Tematikus túráim során a Keleti-Gerecse hullámzó dombvidékét járom, ahol kevés kirándulóval találkozni, és ahol úton-útfélen a környéket meghatározó bányászat emlékeibe botlunk. Errefelé sem turistautakat, sem kiemelt látnivalókat nem jelölnek a térképek és útikalauzok, holott ha jobban körbenézünk e páratlan hangulatú környéken, igenis bőven találunk természetjáró élményt. Ez a szépen berendezett terepasztalra emlékeztető vidék elsősorban bringázásra csábítja az embert, de gyalogszerrel is érdemes bebarangolni, felkapaszkodni egyik-másik sziklatarajára, felfedezni szelíden hullámzó földhátait, amelyek messzi tájak hangulatát idézik, panorámája pedig lenyűgöző. Ha nem akarunk bajlódni a túratervezéssel, akkor a felfedezéshez mindenképp a bányászkörök túramozgalom ingyenesen letölthető útvonalait ajánlom, amelyek közül én legutóbb a XX-as akna-kört jártam le, ami Sárisáp környékét mutatja be.

Stílszerűen Sárisáp bányászemlékművétől indul és itt is fejeződik be a körtúra

1 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Nem első alkalommal járok Sárisápon és környékén, de ez a település dűlőföldjein kanyargó bányászkör egy teljesen új perspektívát, illetve ismeretlen tájrészleteket tárt fel előttem. Mindemellett az évszak és az időjárás is hozzátett az összélményhez, amire bevallom, az indulást megelőzően kevésbé számítottam, gondolván, ez az út inkább csak egy egyszerű rövid séta lesz, a tematikus túrasorozat egy kipipálandó darabja kevés új impulzussal vagy látnivalóval. Szerencsére nem így lett, mutatom is, hogy miért.

A község központjában található bányászemlékműtől indul a körtúra. A rengeteg áldozatot felsoroló emlékkő hátoldalán található QR-kód beolvasásával vette kezdetét a „bányászexpedíció”, ami ez alkalommal is mutatós jelvényt ígért, ami egyébként rögtön a túra végén át is vehető. Gondolatban ekkor még persze nem itt jártam, kényelmes léptekkel a település nyugati határában húzódó Szentjános-dűlő felé vettem az irányt, miközben az Únyi-patak szomszédságában egy kis hídra és egy újabb emlékműre lettem figyelmes.

Két patak összefolyásánál áll a szomorú emléket őrző kőlap

2 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Miközben a Szentjános-dűlőre emelkedtem a Gerecse keleti tájára oly jellemző mészkő- vagy dolomitsziklák helyett egy rövid szakaszon lösztornyok kísérték az utamat. Kisvártatva a dűlő oldalából kilátás nyílt a magam mögött hagyott Sárisápra és a háttérben magasodó Nagy-Gete jellegzetes hegyvonulatára, de a megkapó látvány teljessége igazán csak a dombhát tetején bontakozott ki. Innen több irányban szemlélődhetünk, s bár kezdetben a tőlünk keletre húzódó hegyek vonzzák a tekintetet, számomra mégis izgalmasabb látványt nyújtott a nyugati irányba elterülő lankás szántók boronált rendezettsége.

Kilátással Sárisápra és a jellegzetes Nagy-Getére

4 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Téli színkavalkád fehérek nélkül
Mintha egy másik világ kezdődne az Ürge-völgy túloldalán, melyben a letisztult szabályosság már-már tényleg egy nagy gonddal megkomponált terepasztalra emlékeztet. Ráadásul ottjártamkor a látványt az égbolt fellegeinek egyre fokozódó színei még kontrasztosabbá varázsolták, igazi csendéletet festve a téli táj fakónak hitt terepi vásznára.

Mindezzel szemben engem a GPS egy merőben más hangulatot árasztó tájrészletbe vezetett. Ágas-bogas, fás csalitosban követtem a pasztellszínekben pompázó dombgerincet, aminek harmonikus színvilágát csupán itt-ott törte meg egy fatörzs sötét kontúrja, vagy pöttyözött meg pirosakkal a galagonya vagy csipkebogyó elszórtan felbukkanó foltjai. A színhatást itt is felerősítette a folyamatosan változó fényerő, mivel ekkor még szeszélyesen játszott a szél a felhőkkel.

