Sífutás, az egyik legjobb téli sport a családnak
Egészséges, olcsó, élvezetes és mégsem közismert hazánkban. Mi az? Igen, ez a sífutás. És igen, ezen a helyzeten akarunk most segíteni írásunkkal.
A szakemberek szerint a sífutás a legegészségesebb sportágak közé tartozik, hiszen kiemelkedően pozitív élettani hatásokkal rendelkezik. Ráadástól 9-től 90 éves korig űzhető. Előnye az is, hogy kevésbé sérülésveszélyes egyéb téli sportágakhoz (pl. alpesi sí, snowboard) képest. Már a tanulás első fázisa alatt is élvezhető, az alapok akár fél nap alatt is elsajátíthatók. Olcsósága is egyértelmű, a lesikláshoz képest nem szükséges hozzá drága felszerelés és síbérlet. No és környezetkímélő, mert nem kell a hegyet teljesen átrendezni, mint az alpesi sízéshez, és így a környezetterhelés is kevesebb. Ráadásul nem vagyunk kötve a pályához, a tömeghez a zajhoz, s némi gyakorlattal arra túrázhatunk, amerre akarunk.
A sífutáshoz (s újabb testvéréhez a nordic crusinghoz) a meleg és kényelmes sportruházaton kívül csak léc, sífutó cipő, valamint sífutó bot kell. No és elszántság. Természetesen egy gyakorlott sífutó-túrázó szakember tanácsai sokat segíthetnek a felszerelés beszerzéskor, de hasznos lehet a tanulás folyamatában is.
A sífutóléc ideális esetben fektetett nyomban az igazi örömforrás. De némi gyakorlat után, megfelelő terepen kiváló túrákat lehet vele tenni az ország szinte minden táján, legyen az az Őrség vagy a Bakony. Ilyenkor ajánlatos túracsapatba szerveződni. Ez lehetővé teszi az élenjáró „nyomfektető” váltását, és az igen ritka baleset esetén sem jön rosszul. Az ilyen sítúrázás igazán nagy élményű kaland: a szűz havon, festői tájakon haladó sítúrázók a természet új arcát, igazi közelségét, annak téli nyugalmát, csendjét tapasztalhatják meg.
A sífutóléces túrázó a sízők társadalmának könnyűlovasa, mert könnyű felszerelése és minimális infrastruktúra igénye révén szinte bárhol elboldogul. Csak (megfelelő minőségű és vastagságú) hótakaró kell a lécek alá. A fehér takaró vastagsága majdnem elhanyagolható, mert füves, sík terepen (Hármas-határ-hegyi vitorlázóreptér) pár centis hó is elegendő. Igaz az aggteleki ördögszántásokon már a 20-30 centi is kevés lehet. A terep domborzatának tagoltsága ízlés dolga. Síkon (folyók töltése, gyepek, fennsíkok) könnyebb, többet lehet gyönyörködni a tájban. A dombság változatosabb, míg egy hegyvidéki sítúra felfelé sportos, ám a lefelé siklás már csak örömteli. Amire nagyon kell figyelni a tervezéskor, az a térkép szintvonalainak sűrűsödése: ezek a meredekebb helyek! S ugye, a sífutóléccel igencsak nehéz hatékonyan fékezni, főleg a szűk turistautakon. (Nálam jól bevált, hogy hómentes túráim során néztem ki a téli útvonalakat). Páréves gyakorlattal már igazi sportteljesítményre, akár a Bükk átszelésére is képesek leszünk pl. az alábbi útvonalon: Szilvásvárad - Gerenna-vár - Nagy-fennsík - Lillafüred.
Kellő futóléces felkészüléssel már indulhatunk is sítúrázni. Ehhez a speciális, a visszacsúszást meggátló (rovátkolt, pikkelyes talpú) lécek, vagy profi vaxolás kell. No és útvonalismeret! Nézzük csak, hol vannak szép és bevált túrautak sífutó lécesek számára? Ha nagy a hó, szinte bárhol, de 10-20 centivel már jó pár útvonalat tudok javasolni. Tanulásra, gyakorlásra kiválóan alkalmasak a Normafa, a Hármashatár-hegy vagy a Remete-hegy füves lejtői, jelzett útjai, de akár egy füves focipálya, „libalegelő” is.
