Potyautasokkal Hűvösvölgytől a Rozália téglagyárig
November elején Nimródka 6 éves lett, így megkapta saját kéktúrafüzetét, hogy a Gyermekkéktúra teljesítését megkezdhesse. Barnus is kapott egy füzetet, noha ő még hivatalosan nem teljesíthet, de a pecsételés örömétől nem akartuk megfosztani, ha már saját lábon közlekedik ő is. Az OKT tipikus „kezdő” szakaszát Hűvösvölgy és a Rozália téglagyár között novemberben be is jártuk, a vírus miatt két részletben, mindkét szakaszt nagyjából oda-vissza, hogy ne kelljen tömegközlekedni.
Kezdésnek Hűvösvölgyből kapaszkodtunk fel a Hármashatár-hegyre. A kisvasútnál természetesen még reggel felkerestük a pecsételőhelyet, és beüthették az első lenyomatot a saját kéktúrafüzetükbe. És mivel ezt a szakaszt még éppen a Covid-szigorítások előtt teljesítettük, jó pár család velünk is tartott erre a kis 13,6 km-es túrára, amelyen 490 m-t másztunk fel, majd le. Az utolsó meleg őszi napok egyikén volt, így a réteges öltözetünket nem győztük fel- és levenni.
Idő volt, mire az egész csapat összegyűlt és lendületbe jött. Aztán Hanna baba 2 km elteltével máris jelezte, hogy enne, így muszáj volt előszedni a piknikpokrócot, és letelepedni szoptatni. Megirigyelte a tevékenységet a csapat két másik kisbabája, így csoportos evészetet tartottak. Persze diszkréten, mert az útvonal olyan zsúfolt volt, mint az M7-es a nyári csúcsforgalomban. Szerintem az egész város ezen a szakaszon kirándult.
Miután Hanna alaposan jóllakott, felpakoltam megint, és folytattuk utunkat. Szerencsére mély álomba merült, így gyorsan teltek a kilométerek. A két fiú pedig szárnyalt, szinte repült. Amikor felértünk az Árpád-kilátóhoz, a srácok ettek volna, Hanna aludt, így családilag kettéváltunk, Gábor maradt a fiúkkal, én pedig megkezdtem a kapaszkodást a Hármashatár-hegyre az alvó Hannával a hátamon, közben kellemeset beszélgetve Ancsával, akinek szintén két fiú után szuszogott a hátán a hasonló korú kislánya.
Hanna épp jókor ébredt, amikor felértünk a hármashatár-hegyi pecséthez. Így ott a tövében le is telepedtünk, hogy az alvásban kiürült bendőt megtöltsem, és a srácokat megvárjuk. Itt tartottunk egy hosszabb, kb. 1 órás megállót, előkerült minden elemózsia, és szerettünk volna egy kávét is venni, ez utóbbi sajnos elmaradt végül, esküvő volt a Hangárban.
A srácok hősiesen bírták, végig jókedvűen gyalogoltak, pedig 4 és 6 éves létükre (azt hiszem) nem volt kevés sem a táv, sem a szintemelkedés. Hanna pedig nagyon jókat aludt egész nap!
A táv másik felét egy másik novemberi hétvégén tettük meg, ekkor már csak családilag kirándulhattunk, mert már pont bevezették a Covid miatti korlátozó intézkedéseket. A Rozália téglagyártól indulva hódítottuk meg a Hármashatár-hegyet. Ugyan az időt egyáltalán nem mondtam volna tipikus kirándulóidőnek, mert hideg, nyirkos és ködös volt, mégis tele volt az útvonal kirándulókkal, főleg a Virágos-nyereg környékén.
Az viszont pozitív hozadéka volt a „Covid-nak”, hogy a Hangár nyitva volt, és elvitelre adtak minden szépet s jót. Így a hegytetőre felérve elfogyasztottuk a kis leveskéinket, a felnőttek dupla adagot, mert a gyerekeknek csak rendeléskor volt nagy az étvágyuk, az elfogyasztáskor már izgalmasabb volt az árok, amelyet a padok mellett ástak valami csővezeték fektetése miatt. Így amíg mi megettük a meleg ételt, ők alaposan összekoszolták magukat.
Megszereztük a szakasz összes pecsétjét, a kilátásból semmit sem élvezhettünk, mert olyan köd volt, de azért jól telt a nap, kellemesen elfáradtunk, friss levegőt szívtunk. 10 kilométert tettünk meg, közben 485 méter szintemelkedést küzdöttünk le.
Téli csodavilág a Kis-Fátrában
2025.03.17.Magyarországon már olyan kevés van az igazi télből, hóból, hogy ezen a télen szerettünk volna látni egy kicsit téliesebb, havasabb tájat. Ehhez a Kis-Fátrát néztük ki magunknak, ahol még nem jártunk, de jókat olvastam róla az utazást megelőzően.
→ Tovább
Galyatetőről Mátraházáig a Potyautasokkal
2025.02.28.Régen kéktúráztunk már. A térképet nézegetve a Galyatető-Mátraháza szakaszt szúrtuk ki a még nem teljesített szakaszok közül, ami Budapestről még értelmes idő alatt elérhető, és a két végpont között tömegközlekedés is van.
→ Tovább
Az Országos Kéktúrán Kétbodonytól Becskéig, sok gombával
2024.10.15.Miután beköszöntött az ősz, mi is túrabakancsot húztunk, hogy hozzátegyünk pár újabb kilométert a családi kéktúra-teljesítéshez. Egyelőre csak nekem van jelvényem, a fiúknak önjáró módban még nincsen meg az egész OKT, csak a gyerektáv. Lassacskán haladunk, közel sem olyan intenzitással, mint amikor még hordozva róttam velük az erdőt, de előbb-utóbb így is meglesz mind az 1172 km.
→ Tovább
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
