Nagy felfedezőkedvvel és hatalmas elánnal vágtam neki a Pilisi vándorlás első szakaszának. Sok kitérőt is tettem az eredeti útvonalról, hogy érdekes vagy számomra ismeretlen helyeket fedezzek fel. Ezek a kis kitérők - a Kémény-sziklához, a Klastrompusztára, majd fel a Csévi-barlanghoz vezettek, és a hőséggel együtt jócskán kivettek belőlem. Megérte a fáradságot, igaz, ehhez az is kellet, hogy az általam több mint 35 km-esre sikerült út végén, várjon rám egy mennyei tusolás és egy hideg sör. Aztán kis evés és alvás, és már teljes is a regenerálódás. Jöhet a következő szakasz - az előzőtől lényegesen rövidebb - 23 km-es távja. Ráadásul ezúttal a vándorlás útvonaláról csak pár száz méteres kitérőket kell tennem a látnivalókért, nem pedig kilométereket.

1 / 41

Kattints a térképre a nagyított képért

Még mielőtt nekivágtam volna a vándorlásnak, a térképen bejelöltem azokat a földrajzi neveket és helyeket, amikről többet akartam megtudni. Így kora reggel, még indulás előtt a kiindulópontom, Klotildliget nevének eredete után olvastam. Vajon miért hívják így ezt az igen hangulatos kertvárosi településrészt? A Pilisi vándorlás útikalauzában is olvashatjuk Piliscsaba és Klotildliget történetét. A füzet szerint a századfordulón ez a környék József főherceg uradalma volt. A vasútvonal mellett kiparcelázott villatelkek főleg a budapesti hivatalnokokat és tisztviselőket vonzotta. A főherceg felesége (Klotild, szász-koburgi és gothai hercegnő) után Klotildligetnek nevezte el a nyaralótelepet. A háromszáz méteres hegyekkel körbevett csöndes zöldövezet, most is népszerű és felkapott lakóhely.

2 / 41

A Postaréti erdészház, Klotildliget

A kora reggeli olvasgatás után, itt volt az ideje nekivágni az útnak. Korán volt még, de már az indulás első percétől körbevett a dzsungelt idéző, párás hőség. Miért ilyenkor vándorolgatok én? - kérdeztem magamtól, majd beletörődtem, hogy a nap végéig tapadni és ragadni fogok az izzadságtól. Gondoltam - ennyi bajom legyen, ne több -, annál jobban fog esni az esti „regenerálódás”. Ezekkel a gondolatokkal szedtem a lábaimat, és kezdtem elhagyni a Postaréti erdészháznál Klotildliget szép házait. A piros kereszt jelzést a piros sáv jelzésig követtem, aminek találkozásánál alig pár méteres kitérővel találjuk az Iluska-forrást. Sajnos, a pihenőhely igen leromlott állapotban van, és a térképen időszakosnak jelölt forrást ezúttal is elapadva találtam. Innen csak a piros jelzést kell követnünk Pilisszántóig. Útközben most is adódik lehetőségünk egy kis felfedező kitérésre, a Cseresznyés-árok feletti Klotild-barlanghoz, egy jelzetlen úton. A környékbeliek csak Ördöglyuknak nevezik ezt a barlangot, ahol egykor még guanót is bányásztak foszfor tartalma miatt.

3 / 41

Megfáradt pihenőhely az Iluska-forrásnál, majd derékig érő aljnövényzet a pilisszántói dűlőkön

4 / 41

Eleinte a lombos erdőben kényelmesen, széles erdészeti úton haladunk. Nagyon figyelnünk sem kell a piros jelzést, az út visz magával. De amikor elérjük a pilisszántói dűlőföldeket, vigyázzunk! Nekem is beletelt egy-két percbe, mire megtaláltam az északi irányba az utat. Az alacsony cserjésben és méteres fűben alig találni turistajelzést. Igaz, a szekérút mutatja az irányt, de ahogy visszaérünk a nyílt terepről az erdőbe, nagyon figyelnünk kell! A széles útról a piros jelzés a sűrű lombok közt hirtelen jobbra veszi az irányt egy szűk ösvényen. Nekem sikerült elvétenem ezt a kanyart, és egyenesen haladtam tovább az erdészetei úton, majd fél kilométert megtéve, mire rájöttem a tévedésre. Ettől és a hőségtől kissé bosszúsan trappoltam immár keleti irányba a Pilisszántó felett található „mészégetők kútjához”, ami a vándorlásunk egyik igazolópontja.

