A bajnai szállásról a vendéglátóink visszavittek minket a K jelzésig, a parkolóig. (Ami inkább egy forduló, mint parkoló, nem egy nagy hely.) Innen még egy keveset emelkedve kell tovább menni az úton. Jobbra letérés után nem szabad lelkesen felvágni a földúton, mert már pár lépés után kitér a jelzés balra, egy kis ösvényre. Ezen felfelé emelkedve idővel szép kilátás nyílt a kecskekői kőbánya felé.

1 / 14

Igaz, a facsemeték további növekedésével ez a kilátás hamarosan el fog tűnni. A következő aszfaltútra kiérve hamarosan egy rém csicsás, mű kovácsoltvasrózsás kerítésbe botlottunk. Ezzel szemben, az út túloldalán kell betérni a szaléziakhoz, ahol a rendház mögött, ill. felett fagyizó, vécé és bélyegző várt minket. Itt halad át a kék jelzés is.

2 / 14

3 / 14

Az újabb térképek már jelölik a kis mesterséges tavat is. A tó felett indul egy kőszórt út lefelé, ezen kell továbbindulni. A tó felé kitérhetünk, én csak egy fotó erejéig sétáltam el a kerítéséig. Feljebb a „Lourdes-i barlanggal” szemben van egy kis forrás, itt meg lehet tölteni a palackokat friss vízzel.

Utána először egy hosszú kerítés mentén, majd fák között emelkedett az út, míg egy helyen balra jókora sziklafal tűnt fel. Később viszont sokkal izgalmasabb rész következett. Ahol elértük a pihenőhelyet, ott indul hegynek fel egy kék barlang jelzés. Beton lépcsőfokokon lehet felmenni, az elágazásnál először jobbra tértünk ki. Itt egy táblán az 1. számú zsombolyról olvashattunk (ennek bejárata pár lépéssel feljebb el van rácsozva), felette egy padról szép kilátás nyílt Esztergom felé.

4 / 14

Ez az első barlang, ami le van rácsozva, csak képzett barlangásszal, felszereléssel látogatható. Ha viszont a bal oldali elágazáson megyünk fel, hamarosan elérünk egy barlangi üreghez. Óvatosan nézz körül, mert egy nagy, mély gödör van ebben a barlangban. Előtte van még tovább is egy ösvény balra fel, ezen menj még egy pár lépést, itt is van egy barlang. Bent az állatkertekre emlékeztető szag és a fekete kakihalmok jelzik, hogy a magas kürtőkben denevérek tanyáznak.

5 / 14

6 / 14

7 / 14

A barlangok alatti pihenőtől lefele megy az út, itt jobban kiléptünk, hogy haladjunk. Egy ponton szántóföld nyílik, innen visszanézhetünk a sziklafal felé. Tovább haladtunk. Először egy újabb szántóföldhöz értünk ki, majd egy kereszt előtt mentünk el. Innen köves út ereszkedett le a faluba.

Mogyorósbánya egész gazdag kis település. Ha az első és második világháborús emlékművek felől (Hősök tere) kitérsz a zöld jelzésen, az Alkotmány utcában hamar rálelsz a Kakukk nevű vendéglátó-ipari egység ajtaja előtt a bélyegzőre. Az épület mellett van egy rém giccses forrásház is, feltétlenül nézd meg, nagyon vicces! A helyet Hidegecske-forrásnak hívják.

8 / 14

Mi nem itt ettünk, hanem a Hősök terénél található Club Leonardo nevű étteremben, nagyon finom volt a kaja, közben jót beszélgettünk, úgyhogy remek választásnak bizonyult. Az étterem előtti kis közön betérve vitt tovább az utunk. Emelkedővel indul, a Kő-hegy oldalában halad. Ott, ahol a K+ jelzés becsatlakozik jobbról, van egy kis kőtábla, amit a TIT helyezett ki. Pontosabban az ahhoz tartozó Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet. Ha kitérsz a kékről balra, pár lépés után kimászhatsz egy sziklára. Ne aggódj, ha a fák között nem olyan jó a kilátás, mert a túloldalon, amikor elkezd ereszkedni, nagyon szép panoráma nyílik a füves-bokros részről. Ha elnézel a távolba, jobbra-előre látszik a Nagy-Gete, ezt is meg fogod még mászni!

