Kaposmérőn foglaltunk szállást, ezért már pénteken, munka után odautaztunk, ahol egy ínycsiklandó menüvacsorával vártak minket. A reggeli is fejedelmi volt, tökéletes indítás egy remek túranaphoz! Túratársaink most egy baráti házaspár voltak, Kriszti és Bálint, akikkel már kékeztünk a Fishing on Orfű alkalmával.

1 / 11

A tőlünk megszokható komótossággal indítottuk a napot, így volt vagy 11 óra, mire leparkoltunk Újvárfalván. Rögtön kezdtünk is pecsételéssel, majd elkezdtünk sétálni az aszfaltúton Somogysárd irányába. Nimródka nem akart azonnal hordozóba kerülni, helyette lelkesen sétált mellettünk a gyönyörű napsütésben.
Szépen lassan beértünk Somogysárdra, Barnus aludt a hátamon, Nimródkát pedig hirtelen hatalmas éhség kerítette hatalmába. Így megálltunk egy buszmegállónál, előkerült az elemózsia.

2 / 11

3 / 11

Az kevésbé volt megnyugtató, hogy ekkor még csak 3 km-t tudtunk le a távból, és hátra volt még 15, valamint tél lévén korán sötétedett. No, nem baj, folytattuk utunkat, Barnus Gábor hátán utazott tovább, mivel Nimródka ragaszkodott hozzá, hogy anya hátán utazzon. Nagyon hamar el is aludt, túl hamar is, mivel későn jöttem rá, hogy a hordozót nem sikerült tökéletesen átállítani Nimródka méretére, így a vállpánt szivacsozott része nagyon hátracsúszott, elöl és a hónaljamban már csak a heveder futott. Kb. fél óra után rettenetesen kényelmetlen volt így vinni a laza 16 kilót, de nem volt más választás, bolygatni viszont nem akartam az alvó oroszlánt. Azt hiszem, „hátizsákot” letenni ennyire még sosem akartam, de a racionális énem tudta, addig jó, míg alszik a gyermek, mert addig tudunk a magunk felnőtt tempójában haladni. A helyzet pedig lehetett volna csomagügyileg sokkal rosszabb is, mert legalább a cuccunkat nem nekünk kellett vinni, Kriszti és Bálint nagyvonalúan felajánlották, hogy segítenek a cipekedésben.

4 / 11

És haladtunk is. Azt ezt követő 10 km-t egy szempillantás alatt lenyomtuk. Haladtunk szántóföldön, őszi vetés mellett, erdősávokban. Barnus kiválóan elszórakozott Gábor hátán, egy nyikk nem volt. A terep leginkább lapos volt, könnyűnek mondható, így jól haladtunk. Aztán amikor Nimródka felébredt, megálltunk egy újabb piknikre. Ekkor már erőteljesen éreztük, hogy fogy a fény, így túl sokáig nem időztünk. Nimródka innen megint sétált a saját lábán, Barnust pedig Gábor vitte egy ideig kézben, majd felkötöttem a csípőmre, amit nagyon élvezett.

5 / 11

6 / 11

7 / 11

Mire visszaértünk Kaposmérőre, teljesen ránk sötétedett. Végtelennek tűnt az út a körforgalomtól a kocsmáig, ahol a pecsétet őrzik, majd onnan a szállásunkig, ami még legalább 2 km volt. Ez nem hiányzott így, koromsötétben, a már megtett ~18 km mellé. De a gyerekek hősiesen bírták, így mi is. Mikor visszaértünk a Kassai Fogadóba, az előző napihoz hasonló, fejedelmi vacsorát kaptunk, finom forralt borral, de előtte a fiúk még elmentek a másik autóval az Újvárfalván hagyott családi járgányért. Nem is kell említenem, hogy másnap megint milyen jó volt a reggeli. Pakoltunk még egy-két szendvicset, aztán elautóztunk Szennára. A kocsmát már ismertük, ahol pecsételni kellett, mert nyáron már jártunk ott.

8 / 11

Végigsétáltunk a főutcán, majd balra felkanyarodtunk, egy kisebb dombot kellett megmászni. Szép kilátást írtak, és tényleg az is fogadott a dombtetőn. Barnus közben elaludt, és Nimródka is nagyon minimumon volt. Tanultam a tegnapiból, így ma meggyőztem Nimródkát, hogy apa hátán sokkal jobb utazni, mert ő erősebb, jobban elbírja. Nimródka egy egész nagyot aludt, Barnus pedig a tőle megszokható rövidebb alvással beérte. Fent kanyarogtunk a dombok gerincén, hol sáros részek lassítottak, hol kellemetlen szél támadt. De azért szépen fogytak a kilométerek, jót beszélgettünk közben.

9 / 11

Elértük a Dadai-tanyákat, ahol két kóbor eb kényszerített megállásra. De mivel Kriszti és Bálint nagy kutyabarátok, csak addig álltam meg, míg be nem értek, és előre nem mentek. Gyorsan össze is barátkoztak az ebekkel, akik szerencsére szelidek voltak. A tanyáktól leereszkedtünk a dombról is, majd tavak mellett haladtunk el. Nagyon hangulatosak voltak, főleg az, aminek a közepén, egy szigeten egy kicsi fa házikó is elhelyezkedett.

10 / 11

11 / 11

Innen már nem volt messze a Kaposmérőn hagyott autó, az utolsó pár száz métert Nimródka már a saját lábán tette meg. Mivel esőnadrág és gumicsizma volt rajta, belemehetett az összes pocsolyába, ám néhány annyira mély volt, hogy csurom vizes lett a sima nadrágja meg a zoknija is. Mivel a vasárnapi túra csak ~8 km volt, és időben végeztünk, hazafelé még volt időnk bemenni az igali gyógyfürdőbe, ami méltó zárása volt ennek a remek hétvégének.

2017.10.25-26. Újvárfalva - Szenna (Belső-Somogy, Zselic, táv: 25,5 km, szint: +214/-235 m)

Szöveg és fotó: Nábrádi Judit