Remeték a homokkőben
A nógrádi megyeszékhelytől, Salgótarjántól nyugatra, dombok ölelésében, a Ménes-patak mentén fekszik az aprócska település, Kishartyán. Sóshartyán felé elkanyarodva, a római katolikus templom és temető után bal kéz felé egy romantikus völgy hívogat sétára, melynek nyugalmát és meghittségét már évszázadokkal ezelőtt felismerték. A Kő-völgyben kereshető fel a Novohrad–Nógrád Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme, a természetvédelmi oltalom alatt álló Kőlyuk-oldal.
A zöld kereszt turistajelzés mentén elérhető látnivaló nemcsak földtani és felszínalaktani érték, hanem kultúrtörténeti is. Írásunkban ennek nyomába eredünk, kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kishartyán környéki, vízfolyások által aprólékosan, „sakktáblaszerűen” felszabdalt dombvidék (Litke–Etesi-dombság kistáj) felépítésében oligocén és miocén törmelékes üledékes képződmények vesznek részt. A Kő-völgy térségében a kora-miocén (eggenburgi korszak; kb. 23–19 millió éves) Pétervásárai Homokkő Formáció rétegei bukkannak elő, méghozzá igen látványos formában.
A döntően finom- és durvaszemcsés homokkőösszlet az egykoron itt hullámzó, árapály uralta Paratethys partmenti–sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel.
A szelektív denudáció („válogató lepusztítás”; pl. víz, szél, jég) „áldásos tevékenységét” mi sem bizonyítja jobban, mint a Kőlyuk-oldal kb. 300 m hosszú és kb. 30–40 m magas tagolt homokkőfala.
A természetes geológiai feltárás a sekélytengeri homokkő üledékciklusát két eltérő szelvényben mutatja be, amelyeket egy vető választ el egymástól. A keleti sziklafalban keresztrétegzést mutató, felfelé csökkenő szemcseméretű (a nagyon durvától a középszemű homokkőig) és vékonyodó üledékes rétegek tanulmányozhatók. A nyugati fal felfelé vékonyodó és durvuló rétegekből áll.
A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag ún. mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kicsapódó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti.
A homokkőfal felső harmadában tátong a sziklafal névadó képződménye, a Kőlyuk vagy Remete-barlang. Az üregrendszer pontos kialakításának dátumát nem ismerjük (talán már a tatárok és törökök idejében menedékként használhatta a helyi lakosság?), de valószínű, hogy a kevésbé cementált homokkő kimállásával keletkezett természetes üregek továbbmélyítésével „faragták” ki.
A háromosztatú lakóbarlang a következő helyiségekből tevődik össze: egy 6×5 m alapterületű nyitott előtérből (nappali tartózkodási hely, tűzrakó és tüzelőtároló hely), egy 6 méter hosszú, 2 méter széles és 2 méter magas teremből (éjszakai pihenőhely ablakkal), valamint egy 5 méter hosszú és mintegy 1,5 méter magas kisebb üregből (élelmiszer és ivóvíz tárolása).
A barlangot a kőfalon mélyített lépcsőkön lehetett (és lehet ma is) elérni, és baj esetén a csúcs irányába lehetett elhagyni, egy kapaszkodókkal ellátott feljárón keresztül. A járatok összhosszúsága kb. 16–17 méter. A barlanglakás falán egy vető menti kb. 30 cm-es elmozdulást is tanulmányozhatunk, amelyre ismertetőtábla hívja fel a figyelmet.
Akinek a Kőlyuk-oldalnál megtetszik a miocén homokkő csodálatos formakincse, keresse fel a többi hasonlóan lenyűgöző helyszínt is (pl. Terény: Peres-hegy; Istenmezeje: Noé szőlője; Bárna: Szer-kő; Bükkszenterzsébet: Nagy-kő; Tarnalelesz: Pes-kő).
Forrás: www.akovekmeselnek.hu
A cikk 2021 augusztusában jelent meg először.
Megkövesedett kincseket rejt a Bakony legrövidebb szurdoka
2025.03.06.A Bakonyban, festői környezetben elhelyezkedő Csesznek az országjárók egyik kedvelt és közismert célpontja. A legtöbb turista a középkori vár romjait keresi fel vagy éppen via ferrátázik egyet a környékbeli sziklafalakon. Ha viszont geoturistaként érkezünk a bakonyi településre, évszázmilliók üzeneteit olvashatjuk ki az utunkba eső kőzetekből.
Hazánk első barlangszállása - a Cserepes-kői-sziklaodú
2025.02.21.A kéktúrázók által jól ismert bükki barlangszállást ezúttal geológus szemmel mutatjuk be.
→ Tovább
Kővé vált élőlények nyomában
2025.02.11.Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
