar vidék rögvalóságának igazi arcából. Itt nincs műmosoly mögé bújt mesterkélt vendégszeretet, nincsenek álarcok, csak az őszinte valóság, amelyből sokat tanulhatunk, amelyből meríteni lehet, és amely által sokkal többet értünk meg mások életéből és végső soron a sajátunkból is.

A cikk először 2020 márciusában jelent meg.