Rózsa Sándor a lovát ugratja – 2. rész
Az Alföldi Kéktúra soron következő szakaszán ezúttal az öttömösi Petróczi-iskolától gyalogoltunk bő 22 km-en keresztül Ruzsáig. A túrabeszámoló első részében meséltünk a Petróczi-iskoláról, a Dugonics-erdőről és a Back-kápolnáról. Most következzen a folytatás.
A Felső-Ásotthalmi-erdő egykori rengetegében irdatlan nagy tarvágások jeleit láttuk, nem egy helyen ma is ezerrel forgatták ki a hatalmas gyökereket a gépszörnyek. A régebbi vágások helyén már látszott az újulat, de az új telepítések a fenyő helyett már értéktelenebb csemetékből (nyár, akác) tevődtek össze. A tarvágások közt, tűző napon, bokáig érő homokban lépkedtünk előre, fogyott a kedv és az erő a végeláthatatlan egyenesben. Felüdülés volt beérni az árnyékosabb részekre.
Rózsa Sándor 1813-ban látta meg a napvilágot a szegedi tanyavilágban, és a legismertebb, legszeretettebb betyárrá vált. Apját, Andrást korán elveszíti, merthogy Bácskán lólopáson kapják és fellógatják. Tehát az indulás adott volt a fiatal fiúnak. Az írástudatlan ifjú első gaztettét 23 évesen követi el, amiért a szegedi Csillagba kerül. Innen aztán hamarosan megszökik és elkezd "felfelé" ívelni a pályája. Hírhedt betyárkalandok sokaságát követte el, 60 eset tudódott ki, 30 embert (köztük több csendőrt) ölt meg. „Jutalma” ezért az állandó üldöztetés, menekülés volt az Alföld végtelen rónáin. Orgazdája, bújtatója a Veszelka család volt, amelynek tűzről pattant, szép leányukkal szerelmi románcba is keveredett. 1845-ben arcátlanul a király elé fordul kérelmével, hogy becsületes életet szeretne élni, és amnesztiát kér, amit persze nem kap meg.
Később, 1848 októberében a Honvédelmi bizottmánytól megkapja az amnesztiát, és egy szabadcsapat megszervezésével bízzák meg. Mintegy 150 hasonszőrű, felfegyverzett legénnyel alakít lovas csapatot. A szokatlan harcmodorú egység jelentős sikereket ér el, de a vér nem válik vízzé! Novemberben egy akció során Ezeres falut végig rabolják, 36 lakóját megölik. Ezért a délvidék kormánybiztosa, Vukovics Sebő feloszlatja a szabadcsapatot. Ezután Rózsa Sándor csikósnak áll, megnősül, azonban a szabadságharc után újból el akarják fogni, újra bujdokolni, rabolni kényszerül. Népszerűsége ekkoriban érte el a csúcspontját, számtalan kalandja vált legendává. 1857-ben elárulják, a pandúrok a mai Ruzsa területén fogják el, komája tanyáján. Kötél általi halálra ítélik, de mivel nem akartak mártírt csinálni a nagy népszerűségnek örvendő zsiványból, ezért kegyelmet kap Ferenc Józseftől, és életfogytiglani börtönre változtatják a büntetését.
Kufsteinbe kerül szigorú őrizet alá, majd 1868-ban amnesztiával kiengedik. Pandúrnak jelentkezik, hiába, így újra rablóbandába áll. A betyárok egyre merészebb tetteit megelégeli a hatalom, és átfogó hadjáratot indít a magyarországi betyárvilág felszámolására. Ebben az akcióban hősünket 1869 januárjában fogják el. Évekig tartó perek alatt először életfogytiglani fegyházat kap, majd halálbüntetést, amit a Kúria politikai megfontolásokból újfent börtönre változtat. 1873-ban kerül Szamosújvárra, ahol haláláig 1878 novemberéig raboskodik. Alakja -számtalan gaztette ellenére- is legendává, népi hőssé vált, vele nyert értelmet a betyárbecsület. Igazi igazságosztó volt, nemcsak a nép körében, de haramia társai között is. Emlékét a nép mondák, nóták sorával őrizte, őrzi, de több irodalmi mű és filmsorozat is készült az életéről.
