Kezdésnek Hűvösvölgyből kapaszkodtunk fel a Hármashatár-hegyre. A kisvasútnál természetesen még reggel felkerestük a pecsételőhelyet, és beüthették az első lenyomatot a saját kéktúrafüzetükbe. És mivel ezt a szakaszt még éppen a Covid-szigorítások előtt teljesítettük, jó pár család velünk is tartott erre a kis 13,6 km-es túrára, amelyen 490 m-t másztunk fel, majd le. Az utolsó meleg őszi napok egyikén volt, így a réteges öltözetünket nem győztük fel- és levenni.

1 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

Kapcsolódó cikkek

Potyautasokkal Kőhányáspusztától Várgesztesig

Tovább

​A Mátra felfedezése gyerekekkel

Tovább

Idő volt, mire az egész csapat összegyűlt és lendületbe jött. Aztán Hanna baba 2 km elteltével máris jelezte, hogy enne, így muszáj volt előszedni a piknikpokrócot, és letelepedni szoptatni. Megirigyelte a tevékenységet a csapat két másik kisbabája, így csoportos evészetet tartottak. Persze diszkréten, mert az útvonal olyan zsúfolt volt, mint az M7-es a nyári csúcsforgalomban. Szerintem az egész város ezen a szakaszon kirándult.

2 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

3 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

Miután Hanna alaposan jóllakott, felpakoltam megint, és folytattuk utunkat. Szerencsére mély álomba merült, így gyorsan teltek a kilométerek. A két fiú pedig szárnyalt, szinte repült. Amikor felértünk az Árpád-kilátóhoz, a srácok ettek volna, Hanna aludt, így családilag kettéváltunk, Gábor maradt a fiúkkal, én pedig megkezdtem a kapaszkodást a Hármashatár-hegyre az alvó Hannával a hátamon, közben kellemeset beszélgetve Ancsával, akinek szintén két fiú után szuszogott a hátán a hasonló korú kislánya.

4 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

Hanna épp jókor ébredt, amikor felértünk a hármashatár-hegyi pecséthez. Így ott a tövében le is telepedtünk, hogy az alvásban kiürült bendőt megtöltsem, és a srácokat megvárjuk. Itt tartottunk egy hosszabb, kb. 1 órás megállót, előkerült minden elemózsia, és szerettünk volna egy kávét is venni, ez utóbbi sajnos elmaradt végül, esküvő volt a Hangárban.

A srácok hősiesen bírták, végig jókedvűen gyalogoltak, pedig 4 és 6 éves létükre (azt hiszem) nem volt kevés sem a táv, sem a szintemelkedés. Hanna pedig nagyon jókat aludt egész nap!

5 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

A táv másik felét egy másik novemberi hétvégén tettük meg, ekkor már csak családilag kirándulhattunk, mert már pont bevezették a Covid miatti korlátozó intézkedéseket. A Rozália téglagyártól indulva hódítottuk meg a Hármashatár-hegyet. Ugyan az időt egyáltalán nem mondtam volna tipikus kirándulóidőnek, mert hideg, nyirkos és ködös volt, mégis tele volt az útvonal kirándulókkal, főleg a Virágos-nyereg környékén.

9 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

Az viszont pozitív hozadéka volt a „Covid-nak”, hogy a Hangár nyitva volt, és elvitelre adtak minden szépet s jót. Így a hegytetőre felérve elfogyasztottuk a kis leveskéinket, a felnőttek dupla adagot, mert a gyerekeknek csak rendeléskor volt nagy az étvágyuk, az elfogyasztáskor már izgalmasabb volt az árok, amelyet a padok mellett ástak valami csővezeték fektetése miatt. Így amíg mi megettük a meleg ételt, ők alaposan összekoszolták magukat.

10 / 13

Fotó: Nábrádi Judit

Megszereztük a szakasz összes pecsétjét, a kilátásból semmit sem élvezhettünk, mert olyan köd volt, de azért jól telt a nap, kellemesen elfáradtunk, friss levegőt szívtunk. 10 kilométert tettünk meg, közben 485 méter szintemelkedést küzdöttünk le.