A börzsönyi éjszakában tett kalandozás után pár héttel érezhetően kifelé fordultunk a télből. Nemcsak vizuálisan, hiszen a nappalok jótékonyan meghosszabbodtak, hanem az edzésmunka szempontjából is. A hó, jég és a hideg által eddig lefogott lábak most szilárd, száraz talajt találva fokozatosan felpörögnek. Van már rugaszkodás, így az állóképesség mellé, elérkezett a sebesség ideje is. Kissé akadozva, nehézkesen vesszük fel azt a fordulatszámot, amit ősszel még vidáman elpörgettünk, de a test nem felejt.

Pár fájdalmas hét, és a tél által a lábunkba költözött merevséget végérvényesen fellazítjuk.
 

Éppen időbe, hiszen a jövő hét végén már indul a verseny szezon. Egy hét alatt előbb egy francia, majd egy olasz terepfutó versenyen mérhetem le, hogy mit is ügyködtem a télen összelapátolt kilométerek által. Az eredményről és az eseményekről természetesen beszámolok majd. De előbb a tett, aztán majd a beszéd…

1 / 4

2 / 4

A francia és az olasz verseny logói.

Mostanság az erdőt járva, futva, a hó által lelapított avarszőnyegen furcsa dolgok ütnek szemet.

A leolvadt hó után ugyanis, az avar felszínén maradva különbféle eldobott vagy otthagyott flakonok, dobozok, szemetek világítanak a környezetükben. Mivel a természet színei most még fakók, így minden, nem oda való mesterséges tárgy nagyon könnyen észrevehető.

Minden ilyen szemét, szinte kiabál, hogy „Én nem a természet része vagyok. Én nem ide való vagyok. Vigyél innen ki…”

3 / 4

Kora tavasszal ezek a „hangok” mindig erősebben hallhatók. A természet ilyenkor ébredezik, szétnéz maga körül és megdöbbenve kér segítséget. Az igaz ember pedig meghallja ezt, és ha tényleg igaz, akkor tesz valamit érte vagy ellene.

Mert nem kell sok. Elég akár csak egy darab szemetet kivinnünk az erdőből, máris jobb lesz a közérzetünk.

Aztán másnap még egyet.

Majd újból egy másikat.

Válasszuk azt, amelyik a Nekünk a legjobban szemet szúr! Amelyik „megszólít” ha ránézünk. Biztosan megérezzük majd, hogy melyik az aznapi „szemetünk”.

Ha csak minden egyes futás, vagy túra alkalmával, egy darab szeméttől szabadítjuk meg az erdőket, az egy év alatt már komoly mennyiség.

Gondoljunk csak bele. Egy év alatt, így egyesével akár egy mázsányit is kihordhatunk. Tíz futóval ez már egy tonna.

No és ezer futóval vagy túrázóval?

4 / 4

Egy szerencsés hóvirág...

No de maradjunk csak magunknál. Érdemes azt is figyelni, hogy mit vált ki belőlünk ez a cselekedet. És nézzük, érezzük azt is, hogy az erdőből mit vált ki irányunkba. Azt hiszem, nem fogunk csalódni.

A „jó tett helyébe, jót várj” mondása biztosan beigazolódik.

Az odafigyelés, a gondviselés, és a szeretet lépéseire a természet pontosan ugyanezekkel a lépésekkel válaszol majd irányunkba…

Rajta hát, mindig azt nézzük, hogy MI mit tehetünk. Apró dolgok is megváltoztatják a világot. Legyen az az apró dolog akár egy szemét, amit kihozunk az erdőből, bár tovább is futhatnánk mellette…