Téli színkavalkádban volt részem, fehérek nélkül

5 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Mielőtt az útvonal visszairányított volna Sárisáp felé, a Szentjános-dűlő legmagasabb pontjának közelében (172 méter) egy fára erősítve találtam rá az igazolókódra. Egy szekérúton enyhe lejtésben, rálátással a környékre, szántóföldet mellőzve értem vissza a településre, ahol a következő pont a túra névadója, a XX-as akna volt.

Az ipari múlt emlékeit ma is megtaláljuk Sárisápon

9 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Az egykori XX-as akna szomszédságában beolvastam a túra igazolókódját, majd a sárga, szürke és barna különböző árnyalatainak egyvelegében másztam meg az Annavölgyi meddőhányót, amit egy korábbi bányászkör során már érintettem, de akkor az időjárás miatt mintha egy másik helyszínen jártam volna. Sőt, akkor úgy éreztem, mintha másik bolygón. Ez alkalommal viszont körbe is nézhettem a mesterségesen létrejött magaslatról, ahonnan főként nyugati irányban nyílik szelíden hullámzó panoráma.

Általában ilyen puritán emlékövek jelölik az egykori bányaaknák helyét

16 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Kapcsolódó cikkek

A Bányászkör tartogat meglepetéseket, avagy a Dorogi-medence felfedezése

Tovább

Kesztölci keringő pazar panorámával

Tovább

Egy kis csolnoki kitérő
A meddőhányótól egy hosszabb szakasszal újfent más hangulatot árasztó tájrészletben vezet a túra, egy dombok közé zárt kis csolnoki településrészre, ahol 1974-ig üzemelt a XII-es akna. A télben zöldülő szántok és rozsdaszínű bozótos mezsgyéjén élveztem az erre az évszakra egyáltalán nem jellemző színpompát, miközben a dombhátat bejáró út kiváló rálátást engedett a közeli Nagy-Gete sziklaszirtes sziluettjére, a siklóernyősök között népszerű Kecske-hegy oldalára, a távolban húzódó Pilis, illetve a budai hegyek vonalaira. Úgy hívják ezt a részt, hogy a Falu fölött, és bár magasan nem érezhetjük magunk, mégis panorámában lehet részünk.

Kilátás a meddőhányó tetejéről Sárisápra és a Gerecse keleti dombvilágára

11 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Hasonlóan a környék többi lezárt bányájának emlékművéhez a XII-es aknát jelölő kő sem árul el semmit az egykor itt zajló roppant munkáról. Akit érdekel a helytörténet, annak bizony fakultatív kutatásba kell kezdenie, mert a túramozgalom igazolópontja sem közöl sokat.

A Csolnokhoz tartozó, alig pár házból álló településrész változatos épületegyüttesei között sétálva tértem vissza a dombhátra, majd pár száz métert követően már a sárisápi sporttelepnél jártam. Azt gondoltam az utam vége felé, hogy ezen a kiránduláson már új terepi hangulat nem érhet, de az addig átélt változatosság miatt már meg sem lepődtem a sporttelepet követő löszfalak közé zárt mély út idegen tájat idéző légkörén.

Löszfalakkal szegélyezett mélyúton

17 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Persze ez a rész sem tartott sokáig. Pár száz méter után végleg a falunak fordult az út, majd kisvártatva a temetőben – ahol a túra igazolópontja is van – megtekintettem a bányászsírokat. Sajnos a földalatti munka veszélyei gyakran követeltek emberéletet, az egyik ilyen tragédiának külön emléket is állítottak.

A túrakör ott fejeződött be, ahol elkezdődött, a művelődési ház előtt található bányászemlékműnél. A csupán 11 km-es táv rövidsége ellenére is roppant változatos és különösen megkapó környezetet mutatott be számomra, ami a téli kopárság ellenére is színpompás tájélményt adott, na meg persze egy fém jelvényt, amit a Dream bisztróban vehettem át. A tematikához járó tablón egyre csak gyűlnek a szép jelvényeim, de számomra a felfedezés élménye jelenti az igazi emléket.

A büszke bányászmúlt sajnos tragédiákkal tűzdelt

19 / 20

Fotó: Lánczi Péter

Ha részletesen is elmélyednél a dorogi bányászat múltjában, szeretnél régi képeket nézni az annak idején itt folyó munkáról, illetve érdekel a helyszíneket több útvonalra felfűző jelvényszerző túramozgalom, akkor látogass el a banyaszkor.hu oldalra. Itt mindent megtalálsz, amivel új ismereteket és élményt szerezhetsz a Gerecse kevésbé ismert részén. A túramozgalom születéséről ide kattintva olvashatsz!