Harmadik rendezés, harmadszorra is ott leszek a Bauxitkutató teljesítménytúrán - ez már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt számomra, a túranaptáramat tervezgetve. Négy társamat is megfertőztem, így egy egész autónyi ember szállt ki Balatonalmádiban reggel fél nyolckor az (akkor még üres) parkolóban. Réka már másodjára, Zoli öcsém, Andi és Márk viszont először indult ezen a túrán. Gyors nevezés, kis beszélgetés a rajtban, és máris fogyasztjuk az első kilométereket, természetesen aszfalton.

1 / 37

Balatoni kék sáv. Első célunk a Csere-hegy, és oda ez a legrövidebb út. Kevés ember között haladunk át, a nyaralók nem kelnek ennyire korán. A városszéli utcák sem forgalmasak, pár kutyasétáltatót látunk, de aztán jön a kavicsos út, majd a hegy, ami azonnal megdolgoztat. Ekkor már a két lány valamivel mögöttünk jön, hárman fiúk vágunk neki a kalandnak. Nagyon szeretem ezt a hegyoldalt, pedig semmi extra vagy rendkívüli nincs itt. Szép erdőben, kiváló úton (sziklákat, köveket kerülgetve) kaptatunk felfelé. Mégis, ez az egyik kedvenc szakaszom. Talán a fenti jutalom miatt?

2 / 37

Alighanem. A Csere-hegyi kilátó csodaszép. Egyedi, hangulatos, megunhatatlan, hiába jártam itt pont két hete, máris húzok fel a tetőre. Tihany és Füred még kissé homályos a reggeli párában. Azért csak-csak kifelé megyünk a nyárból, nincs mese. Aztán a hűs fa alatt a pontőröket is meglátogatjuk, akik vízzel kínálnak. Folytatjuk a kéken, immár lefelé. A terep kifogástalan, bár néhány vízmosásban alaposan figyelni kell, de itt meg pont ez adja a dolog szépségét. Leérkezve kitérőt javaslok a fiúknak, rá is állnak, hogy egy kis plusz úttal a tanösvényen folytassuk. Így az amfiteátrumot nem alulról és távolabb látjuk, hanem azon ereszkedünk le, közben pedig megcsodálhatjuk a remek kilátást, egészen a Somlyó-hegyig.

3 / 37

Rajta a kilátóval, amit ezúttal nem hagyunk ki. Irány tehát Alsóörs! Szintidő-rombolással, persze, hiszen útba esik a Felső kocsma, amit kihagyni mindig kár, ilyen nyári melegben meg szerintem egyenesen dőreség. A fiúk szerint is, így aztán ki-ki megissza saját fröccsét szőlőből vagy almából - igaz, a csapos szerint a kettő vegyíthető is.

Elindulunk. Melyik ágát válasszuk a kék háromszögnek? A lányok döntik el, mert kilépve a nemes intézményből, meglátjuk, amint a jobb oldali szárra kanyarodnak éppen. Ja, hát ugye, akik mennek, nem pedig kocsmáznak, azok előznek. A padoknál már együtt megyünk, a pecsétet is együtt kapjuk meg, de amíg mi felszuszogunk a kilátó felső szintjére, ők lazán előznek megint odalent. Sebaj, én le nem mondanék a kilátásról. A magyar tenger most is lenyűgöző, meg a múlt héten bejárt félsziget is. De ezúttal elidőzök tekintetemmel az északi irányba is. Később arra megyünk majd, egy kellemes kanyart követően.

4 / 37

Aztán még mindig kék (újabb visszaelőzéssel), a falu szélén azonban a „laminált kéken” folytatjuk, azaz a lovasi kertek alatt, vagyis a Panoráma úton. Amióta ismerem ezt az alternatívát, nem az aszfaltot koptatom (legalábbis ezen a szakaszon).

5 / 37

Aztán át a templomok között: a református harangja éppen fél tízet jelez. Ekkor hagyjuk el a kéket, majd hamarosan Lovast is: piros, zöld és sárga sáv jön. Az utolsó házak némelyike egészen különleges hangulatot áraszt, mindig érdemes nyitott szemmel haladni.

6 / 37

Megérkeztünk a csodaszép Malom-völgybe. Enyhe, folyamatos emelkedője szinte fel sem tűnik, de a tisztások, a csend igen, amit csak a kis patak csobogása tör meg. Kiváló úton haladunk, a víztől balra, mígnem átkelünk a hídon, 180°-os kanyart veszünk, és időlegesen elköszönünk a pirostól és zöldtől, már csak a sárga marad.

7 / 37

Gyönyörű erdők balról-jobbról, melyeket néha tisztások váltanak. Akad néhány pihenőhely is, sőt, szabadtéri kemencét is találhat, aki hosszabban szeretne elidőzni ezen a békés tájon. A Király-kúti völgyben haladunk, ahol aztán újabb hídon kelünk át. Elköszönünk a sárgától, kapunk helyette egy újabb pirosat. Ez vezet a névadó Király-kúthoz. Pár méterrel később fel is bukkan a hangulatos völgyben található forrás, ahol persze azonnal vizet vételezünk.