5 / 41

Innen vették a vizet egykor a tót mészégetők

Az itt élő szlovák nemzetiségű emberek évszázadokon át mészégetésből éltek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a falu felett található - a Pilis oldalába vájt - hatalmas bánya, amit manapság Szántói Sziklaszínházként ismerhetünk. Az egykor itt állott mészégető kemencének az üzemeltetéséhez vízre is szükség volt, melyet egy ásott kútból nyertek. Idővel megszűnt a mészégetés, és a kút rommá vált. Hogy ennek a mesterségnek legalább az emléke megmaradjon, a helyiek nem rég felújították a kutat, ezzel is emléket állítva az ősöknek. A vándorlás pecsétjét is itt, a kútra erősítve találjuk. Ha lemegyünk a faluba, akkor még régebbi korok emlékeivel is találkozhatunk, mint például a Szent Antal-templom melletti kétméteres Római mérföldkővel. A faragott kövek mellett, a falu határában római kori kincset is találtak. Az okkersárga korsóból 98 db ezüst érme került elő, verdefényes állapotban. De már a rómaiakat megelőzően is éltek itt emberek. A Pilisszántói kőfülkében tízezer éves őskori leletekre bukkantak. A történelmi látnivalók mellett, érdemes az eredeti utunkról, alig száz métert letérni, a mészégetők kútja felett található Pilis kapujához és Keresztjéhez, valamint egy érdekes formájú kápolnához, ahonnan szép kilátás is tárul elénk.

6 / 41

A Makovecz Imre tervezte, kemencére emlékeztető Boldogasszony-kápolna

A kápolnát nem más, mint Makovecz Imre tervezte a magyarok védőszentjének, Boldogasszony tiszteletére. Az ősi magyar hitvilágból származó Boldogasszony fogalma és a kereszténység Mária-kultusza mára már eggyé vált. A két harangtornyos, kemencére emlékeztető kápolna belsejében ül szétáradó sugarak közt a Boldogasszony, aki kezében lótuszvirágot tart, és így inkább egy Buddha-aspektusra emlékeztet, sem mint Szűz Máriára. Lehet, nem véletlen a kreatív ábrázolás és a helyszín sem, hiszen az elmúlt évtizedekben sokat hallhattunk a Pilisről, mint különös, szakrális helyről. Sokszor a vallással fűszerezett áltudományos és önjelölt magyarságkutatók, a sámánok és „ufológusok”, és még kitudja miben hívők téziseiknek kedvenc helyszíne lett. Nekem is van egy elméletem, hogy egyesek miért a Pilist választják a Föld szívcsakrájának, ufók leszállóhelyének vagy más, bizonyíték töredékével sem rendelkező kitaláció helyszínéül: A Pilis semmiben sem különbözik Magyarország más csodálatos tájaitól, hacsak abban nem, hogy túl közel van a fővároshoz, és könnyű megközelíteni. A betondzsungelből kiszabaduló és a természettel ritkán találkozó városi embernél érthető, ha beindítja a fantáziáját egy ék alakú hegy látványa, a gazdag történelmi környezet és egy kis friss levegő. De mielőtt bárkit megbántanék, én magam is budapesti vagyok, és hiszek. De nem a határtalan képzelet játékaiban, melyeknek hasznuk nincsen, inkább a gyaloglásban, amely új helyekre visz, és új tapasztalatokat ad.

7 / 41

8 / 41

A Pilis mint furcsa szakrális hely

 Innen nem messze, a hegy oldalában találjuk az Orsody-kastélyt. Orosdy Fülöp nagykereskedő - Kossuth egykori titkárának fia - 1899-ben építette ezt az impozáns épületet, miután hazatelepedett Törökországból. A háború után a Belügyminisztérium üdülőjeként szolgált egészen a hetvenes évekig, majd értelmi fogyatékos gyermekek bentlakásos iskolája lett. Napjainkban a kastély felújítva áll a Pilis-hegy oldalában, és szálláshelyként is szolgál a zarándokoknak. Az egykori birtok része volt a közeli Trézsi-kút is, aminek foglalását a báró építette, még az 1900-as évek elején. Mára a víz az eredeti foglalás alatt, egy új foglalásból bővizűen tör elő. Ebben a kánikulában szabályosan megfürödtem a jéghideg forrásvízben.

9 / 41

Az Orsody-kastély és a közeli Trézsi-kút

10 / 41

A szerpentines Grófi-úton emelkedünk a hegység legmagasabb pontjára, a 756 méteres Pilisre. Ez a terület több évtizedig a turisták elől elzárt, honvédségi terület volt. Mára azonban már nemcsak jelzett turistaút vezet fel rá, hanem kilátó is áll a csúcson, amit a közeli Klastrompusztán élt Pálos rend megalapítójáról, Boldog Özsébről neveztek el. A kilátó a régi geodéziai mérőtorony átépítésével jött létre, és 360 fokban lehet róla belátni a környéket. Dobogókő innen mintha csak karnyújtásnyira lenne, de a Budai-hegyek sem tűnnek messzinek. Legalább húsz percig bámultam a tájat, mire továbbálltam. Az egész Pilis-tető fokozottan védett terület, még akkor is, ha a honvédség romos betonsilói még itt éktelenkednek a kilátó alatt. Talán egyszer felszámolják a romokat, vagy valami hasznos funkciót találnak ki nekik.

