Rapid túra a Pinka szurdokában
Akár évmilliókról is beszélhetünk, míg kialakult a ma látható meseszerű, vadregényes Pinka-szurdok, mely persze csak igen jóindulattal vethető össze más nagy testvéreivel, de érintetlensége minden évszakban más báját mutatja meg, így Vas vármegye legmegejtőbb túraútvonalát fedezhetjük fel, ha eljutunk Felsőcsatárra, ahol más titkos csodákat is lesz módunk megismerni.
A Pinka a Keleti-Alpokban, a Wechsel egyik délkeleti legelőjén tör a felszínre, és nagyjából 88 km-en keresztül kanyarog, mígnem Kemestaródfa határában egyesül a Rábával. A meglepően tiszta vízű folyó évezredekig csendesen csordogált osztrák és magyar falvak mellett, bőséges megélhetést adva a környékbeli embereknek, hiszen híresen gazdag halállománnyal büszkélkedhet, és olyan ízletes húsú halak élnek benne többek között, mint a paduc és a pisztráng.
A folyó mellett élők már korán felismerték a víz erejét, és hasznukra fordították azt, mivel több vízimalom és erőmű is épült a Pinkára. Hóolvadáskor vagy erősebb vízhozamnál aztán bizony néha kilépett a medréből, és okozott pár kellemetlen pillanatot a folyó közelében lakóknak.
A Vas-hegyet Felsőcsatárnál töri át a Pinka mély, szakadékos szurdokban. Ezt a vadregényes szurdokot a jobb sorsra érdemes Vasfüggöny túraútvonal zöld sáv jelzésén járhatjuk be, mely Rajkától vezet Gyékényesig 420 km hosszan, főként az egykori műszaki határzár és a határkövek mentén. Az ötlet, illetve az első szakaszok a kétezres évek elején születtek meg, de a túraútvonal a mai napig nem éri el Gyékényest. Sajnos a kezdeti eufória valahol útközben kisiklott. Az útvonal azonban végig járható, hisz a határsávot a mai napig rendben tartják, de néhol bizony kemény emelkedőket kell leküzdeni, miközben a Vasfüggöny túraúton járunk.
A vulkanizmussal kialakult 415 m-es Vas-hegyen, mely a Kőszegi- hegység és ezáltal az Alpok szerves része, már ősidők óta laknak, és bányásszák értékes ásványait. Többek között Felsőcsatár határában működött hazánk egyetlen talkumbányája. A Vas-hegyen ezekre az időkre több halomsír is emlékezetet, néhol tömegével fordul elő. A Római Birodalom népei honosították meg a hegyen a szőlőtermesztést, melyet azóta is folytatnak, a terület a Soproni borvidék része.
A szurdok bejárásához legegyszerűbb egy körtúrát tenni a Vas-hegyen, ennek kiindulópontjául a faluban lévő Pinka-hídnál található kiépített parkoló a legideálisabb. Mi is így tettünk, és pár bemelegítő mozdulat után pár lépés megtételét követően meg is találtuk a zöld jelzéseket, és az erdő is hamarosan elnyelt bennünket, hogy felfedezhessük a vadregényes Pinka-áttörést. Először a ma magánkézben lévő, így nem látogatható, eredendően a 16. században épült négykerekes vízimalmot érjük el, mely az 1920-as átalakítását követően vízerőműként biztosította Felsőcsatár energiaellátását. Funkcióját vesztve Csipkerózsika álmát alussza az épület, és várja sorsának jobbra fordulását.
A néhol sekély Pinka bizony arra csábítja az itt járót, hogy belegázoljon a folyóba, bizony több helyen mi is kipróbáltuk a vízen járást az érintetlen, csendes szurdokban, mely paradox módon épp a Vasfüggönynek köszönheti, hogy majd eredeti szépségében láthatja az ide tévedő.
Bizony hamarosan zsebembe került a tüdőm, és még a hajam is gőzölgött, miközben egyre csak fogyott a levegő, de a hegy csak nem akarta megadni magát. Első menyasszonyom pedig csak nem kegyelmezett, egy szuszra húzta be a nyeregig a szakaszt, de nekem biza kellet egy-két technikai szünet.
Alig egy kilométert kellett kapaszkodjunk a Nagyvilágos 376 m magas csúcsáig, az ott lévő 16 m magas, 1979-ben épült geodéziai mérőtoronyig, ittlétünk valódi céljához. De ezen röpke táv alatt bizony 124 m szintemelkedést kellett legyűrjünk úgy, hogy az utolsó 400 m gyakorlatilag gerincúton vezetett. Emberes teljesítmény volt, lapogattuk is bőszen egymást!
A kódfejtést követően rövid tízórai, csúcscsoki, majd népvándorlás kori halomsírok között a zöld háromszögön vesztettük el a magasságot Felsőcsatár szélső házaiig. Ott elhagytuk a jelzett utat, és aszfalton érkeztünk meg a Vasfüggöny Múzeumhoz, ahol tanulságos látogatást tettünk egy kis Schneeberg-nézéssel az egyik határőrtoronyból, majd később a Vas-hegy tetején álló középkori eredetű Szűz Mária-kápolnától.
Szőlőtáblák közt, hangulatos présházak mellett ereszkedtünk le a Pinka-hídhoz, de a napnak ezzel még nem volt vége, hisz sok egyéb nevezetességet kerestünk még fel Vas vármegyében. Hazaérve a szokásos száraz pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat.
A cárok festőjének nyomában Külső-Somogyban – 2. rész
2024.06.23.A Dél-Dunántúli Piros Túra Bábonymegyer-Kapoly közötti szakaszáról szóló beszámoló második részében Bótapusztától folytatjuk a túrát, elidőzünk a somogyi dombok rejtőzködő gyöngyszemében, Zalában, Zichy Mihály festőművész szülőfalujában, majd Kapolyon fejezzük be túránkat.
→ Tovább
A cárok festőjének nyomában Külső-Somogyban 1. rész
2024.06.21.Folytattuk a Dél-Dunántúli Piros Túrát, és első tavaszi gyaloglatunkon is a két gépesített járműves logisztikát preferáltuk, egyiket a Kapolyi elágazásnál hagytuk, a másikat pedig Nagybábonyban, egy hatalmas nyárfa árnyékában parkoltunk le. Indulás előtt elvégeztünk pár békebeli tornamutatványt, nyújtást, és ezúttal láss csodát, egyetlen nézőnk sem akadt. Talán csak egy kóbor macska slisszant el farkát behúzva, mikor rápillantott a csodabogarakra, akik nagyon furcsa mozdulatokat tettek, amilyeneket ő eddig még nem látott.
→ Tovább
Turistaparadicsom turisták nélkül – A zseniális Zselic
2024.06.13.Otthonomtól távol, szívemhez közel, ilyen a Zselic nekem. Már éltes túrázó voltam, mikor felfedeztem magamnak. Azóta másikkal is igyekszem megszerettetni.
→ Tovább
