1 / 33

Itt a Kék nem érint lakott települést, csak Derenket, a romfalut, így nincsen kiszállási lehetőség, és ez a táv már határozottan sok lett volna Nimródkával együtt. Amikor kiderült, hogy a mi noszvaji hétvégénk alkalmával Annamariék Aggtelek környékén lesznek, és bevállalják ezt a szakaszt is, elhatároztam, hogy velük tartok, és szerencsére ebben Gábor is támogatott. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert Gábor és Nimródka is túráztak aznap, ők a Vöröskő-forráshoz, és még kisvasutaztak is, de nem akartam kihagyni a lehetőséget. Nehéz lett volna máskor, mással megoldani. Egyszerre két helyen pedig sajnos nem lehettem.

Jó korán indultam, mert még Noszvajtól is majd 2 óra autóútra van Jósvafő. Reggel 8-ra már ott is voltam. Gyönyörű tájon kanyargott az országút, rádiót hallgattam, és megint ezernyi különböző emlék és gondolat kavargott bennem. Túrák előtt már a vezetés is kikapcsol.

Annamariékkal szétdobtuk gyorsan a két autót Jósvafő és Bódvaszilas között, és előbbi helyről indultunk. Pecsételést követően gyorsan megvolt a bemelegítés, mert a barlang bejáratától vagy 100 lépcsőfok visz fel a Kékre. Itt megálltunk egy pillanatra, mert a közelgő nemzeti ünnepre való tekintettel kitűztük a kokárdáinkat, és úgy vágtunk neki a távnak.

2 / 33

Voltak részek, ahol sokat beszélgettünk, és nehezebb szakaszok, ahol inkább csak némán meneteltünk. Jósvafő faluján is áthaladtunk, itt folyik egy gyönyörű, tiszta vizű patak, ami felett fahíd is van. Ezen egy nagy, fehér kutya pihent. Jósvafő felett megcsodáltuk a Kossuth-barlang bejáratát, ahonnan szintén egy patak ered. Itt egy tájékoztató tábla szerepel a Reménytelen-szifonról. Ha jól láttam, ez egy jó hosszú, vízzel elárasztott barlangszakasz. Belegondoltam, hogy hideg vízben, sötétben, sokszor szűkös helyeken kellene „túrázni” - no, ezt tuti nem nekem találták ki!

3 / 33

4 / 33

Jósvafőről egy patak völgyében kapaszkodtunk fel a fennsíkra. A táj nagyon izgalmas volt: kezdődött egy sztyeppésebb, hegyekkel szegélyezett szakasszal, ahol számtalan víznyelőt láttunk. Aztán folytattuk az erdőben, ahol akadtak szép, tavaszi virágok, és még egy mókust is láttunk.

5 / 33

Szelcepusztán egy bekerített területről őzikék meredtek ránk. Pár túrázóval is szembetalálkoztunk, de ezt leszámítva végig elég kihalt volt az útvonal. Azt gondoltam, Derenken jó pár romos házat fogunk látni, ehelyett csak egy ablakok nélküli épület állt a volt faluközpontban, mellette egy kereszt, kápolna, ezen kívül pedig táblák jelezték a hajdani házak helyét. Elég lehangoló volt. A táblákon azt olvashattuk, kinek a háza állt itt, és mikor, hova telepítették át. A épületeket valószínűleg ezzel egyidőben a földdel tették egyenlővé, mert maximum az alapot lehetett halványan kivenni, romos falak egyáltalán nem voltak. A falu közepén levő épületben egy kisebb kiállítás mesélt Derenk történetéről, hajdani lakóiról, illetve a kivándorlásról, kitelepülésről.

6 / 33

Utunk során itt találkoztunk a legtöbb túrázóval. Voltak nagyobb társaságok is, sokakat érdekel ez a szellemfalu. Azért az ebédet, azaz a soron következő szendvicset elfogyasztottuk itt, majd az időt nem nagyon elhúzva tovább is indultunk.

Jártunk gyönyörű erdei szakaszokon, ahol patak zubogott keresztül, mohával benőtt kövek voltak körülöttünk, az egyelőre kopasz fák pedig összezárultak a túraösvény felett. Egy helyen Ádám elhatározta, hogy a Borzlyuk nevű barlangot márpedig megkeressük, és ebben mi is partnerek voltunk Annamarival: amíg ő bolyongott, mi lefeküdtünk egy-egy mohás sziklára. Nagyon jó volt kicsit nyújtózkodni, mert itt már kb. 20 km volt a hátunk mögött. Kicsit fújt a szél, így szédítő látványt nyújtottak fekvő helyzetből a fejünk felett imbolygó fák, de élveztem ezt a fajta szédelgést. Végül a Borzlyuk is meglett, így Ádám is elégedett volt.

7 / 33

8 / 33

Lassacskán elértük a Szabó-Pallag erdészházat, ami beillett volna Derenkre is. Ugyan tető volt még felette, de az ablakokon bátran járhatott ki-be a szél. Pecsételtünk, elfogyasztottunk némi „csúcsnyereményt”, azaz az eddigi teljesítményért cserébe valami finom édességet. Ezúttal étcsokoládéba mártott aszalt meggyet. Mennyei volt. A csúcsnyeremény fogalmát a sógornőméktől tanultam, akik többek közt így szokták motiválni és haladásra bíztatni 8 éves kislányukat, aki gyakran velük tart - a szigorúan 10 km körüli hosszúságú távokon. Amióta egyszer részesültünk a csúcsnyereményből, nálunk is létezik ez a fogalom, és nem elsősorban Nimródka motiválására, bár már ő is kaphat belőle.

Az erdészháztól már egyenes utunk vezetett Bódvaszilasra. Az erdő itt is szép volt. Elhaladtunk egy gyönyörű, nagy fa mellett, amit a térkép külön jelölt. Aztán egy helyen megcsodáltuk a panorámát, ami Bódvaszilasra, és a körülötte elterülő, sík vidékre nyílt. Bent a faluban az utunk elvezetett egy volt magtárépület mellett, ahol egy érdekes, fatiplikkel telerakott, kidőlt fa pihent. Nem sikerült rájönnünk, milyen céllal van ott, valószínűleg csak valami modernkori térdekoráció lehet.

9 / 33

Az eredeti tervekhez képest 1 órával később értünk le a vasútállomásra, ahol bepecsételtük az aznapi utolsót. Aztán már „csak” vissza kellett autóznom Noszvajra. Rongyossá hallgattam a nálam levő egyetlen CD-t útközben, majd Nimródka örömködve fogadott. Éppen elkészült a vacsora is: friss grillhúsok és saláta, úgyhogy a fárasztó nap után fejedelmi ellátásban volt részem.

Írta és képek: Nábrádi Judit

Aggteleki karszt, táv: 26,6 km, szint: +770/-902 m