Valahol láthatatlan határkarókat hagytunk el, csak azt vettük észre, hogy már a Tanulmányi-erdőben homokozunk tovább. Árnyasabb, gondozottabb lett az erdő, a főút zúgása egyre közelebb ért és máris a Ruzsafa óriás törzsét ölelgettük. Jókor érkeztünk, mert az egy szem pihenőpad pont üres volt, így egy hosszabb pihenőt, frissítőt is be tudtunk iktatni miközben az igazolásokat is beszereztük itinerjeinkbe.
Dúdoltunk betyárdalokat, megemlegettük a híres zsiványokat, emlékeztünk rájuk, hisz ma mégiscsak a leghíresebb betyár nyomdokain járunk a környéken, emléküknek ajánljuk mai túránkat. Szóba került Oszter Sándor, Djoko Rosic és a fel-fel támadó szél még a talpunk alatt is elfütyörészett.
A hatalmas, több mint 220 éves szürke nyárfát a Rózsa Sándor fáját a szegedi népnyelv Ruzsafának nevezi, ez az alakja is terjedt el szélesebb körben. Levéltári iratok bizonyítják, hogy a híres betyár a környéken lakott és portyái során sokszor elment emellett a nyárfa mellett. A legenda szerint üldözői elől ezen a nyárfán bújt el, miközben a pandúrok az üres lovát kergették. A fa kerülete 1909-ben 3,6 méter, míg magassága 23,2 méter volt. 1990-ben kerületét 4,72 méternek, magasságát 24,5 méternek mérték. Napjainkban átmérője 5,39 méter, míg a magassága már nem igen változik. Szakértők szerint a fa még most is, ha lassan is, de még mindig fejlődésben van.
A déli hőségben nem akaródzott indulni, de még vissza volt jó 9 kilométernyi homokdagasztás a mai napból. Így kelletlenül, de nekicihelődtünk a folytatásnak, átkeltünk a forgalmas 55-ösön melynek aszfaltja a forróságban kezdett olvadozni. Árnyéktalan szakaszon ritkás tanyák, legelésző gulyák közt értük el a rég kiszáradt Bogárzói-csatorna hídját. Útközben nyári almával és árpával érő körtével kényeztettük magunkat. Újabb tanyák a Borjújárásban, és lőn csoda, elértük a Klauzál-erdőt, majd a Csorvási-erdőt.
Innét már árnyas rész következett, furcsa kontraszt volt ez a szakasz. Erdőben jártunk, de időről-időre felbukkantak lakott és lakatlan tanyák. Igazi betyár búvóhelyek, bár ezeket a helyeket szerintem nem kedvelhették, hisz nem lehetett messze ellátni, könnyű volt meglepni a bujkálókat, bár baj esetén az erdőben könnyebb volt elillanni is. Fogytak a méterek, egyre közelebb értünk Ruzsához, mai célunkhoz.
Előtte azonban még tanyák közt hosszú egyenesben kutyagoltunk ki a Borbás-keresztig ahol rövidet fújtunk, majd elérkezett a mai nap legembertpróbálóbb szakasza. Jó két kilométer a forró, árnyéktalan országút szélén. Máskor ilyenkor kedvesem begyújtja az „utánégetőket”, de ma ő sem akarta fokozni a tempót, hisz a termetes vízhólyag a lábán tovább hízott, jól kidörzsölte a homok is. Lassan, de biztosan értük el a ruzsai téeszcsé épületeit és a messze földön híres kirakódó vásár piacterét.
Innét házak közt battyogtunk el a központnál hagyott autónkig. Vert seregként huppantunk le a bélyegzőnek helyet adó büfé klimatizált helyiségében. 0/0-ás ízesített serek, fagylalt, kávé került a terítékre, közben jót beszélgettünk a hely tulajdonosával, aki hol máshol, mint "Villa Bocláron" szokott nyaralni. Még ismerősöket is találtunk. Ezen a részen úgy látszik népszerű fatornyos városunk.
Este az erdő mélyén megbúvó szálláshelyünkön szalonnát sütöttünk, amely mellé, hogy jobban csússzon, már erősebb italok, kontyalávalók és persze alkoholos sörök is előkerültek. Tartalmas nap volt, kitikkadtunk, elfáradtunk, és hamar nyugovóra tértünk, hisz másnap sem várt ránk éppen fáklyás menet.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