A Pilis egyik rövidebb, de az elején kemény „csuszkatúraútja” a Pilis-kör. Pilisszentkeresztről a temető mellett megyünk tovább a piros sávon. Bő kilométer után már a zöld sávon caplatunk felfelé szerpentinezve, kicsit küszködve, de gyönyörködve az egyre szebb panorámában. Kb. 700 méteren fellélegezhettünk, innen alig lesz emelkedés, először jórészt csak szintben, s majd lefelé csúszunk változatos, tisztásokkal tarkított erdei környezetben, végig maradva a zöld sávon, míg beérünk a Kétbükkfához. Itt buszra szállhatunk, illetve kellő gyakorlattal rendelkezve, akár vissza is csusszanhatunk Pilisszentkeresztre. A Pilis csúcsa alatti meredek kanyarogású út miatt javasolt a leírt irány betartása!
Jóval komolyabb kihívás, hatalmasabb élmény és teljesítmény a Pilis legszebb, s talán leghosszabb sítúrája, amely Dobogókőről indul délnek a kék sávon a Zsivány-sziklák felé. Innen már a sárga kereszt jelzést követjük, majdnem egészen a Pilisszántói-nyeregig. Ám közben érintjük a Joci-forrást, Szoplaki-Ördöglyuk-barlangot, a Mária-padot, és a Pilis hegy alatti földek cserjésedő, vadnyomban gazdag rétjeit. A Szántói-nyeregbe már a zöld sávon érkezünk, hogy a Hosszú-hegyet hódítsuk meg. Ennek könnyebb változata, hogy gyorsan áttérünk a jelzetlen, kezdetben nyílegyenes dózerútra, míg a kalandkedvelők a zöld jelzést követhetik fel a hegy gerincére. Itt az ösvényen kanyarogva csodás ligetes karsztbokorerdő és tisztásai váltakoznak elbűvölő panorámát biztosítva a Pilisvörösvári-medencére. Ahol a kék sáv feljön a Szent-kútról, onnan mi ezt követjük a Csobánkai-nyereg irányába. Amikor a kék felcsábítana a Kis-Kevély oldalába, akkor a Kevélyek alatti úton kell haladunk tovább Pilisborosjenő irányába, célunkhoz.
A Börzsöny egyik kényelmes, de hosszabb sítúraútja Királyrétről erdészeti úton indul a Szénpataki-kulcsosházig, ahol el kezd kanyarogni a Szén-patak-völgyet egyre feljebbről kerülve, egészen a Kálmán-kaszálóig. (Volt Újpest-kunyhó.) Innen megfordulunk és visszacsúszunk nagy élvezettel, vagy kicsit küszködve eljutunk a Rakodóig, s onnan már nincs messze a Páfrány-úton sem a Magas-Tax, sem a Nagy-Hideg-hegy.
A legszebb börzsönyi piros x jelű sítúraút (Királyrét - Magas-Tax - Szabó-kövek - Foltán -kereszt - Cseh-vár - Diósjenő) a fa kidőlések miatt jelenleg nem járható, sízhető teljes hosszában.
A bánkúti három különböző hosszúságú (3,5, 5, és 8 km!) és nehézségű pálya minden igényt kielégít. Legtöbbször fektetett nyom is van. Ha nincs, érdemes kicsit később indulni, hátha valaki csinál. A pálya igencsak változatos; néha az egykori kisvasút töltését követi, majd fenyvesek alá bújik, később hatalmas dolina oldalán egyensúlyoz, aztán meredeken kapaszkodik felfelé, hogy onnan lendületesen zúgjon le. Ráadásul a hosszabbik útvonalról könnyen elérhető az Olasz-kapu, s onnan a Nagy-Mező, de még Csipkés környéke is. Némi gyakorlattal dél felé akár az Őr-kő- házig vagy a Kövekig is el lehet túrázni, de ebédeltem már Jávorkúton is sítúráim során.
A galyatetői edzőpálya nem zárt, be lehet kérezkedni, de csak haladónak javasolt, mert igencsak gyors, technikás. A Bakony fennsíkjai, medencéi is sok lehetőséget tartogatnak. Gyakorlatilag mindegyik hegységünk erdészeti útja, füves tisztása alkalmas sportágunk gyakorlására. A Dabas-ócsai turjánvidék jelzett és jelzetlen útjai, ösvényei jól megközelíthetők és változatos, de mégis könnyű siklásokat ígérnek.
A Kiskunság buckás borókás-nyáras térségei, ültetett fenyvesei, ligetes legelői, csatornatöltései már pár centi hóréteg esetén is hatalmas élményt garantálnak. Itt legfeljebb a térkép hiánya, ill. a nehéz tájékozódás lehet a gond. Szóval, ha elég hó van, akkor sítúra terep az egész világ!
Szöveg és fotók: Németh Imre
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább