Négy vonattal jutottam el Jászberényből Hatvanon, Budapest-Keleti pályaudvaron és Győrön át Sárvárra. Ezzel el is ment a nap jó része. Sárvárt korábban már bejártam, de a tavak között még nem jártam. Szép úton vezették ki Sárvárról a K jelzést.
 

A sárvári fürdő komplexumot elhagyva, a Rába hídon átkelve, a Tesco után van egy régi híd, érdemes megnézni a közepén levő, kőbe faragott címert az 1908-as évszámmal:

 

Kicsivel kijjebb jobbra egy funkciótlanná vált, ma már sehonnan sehová sem vezető híd tűnik fel:

 

 

Ez már a Hegyközség területe, a kereszteződésben jobbra fent egy szépen felújított kápolna tűnik fel. De itt nem erre kell tovább mennem, a híd után balra kell kanyarodni, egy kis forgalmú aszfaltútra. Nagyon menő házak sorakoznak jobbra, majd idővel egy nagy kereszteződéshez értem ki - elértem a 84-es utat. Itt csak egyenesen át kell menni. A túloldalon már elenyésző az út forgalma. Amikor balra jelzi a "MÁV tárgyalóház"-at egy tábla, jobbra kell kanyarodni. Autóval is járható földút vezet tovább, amit több helyen keresztutak és földre helyezett, "földszintes vadászlesek" vagy mik szakítanak meg:

 

 

Ez már a Haraszt-erdő, ősszel különösen szép lehet. Az erdei út végén egy vadászlesnél értem ki egy tisztásra, innen balra folytatódik az út:

 

 

Pár száz méterrel arrébb jobbra, egy mélyedésben tó keletkezett. Partján egy csinos kis botsáska piszkálgatta rágóival ízelt elkapószerveit...

 

 

Mögötte feltűnik a Sárvár és Sitke közötti autóút is. A térkép jelölt egy "régi vasút" utat is, de ez semmi érdekes, már csak egy kisebb töltés, erdei út, vasúti emlékek nélkül. Az aszfaltút keresztezése után egy kápolna két tornya bukkant fel először, ez jelezte, hogy megérkeztem Sitkére:

 

 

A kápolnán túl egy szilvalekváros Nádasdy-gombóc erejéig betértem a kastélyszálló éttermébe - nem csalódtam, nagyon finom volt, és pazar a környezet is. Éjszaka a Borostyánkert Étterem és Vendégház volt a szállásom. Tágas tetőtéri szoba, csendes környezet, hátul a szobákkal, elöl vendéglátással: kaja-pia, még lottózó is van.

 

 

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu