Hogy hogyan jött a képbe a többnyire ismeretlen Rastoke? Valójában csak kényelmesek voltunk: semmi esetre sem szerettünk volna rohanni a szabadságunk alatt, és a Budapesttől a Plitvicei-tavakig tartó ötórás autóút után, már eleve leharcoltan belevágni a népszerű kirándulócélpont felfedezésébe nem tűnt túl pihentetőnek, ezért szállást kerestünk a környéken, lehetőleg olyan településen, ahol azért néhány tartalmas órát is el lehet tölteni. Ehhez pont kapóra jött Slunj, vagyis magyarul Szluin városa, ami a Plitvicei-tavaktól mintegy 30 kilométerre fekszik, és úgy hallottuk, Rastoke nevű városrésze elég hangulatos.

Közeledve a település várromjához és Rastoke városrészhez teljesen turistamentes övezetben ilyen csodákat találunk

1 / 10

Fotó: Nagy Sándor

Rastoke ugyanis nem egyszerűen „hangulatos”, annál sokkal többet tud. Azt hiszem, az ilyesmit definiálják az utazási katalógusok „ismeretlen ékszerdobozként”. A turisták ugyan már többé-kevésbé felfedezték maguknak a települést, de koránt sincsenek annyian, hogy zavaróvá váljon a nyüzsgés, nem rondítanak bele az ember szelfijébe, és az éttermeknél sem kell hosszasan asztalra várni. Maga Szluin a Zágrábtól a Plitvicei-tavakhoz vezető főút mentén fekszik, és rengeteg jó árú, kellemes szálláslehetőséget tartogat.

A vár első írásos említése 1390-ből származik, és sokáig a Frangepánok tulajdonát képezte. Fontos szerepet játszott a török ostromok során. Sajnos ma elhanyagoltan áll és pusztul, látogatása nem javasolt, csak kívülről érdemes megnézni

2 / 10

Fotó: Nagy Sándor

A malmok, a kenyerek és a macskák városa

A környéken több lehetőségünk is adódik a kikapcsolódásra egy viszonylag kis sugarú körön belül: érdemes egy sétát tenni a Frangepán család egykori várához, a Korana folyón találunk egy klassz szabadstrandot, de a város leglátványosabb része természetesen a már sokat emlegetett Rastoke, ami kívül-belül csodaszép. Nem véletlen, hogy a települést „kis Plitviceként” is emlegetik: a Slunjčica folyó itt áramlik a Koranába (ami a Plitvicei-tavakból ered), de előtte még jó pár csodás, kisebb-nagyobb zuhatagot produkál.

Meghitt hangulatú strand a Korana folyón, amit zömével a helyiek használnak

3 / 10

Fotó: Nagy Sándor

Az itteniek pedig megtanulták kiaknázni a természet adta lehetőségeket, és a 17. századtól kezdve vízimalmok és házak sokaságát építették fel Rastokéban. Egykor 22 malom működött itt, gabonaőrlésre és textilkészítésre használták őket. Egész Horvátországban híres volt a rastokei kenyér, amit búzából, kukoricából, árpából, rozsból és kölesből készítettek, „titkos” hozzávalóként a Slunjčica vizét használták, és házi élesztővel gyúrták össze a tésztát.

Épület a vízen - Rastokében ez nem meglepő látvány

5 / 10

Fotó: Nagy Sándor

Kapcsolódó cikkek

A boldogság zöld szigetén mindenki tud magyarul

Tovább

Megnéztük a horvát „Szalajka-völgyet”

Tovább

De Rastoke nemcsak erről, hanem a len- és kenderszövésről is ismert, és a Wikipédia szerint még egy dologról híres: a macskák városaként is ismerik, mivel állítólag az egész országban itt a legtöbb az egy főre jutó cicák száma. Ahogy a négylábúakat, úgy láthatólag az itt élőket sem zavarja a vízesések borzasztó hangos robaja, én azonban hálát adtam azért, hogy nem itt, hanem a védett településrésztől jóval távolabb foglaltunk szállást. Persze, ennek is megvan a maga romantikája – kivéve alvásidőben.

Az egyik leglátványosabb vízesés fölött étterem működik

4 / 10

Fotó: Nagy Sándor

Ma a megmaradt malmok csupán látványelemek, nincs gazdasági jelentőségük, hacsak mint vonzó turisztikai elemet nem számítjuk őket. A legtöbb itteni ingatlan szálláshelyként vagy nyaralóként működik, de néhány – szám szerint 50 – állandó lakosa is van Rastokének.

A strand felől Rastokéba egy hídon keresztül lehet átjutni, de érdemes tovább menni az úton, és kívülről is megcsodálni a vízesések övezte városrészt

6 / 10

Fotó: Nagy Sándor

Hogy jön ide Winnetou?

A legszebb vízeséseket, illetve ember és természet harmóniáját testközelből megismerhetjük a település szabadtéri néprajzi múzeumában, ahová 40 kuna (kb. 1900 Ft) a belépő. Itt be is nézhetünk egy malomba, megleshetjük a hajdani lakók házait, bútorait, használati tárgyainak sokaságát. Egy nagy tér közepén totemoszlop magasodik az ég felé, amit egy ideig értetlenül méregettünk.

Totemoszlop Az Ezüst-tó kincse c. westernből

8 / 10

Fotó: Nagy Sándor

A mellette kihelyezett információs tábla azonban minden homályt eloszlatott: megtudtuk, hogy

amibe egyébként a településről toboroztak statisztákat. Egy szluini lakos játszotta a sámánt, az ő tiszteletére helyezték el az oszlopot, amit horvát motívumokkal díszítettek. Rastoke adott helyet az indiánfalunak és a bárnak, utóbbi rekonstruált változatát most is megtekinthetjük a szabadtéri múzeumban.

Nem véletlenül hívják Rastokét "kis Plitvicének"

7 / 10

Fotó: Nagy Sándor

De van itt más is: például egy tündérkert elnevezésű kertrész, ahol a fák és bokrok között tündérbábukat rejtettek el, rovarhotel ízeltlábú barátainknak, rét, hinta, és persze vízesések, vízesések és vízesések. Ezek közül is a legbővízűbb a Buk, ami állítólag arról a hangról kapta a nevét, amit a Korana völgyébe aláhullva hallat.

A Hrvoje vízesés egy tragikus szerelem történetét őrzi

9 / 10

Fotó: Nagy Sándor

A Hrvoje vízeséshez tragikus történet fűződik: arról a férfiról nevezték el, aki egy gazdag lányt szeretett, de mivel annak szülei ezt nem nézték jó szemmel, és szerelmük nem teljesedhetett ki, inkább a vízbe vetette magát. Véletlenségből majdnem kihagytuk a vadregényes környezetben megbújó kis barlangot, ahová falépcsőkön lehetett lejutni.

A barlangnál karnyújtásnyira kerültünk a vízesésekhez

10 / 10

Fotó: Nagy Sándor

Innen már nem volt más hátra, mint a vacsora – halsütő, pizzéria és tradicionális ételeket felsorakoztató éttermek sétatávolságra akadnak –, és a másnapi plitvicei túra tervezése. Mindkét program egyformán maradandó élmény: Rastoke az egyik legegyedibb település, amit valaha láttunk, a Plitvicei-tavak pedig kötelező látnivaló. Hamarosan arról is mesélek.

A cikk először 2021 augusztusában jelent meg.