8 / 37

Meleg van. És még melegebb lesz mindjárt, figyelmeztetem a fiúkat, hogy rövid erdei szakasz után nyílt úton haladunk majd. Így van, egészen a zöld sáv jelzéséig a napon megyünk. Ott aztán újabb pecsétet kapunk az „Őskori festékbányák” nevű ponton. Ahogy megtudjuk, a bánya nem megtekinthető, tehát rátérünk az említett zöldre, jobbra. Ez visz a Dellő nevű részhez, ahol erős jobbkanyarral dél-délkeletnek vesszük az irányt.

9 / 37

A Malom-völgy megint hűs, árnyas, és megint csobogó patakkal örvendeztet meg. Ehhez még egy szerény, de folyamatos lejtő is hozzáadódik: mondanom sem kell, kiváló tempóban haladunk, jókat beszélgetve.
Közeledünk Felsőörshöz, ezt legjobban a geológiai bemutatóhely árulja el, ami felbukkan előttünk. No meg a kirándulók, akik szemmel láthatólag csak kisétáltak kicsit a közeli erdőbe.

10 / 37

És igen, csakugyan felbukkannak az első házak. Kis utcákban kanyargunk hol balra, hol jobbra, ahogy a zöld vezet. Aztán le a lépcsőn, elköszönve a zöldtől, annak keresztes változata kísér tovább. Kis kitérővel egy forrást is felfedezünk, térképen már többször láttam, most sikerült meg is találni. A következő ellenőrző ponton aztán megtudjuk, hogy nem ivóvíz, szerencse, hogy csak töltöttünk, nem ittunk belőle. Így meg pláne: a Civilházban ugyanis inni is kapunk. Bodzaszörpöt citrommal, de croissant is - sőt, a kedves házaspár saját termésű gyümölcsökkel kínál.

11 / 37

Kis utcákon hagyjuk el Felsőörsöt, aztán a Pocca és Pityorka dűlőit. Gondozott szőlősorok mindkét oldalon, a távolban pedig a Somlyó, tetején a kilátó. Kellemes visszatekinteni: ezt már megmásztuk.

12 / 37

Az utolsó házikók után az út is véget ér, és a Felső-hegyre vezető ösvény jelzetlen. És bizony használatlan is, azaz erősen dzsungel-érzést ad. Néhol embermagasságot is meghaladó a dzsindzsa, ráadásul több helyen szedres-tüskés, szövevényes. Szerencsére nem hosszan küzdünk vele, és már csak füves ösvény visz - a legvégén pedig egy sárga háromszög is felbukkan. Utána a (vízzel kínáló) pontőrök, és a csőkilátó is. Ez utóbbi sajnos csak nevében az, felmenni nem lehet.

13 / 37

Az említett sárga háromszög aztán szépen levezet bennünket Almádi legszélső házaihoz. Tényleg csak párat érintünk, és máris újra erdőben találjuk magunkat. Kísérjük a régi veszprémi vasútvonalat, meg a helyén épült kerékpárutat. Aztán egy szinttel feljebb, a Vödör-völgy felső peremén jutunk tovább. Sok-sok gyümölcsös és szőlő szegélyezi utunkat, több helyen szilva is akad.

14 / 37

A Kő-hegy után figyelek, mert itt letérünk a zöldről, és egyszersmind a túra útvonaláról. Nem, nem kispista… inkább „nagy”. A szikla, ami vagy ember, vagy nem… Sokáig úgy tudtam ugyanis, hogy ez az Ember-szikla, de aztán felvilágosítottak, hogy a szomszédját illeti ez az elnevezés. Jó, de akkor ez mi? Hááát, ez is Ember-szikla - hangzott a válasz. Végül is aztán mindegy a név, a kilátás viszont kihagyhatatlan.

15 / 37

Így hát felviszem a fiúkat, akik nem is bánják meg. Gyönyörködünk a lenyűgöző panorámában Szentkirályszabadja felé, távolabb meg Veszprém és a Bakony látszik. Aztán kellemesen kalandos, de épségben megtett ereszkedés után újra a zöldre jutunk vissza. Az előzetes ismeretekkel felvértezve immár megcsodáljuk az „igazi” Ember-sziklát, meg a kőfülkét is, aztán a patak hídján átjutva folytatjuk a zöldön.

16 / 37

Ehhez a zöldhöz itt már piros is társul, sőt, hamarosan a Balatoni Kék is. Addig teszünk egy kellemes kis jobbos ívet (az iménti sziklát kerülve), és a Malom-völgyi pihenőnél nem csak a kékkel találkozunk, de pontőrrel is. Ez az utolsó EP, 3,6 km van hátra. Egy ideig még árnyas lombok között, de aztán nincs mese, jön a város, és vele az aszfalt és a meleg. Meghúzzuk a tempót, de a trafikba beugrunk egy gyors kólára. Aztán ereszkedés tovább, és hamar felbukkan a cél. Hat és fél órára volt szükségünk. Elégedettek vagyunk a tempóval, és a legnagyobb meleget talán meg is úsztuk. Beszélgetünk egyet a rendezőkkel, de aztán hamar beérkeznek a lányok is. A hangulat remek, a kocsi hűvösön áll, és gyorsan megtaláljuk a tavaly felfedezett cukrászdát is. Minden klappol tehát, és jóleső érzésekkel hagyjuk el Balatonalmádit.

17 / 37

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!