9 / 14

Ezután levitt az út a hegyről, és hamarosan a tokodi pincesoron jártunk. Egy Y alakú kereszteződésben található egy kerekes kút, 10 méterrel ezután pedig a bélyegző. (Van bélyegző Tokod közepén is - régen a kettőből csak az egyiket kellett használni, a 2017-ben megjelent színes füzet már mindkettőt kötelezőnek írja elő.) Utána szép ösvény vitt tovább a domboldalban a Hegyes-kő irányába.

10 / 14

A Hegyes-kő csúcsát hátulról kell megkerülni, majd levezet az út Tokodra. A templom előtti térre helyeztek ki egy kéktúrás táblát, de még tovább kell sétálni a bélyegzőhöz az Aladár kocsmáig. Bélyegzés után nem időztünk el a faluban, mentünk is tovább. Bevállaltuk ugyanis, hogy ha már idáig viszonylag időben eljutottunk, akkor megcsináljuk a fennmaradó kb. 9 kilométert is Dorogig. Hát, kihívás volt benne, az biztos.

Először egy kisebb emelkedőnél kezdesz magadban káromkodni, hogy miért nem moziba mentél inkább vagy feleségül a Hufnágel Pistihez. De az még csak az Öreg-kő, utána jön a sokkal durvább emelkedő, fel a Nagy-Gete csúcsára, de hót direktben. A kép nem is adja vissza, de kemény kaptató, na.

11 / 14

Az Öreg-kő 308 méteres, a Nagy-Gete 456. A kettő között tehát úgy 150 méter van. Ha egy tízemeletes panelt szintenként 3 méterrel számolunk, akkor ez 5 darab tízemeletes panelt ad ki emelkedésnek. Szóval legyél büszke magadra, amikor felérve meglátod azt a bazi nagy keresztet, amit dupla vonallal rajzoltak meg. És pihenj le, igyál, dőlj el a fűben, élvezd, hogy még élsz! Fentről kicsit párásabb időben is szép kilátás nyílik.

12 / 14

A kereszt háta mögött indul lefelé az út. Lejjebb egy másik, kisebb kereszt a Gete-hegyet jelzi. Jelez a térkép egy bunkert is a hegytetőn, de mi annak nem láttuk a nyomát. Így aztán szépen leereszkedtünk. Innen már szinte végig ereszkedett az út, úgyhogy megint csak jobban ki lehetett lépni. Dorog első épületeit elérve elámultam, egy vasbeton kerítésen még mindig láthatóak a szocializmus szlogenjei: a párttal, a néppel egy az utunk, éljen május 1, meg ilyenek. Talán a bokrok takarták el korábban, és így maradt fenn?

13 / 14

14 / 14

Dorogba beérve, a vasúti sínek után a főúton le lehet jutni rögtön a buszmegállóhoz, ha innen már nagyon sietős haza. Vagy maradsz a kis utcákon átvezető kék jelzésen, és akkor egy körforgalomhoz érsz le. Ott egyenesen átvágva kell tovább menni. Balra a „Dorogi altáró” bejárata látható, visszanézve pedig a kálváriadomb látszik a hegyen, a tetején egy kilátóval. Nekem Dorog ezekkel együtt is egy lepusztult bányász-/ipari városnak tűnt, nem olyannak, ahol szívesen időznék még egy napot. A szállásom egy Mátyás király utcai panzióban volt, másnap reggel még letudtam a városon belüli kéktúraszakaszt, aztán a vasútállomásra kisétálva a következő vonattal mentem is vissza Budapestre. Marha fáradtan, vörösre égett tarkóval, de élményekkel tele.

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu

Az előző szakaszról itt olvashatsz.