Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szerző:
2015. március 5.

Sanyit sikerült meggyőzni

Most egy igaz történetet szeretnénk megosztani veletek, amely a közelmúltban történt egy nyugdíjas, túrázó barátunkkal, aki az OKT és DDK jelvényeinek megszerzését követően, úgy gondolta ő már befejezte a kéktúrázást, az Alföld nem vonzza igazán.

Minden évben összeadjuk a számokat és örömmel tölt el minket az MTSZ-nél, hogy egyre többen járjátok a kéket és a teljesítések száma is szépen növekszik. Legtöbben persze az OKT „klasszikus-útvonalát” járjátok végig, a Dél-Dunántúlon és az Alföldön már kevesebben túráztok.

 

 Sanyi az MTSZ Országos Központjában épp leadja igazolófüzetét a DDK teljesítéséről

 

Sanyi a BKV turista szakosztályának egyik kirándulásán, húsz évvel ezelőtt hallott először a kéktúráról. Már akkor hatalmas kihívásnak gondolta, hogy valaki 1159 kilométert gyalogoljon. A gondolat sokáig érlelődött benne. Évtizedek múltán, egy búvárkodás során invitálta meg egyik barátja, hogy tartson velük a következő hetekben a Pilisben, mert éppen egy újabb kéktúra szakasszal készülnek megküzdeni.

 

Sanyi velük tartott, kutya meleg volt, alaposan leizzadt, de becsületesen megküzdött a távval és élvezte a túrát. Ebben az évben ment Sanyi nyugdíjba. Bár mindig sportos életet élt, a búvárkodás mellett sokáig autóversenyző is volt, most mégis megijedt attól, hogy eltunyul, lebetegszik, ha nem él aktív életet. Így elhatározta, hogy nekivág: beszerezte az igazolófüzetet és szorgosan gyűjtögetni kezdte a bélyegzőlenyomatokat az OKT-n.

Minden bélyegzőlenyomat a helyén

 

A gyáli túrázó általában egynapos etapokkal teljesítette a teljes távot, kivéve ha messzire kellett utaznia lakóhelyétől. Ilyenkor honlapunkról, blogokból tájékozódott előre, hol érdemes megszállni, így a távolabbi helyszíneken többnapos túrákat is tett. Előfordult, hogy csatlakozott nagyobb társaságokhoz is, de számára megerőltető volt a fiatalok tempója. Kellemetlennek érezte, hogy lemarad és mindig rá kellett várni. Így hát komótosan, de magányosan falta a kilométereket.

 

 Sanyi nemcsak túrázni szeret, szép felvételeket is készít

 

Mindössze másfél év kellett ahhoz, hogy az újdonsült, lelkes túrázónak gratulálhassunk az MTSZ-nél az OKT sikeres teljesítéséhez. Olyan jól esett neki a dicséret, hogy rögvest megvásárolta a Dél-dunántúli Kéktúra igazolófüzetét és folytatta útját az Országos Kékkörön.

 

Kérdésünkre, hogy mit tapasztalt 2010 és 2014 között kéktúrázás közben, mennyire volt elégedett a neves túraútvonal infrastruktúrájával, azt válaszolta, hogy az elmúlt négy évben szerencséje volt megtapasztalni azt hogy mennyi változás történt az utóbbi időszakban. A kezdeti időszakban még sokszor eltévedt a jelzések hiánya miatt, de a későbbi időszakban már számos friss felfestéssel találkozott. 2013-ban, a Mecsekben maga is részt vett egy MTSZ által szervezett bejáráson, hogy ő is hozzájárulhasson a DDK infrastruktúrájának javításához.

 

 A tél is sok szépséget tartogat a kéktúrázóknak

 

Legkedvesebb emlékei közé tartozik a Nógrád és Kisinóc közötti szakasz téli teljesítése, kamásli nélkül. A főváros környékén már nem volt hó, a Börzsönyben azonban már kőkemény tél és szűz hó fogadta. Sanyi a korábban megvásárolt GPS-nek is köszönhette, hogy nem tévedt el. Nagyhideg-hegyre elcsigázva érkezett, mint egy sarkvidéki vándor, átázva derékig, átfázva teljesen. A büfében szeretettel fogadták a szárítkozó kéktúrázót, aki bár feladta a tervezett utat, mégis élete legszebb kalandjai közé sorolja e kegyetlen téli kalandot a Börzsönyben.

 

Sanyi 2014 őszén ismét megjelent szövetségünk központjában, ismét megrázhattuk a kezét és megkapta a DDK-s jelvényt. Gondoltam - magától értetődik - már veszi is a harmadik füzetet, hogy bezárja a kört, de Sanyi akkor azt mondta, befejezte a kéktúrázást, az Alföld nem hozza lázba, új kihívásokat keres a természetjárásban.

 

Mondanom sem kell, bosszantott a dolog. A tavalyi évben több tanulmányúton is volt alkalmam megtapasztalni az Alföldi Kéktúra különlegességét, csodálatos növény-, és állatvilágát, a szikes puszták csodáit és nem akartam hagyni, hogy kedves barátom megfossza magát ezektől az élményektől.

 

 Vasút a kék úton
(Gemenc)

 

Karácsony előtt vettem neki egy igazolófüzetet és odaadtam neki. Pár nap múlva kaptam egy e-mailt Sanyitól „Baján tartok” tárggyal, fényképeket is csatolt. Megkezdte a vándorlást az Alföldön. Sok szép élmény vár rá a következő hónapokban. Megkértem, hogy időről-időre írja meg élményeit, küldje el felvételeit, hogy azok az olvasók is kedvet kapjanak az AK 845 kilométerének leküzdéséhez, akik eddig hezitáltak, hogy nekivágjanak-e a síkvidéki gyaloglásnak, vagy kerékpározásnak.

 

 

Sanyi első napja az Alföldi Kéken

 

szerző: Dabis Balázs Silvius
fotók: Oláh Sándor, Dabis Balázs Silvius

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább