Éjjel a Vár-Campingben szálltam meg, és reggeli után neki is indultam a hegynek. A kemping pont a vár alatt van, így onnan, de a vár alatti parkolóból is csodaszép a kilátás a várra.

A siroki vár a faluból

1 / 10

Fotó: Papp Géza

A parkoló felett egy étterem is működik. A kék jelzés a betonúton emelkedik fölfelé, majd egy fenti tisztásnál válik el az út: balra a várhoz jutunk, jobbra a Kékre.

A vár mögötti nyeregben

2 / 10

Fotó: Papp Géza

Innen hamar felértem a Barát- és Apáca-sziklákhoz, ahonnan nemcsak egymás utáni sziklákat lehetett megcsodálni, hanem Sirok és a vár felé is szép kilátás nyílt.

A vár és a Mátra a Törökasztalról

3 / 10

Fotó: Papp Géza

Az ezután következő útról viszont alig van mit írni. Ez csak egy összekötő szakasz, Szarvaskőig még egy fából tákolt pihenőhely sincs, nemhogy forrás, kilátó vagy mondjuk egy barlang. A kék kereszt elágazásnál kell vigyázni egy kicsit, a háromszög-kereszteződésbe ki kell térni jobbra. Ezen kívül végig jók, ha nem is túl gyakoriak a jelzések, egyszer sem tévedtem le a jelzésről. Széles földutak vezetnek szinte végig, sok részen kőszórt földúttal. Az előző nap már meggyötört lábaim nem örültek ennek a kőszórásnak.

A Mátra és a Bükk határán

4 / 10

Fotó: Papp Géza

Egy földútra leérve, ott jobbra térve, majd balra kanyarodva Rozsnakpusztára értem. Egy fán találtam rá a bélyegzőre, a régi gémeskút mellett. A puszta egyetlen házának kerítése mentén indultam tovább, innen szépen elegyengetett, kőszórt földúton, jó tempóban lehetett haladni.

Érkezés Rozsnakpusztára

5 / 10

Fotó: Papp Géza

Bélyegző a fa törzsén

6 / 10

Fotó: Papp Géza

A gázvezeték tábláinak keresztezése után már ereszkedett az út, míg le nem értem az aszfaltútra. Ott először jobbra kellett térni, majd az elágazásban balra, Bátor felé a kisebb forgalmú aszfaltútra. Erről egy kilométer után kell egy szélesebb placcnál jobbra térni – az elkanyarodást jelző táblákat, feliratokat lassan elnyeli a gaz, figyelni kell. (A kőhíd után úgy 200 méterrel kell jobbra kitérni.)

Ezután is széles földúton vitt tovább az út. Egy idő után balra nyílt némi kilátás egy kopárabb domboldal felé. Ennél a résznél, a Gilitkánál kell balra fordulni. A szép, fiatal erdőbe érve egy szakaszon kerítés mentén mentem tovább, majd az Egerlátónál elértem a kék kereszt jelzést. Az elektromos vezeték már azt jelezte, hogy nem járok messze Szarvaskőtől. Itt néhány ponton újra szép kilátás nyílt.

A Berva-völgyi kőbánya és a Nagy-Eged

7 / 10

Fotó: Papp Géza

Feltűnnek a Szarvaskő fölötti hegyek

8 / 10

Fotó: Papp Géza

Amikor az első házakat elértem, azt hittem, ez már Szarvaskő, de először még csak pár nyaralóház, családi ház jött. Itt fel lehet menni jobbra egy kilátóhoz, a Major-tető 369 méteres csúcsára – én ezt kihagytam. (A kék átlóval jelzett Szarvaskői tanösvényre kell innen kitérni, de a faluból induló kék háromszög is oda vezet fel.) A kék jelzés egy rövid időre még betért az erdőbe, egy ösvényre, de hamarosan kibukkant a falu utolsó házainál.

Szarvaskőn Hófehérke és a hét törpe fogad

9 / 10

Fotó: Papp Géza

A faluba beérve a templomot sajnos zárva találtam, de a lépcsőkön leérve egy csodaszép Hófehérke és a hét törpe installációt találtam, hát ez valami gyönyörűség volt. Amikor beértem Szarvaskő központjába, már csak fél órám maradt a busz indulásáig, így gyorsan bélyegeztem egyet abban a sárga épületben, aminek az egyik fele élelmiszerboltocska, a másik fele meg egy nemzeti dohányboltnak álcázott kocsma, ott a bélyegző.

Szarvaskő központjában

10 / 10

Fotó: Papp Géza

Szemben van egy vendéglő, ahol egy elképesztően szabad szájú konyhás néni panaszözönében ettem még gyorsan valamit, és mentem is a buszmegállóhoz – az is ott volt szerencsére 30 méterrel arrébb. Így egy újabb szakaszt tudtam le, a szarvaskői vár maradványait a következő túranapra halasztva.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.