11 / 41

A kilátóként újjászületett régi geodéziai mérőtorony és a katonai mementó

12 / 41

A Pilis-tető oldalában haladunk tovább a zöld jelzésen. És hogy ez a terület miért fokozottan védett? Többek között, itt terem a ritka Magyarföldi husáng, és itt található hazánk egyetlen Hegyi tarsóka állománya is. Ezekkel a hegyoldalakban, sziklás gyepeken termő növényekkel nem találkoztam, mert „becsületes” turistaként nem hagytam el a turistautat. Igaz, nem is ismertem korábban ezeket a védett növényeket, róluk már csak utólag a Simon halálánál olvastam. De ki volt Simon? Itt halt meg? Több történetet is találtam a helynév magyarázataként, ami annak tudható be, hogy elég régóta benne lehet a köztudatban. Egymástól eltérő leírást találunk Simonról, az itt élő remetéről, aki vagy a Pálos rend alapításakor, vagy később élt itt az egyik barlangban, vagy a szikláknak támasztott viskóban. Az egyik történet szerint a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, kivéve Simont, aki elmenekült. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról. Egy másik történet szerint Gertrudis királynő - II. András királyunk felesége - egyik gyilkosát, Simon bánt itt vetették le a mélybe. De olvashatunk történeteket Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok.

13 / 41

A védett sziklagyapeknél - rendes kirándulóként - nem hagytam el a turistautat

A zöldről lefordulva, a piros kereszt jelzést követjük a Vaskapu-völgyön át egészen a Mária-padig. Itt megálltam frissíteni ebben a pokolian párás hőségben. Bosszantó szúnyogokat és a böglyöket hessegettem, miközben a térképet nézegettem. Ehhez a pihenőhöz közel, a zöld úton találjuk a térképen is jelölt Döme halálát. Ennek a halálnak a történetét már korábbról ismertem: Pápai Domokos erdőmérnök balesete, még 1957-ben történt, amikor az irtást jelölő léniákat (jelző rudakat) helyezték ki. A mérnök odakiáltott az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A legény a vashegyű pálcát a hang irányába dobta, és az úgy megsebesítette a mérnök nyakát, hogy az ott helyben elvérzett. Azt mondják, később ez a fiú megzavarodott, és öngyilkos lett. Erről a szomorú történetről gondolataimat, inkább a Római út történelmére tereltem, amin már Pilisszentkereszt felé meneteltem. Azon tűnődtem, vajon hány ember járt-kelt már ezen a több száz éves hadiúton, ami egykor Aquincumot kötötte össze Castra ad Herculemmel, a mai Pilismaróttal.

14 / 41

A Vaskapu-völgy és a cisztercita kolostor romjai

15 / 41

Mai túrám vége felé, kifejezetten jól esett ez a kényelmes lejtmenet a falu felé. De mielőtt beérnénk Pilisszentkeresztre, a falu határában találjuk a cisztercita kolostor romjait. Az 1184-ben alapított apátságnak mára épp hogy csak kivehető romjai maradtak fenn. A törökök, mint a térség más kolostorait, úgy ezt is felégették. A romokat később széthordták, és ezzel végleg eltűnt az egykor közel 60 méter hosszú kolostor. Ennek a templomnak a falai közt temették el a korábban emlegettet, meggyilkolt Gertrudis királynőt, akinek történetét Katona József Bánk bánjából ismerhetünk. Sajnos oly kevés maradt meg a kolostorból, hogy nincsen miért itt sokat időznöm. Csak erős képzelőerővel látunk itt bármit is, így inkább továbbhaladtam, és már a vacsorára, frissítő zuhanyra és egy sörre gondolok.

16 / 41

Gyűjtsd össze Te is!

A Naptól kiszívva, és kicsit lepirultan értem be a mai célállomásomra, Pilisszentkeresztre. A párás időt és a kánikulát leszámítva jó utam volt. Gyönyörű kék ég és bárányfelhők kísértek végig hegyeken és mezőkön. Remélem, a következő szakaszon is - ami Pilisszentkereszttől Pomázig tart majd - kitart a jó idő. De abban is bízom, hogy az enyhe esti szél kicsit hűvösebb levegőt hoz a következő napokra. Mert a kánikula vándorlásra nem, csak strandolásra jó. Tarts velem a következő szakaszokon is! Járjuk be és fedezzük fel együtt a Pilist!

A Pilisi vándorlás előző részét itt olvashatod!

Szöveg és fotó: Lánczi Péter

Térkép: Bába Imre