A Turista Magazin márciusi számában városi sétánk helyszíne Nyíregyháza volt. Természetesen Sóstón is tettünk egy sétát, felkerestük a még ma is látható, régi épületeket. A fürdőházat, a víztornyot és a hangulatos Svájci Lakot is, ahol megfordult Blaha Lujza, Karinthy Frigyes és Krúdy Gyula is, aki Sóstó nagy szerelmese volt. A városi polgárok kedvelt találkozóhelye volt az 1911-ben megépült a Krúdy Szálló, ami ma étteremként működik, és a Krúdy Vigadó nevet viseli. 1911-től villamos is járt ide ki a belvárosból, de 1969-től buszok vették át a helyét.

1 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A közel 10 hektáros szikes tó már Mátyás király korában is ismert volt, és úgy tartották, hogy a tó vize meggyógyít a „görvénykórtól, csúztól, és köszvénytől” is. És nem is tévedtek, mert ma már tudományosan is igazolt, hogy az itt feltörő gyógyvíz kiválóan alkalmas gerincbetegségek, reumatikus, mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok enyhítésére.

Az 1800-as évek elején épült meg itt az első, négy káddal működő fürdőház és a vendéglő. A fürdőre aztán egyéb gyógymódok is rácsatlakoztak. A hangulatot nagyon jól visszaadja Krúdy Gyula A nyíregyházi beduinok című írásában, amiről egyébként nekem a Promenád a gyönyörbe című remek film jutott eszembe, ahol hasonló terápiás módszerekkel kúrálták a pácienseket.

„Gyönyörű volt ez a régi sóstói erdő. Még alig vágtak benne fát és a százesztendős tölgyek templomi ívei alatt keskeny gyalogösvények kanyarogtak, amely ösvényeken legfeljebb a szerelmesek és a nyulak, rókák fordultak meg. A kocsinyom mérföldnyi távolságban haladt, mint valami homályos alagúton, összeborult tölgyek alatt, de az alagút végén, az erdő végén az égboltozat világoskék kapuja mutatkozott a messziségben, mintha ott kezdődne a paradicsom. Hiszen paradicsom is volt az a kapu a sötét erdőn át tévelygőnek, az útban elfáradtnak, megszomjazottnak. Azon a kapun túl feküdt a sóstói fürdőcske ásványvíz szagú vendéglője, ahol a legnagyobb étvággyal volt szokás enni, a legmohóbb szomjúsággal inni és a májustól októberig tartó majálisokon a legduhajabb kedvvel mulatni. A mulatság hevében néha belepottyantak az emberek a partról a tóba, de senkinek sem történt semmi baja, mert a tó vize ihatatlanul sós volt.”

2 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A 19. században Sóstón is nagy divatja volt a Kneipp-féle kúrának. A Sebastian Kneipp által kidolgozott kúra alapját a hidegvizes kezelés jelentette, de később ezt egy komplett életmódprogrammá alakította. Ennek része volt az egészséges táplálkozás, a mozgásterápia, illetve a Kneipp-ösvény is. A pácienseknek nyáron mezítláb kellett sétálni a harmatos fűben vagy a patak vizében, mert Kneipp szerint a hideg víz és a meleg levegő találkozása jó hatással van az érrendszerre.

Sóstón is része volt a kezelésnek a mezítlábas erdei séta. „No, ez a sóstói fürdő volt a nyíregyházi kneippisták központja. Idáig sétáltak reggelenként a doktor vezénylete alatt a nyugalmazott törvényszéki bírák és más penzionált emberek, akiknek tudvalevőleg legtöbb idejük van arra, hogy az egészségükre gondot fordítsanak. Visszavonult kereskedők, vagyonuk kamataiból éldegélő idősebb urak csatlakoztak a reggeli búcsújáráshoz. És a korán kelő környékbeli parasztok, vincellérek már lassan megszokták, hogy a nyíregyházi törvényszék elnökét és más előkelő úriembereket térdig felgyűrt nadrágban, mezítláb lássák mendegélni a harmatos fűben.”

3 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Később aztán már nemcsak mezítláb sétáltak itt az urak, de a még teljesebb hatás érdekében, ruha nélkül is, a piacra tartó asszonyok legnagyobb ijedtségére.

„- Minek a felesleges ruha az ember testén? - monda Ungerleider doktor. - A ruha csak elzárja előlünk a levegőt. Vessük le ruhánkat kúrázás közben. Néhány öregúr, akiknek már minden nap drága volt élete meghosszabbításából, nyomban hallgatott a doktor tanácsára. Levetették ruháikat, amikor a sétát megkezdték és anyaszűz mezítelenül vonultak, végig a harmatos erdőn. Ugráltak, virgonckodtak, mint fiatal csikók, sőt felmásztak a fákra és ott tornáztak, kiáltoztak. Úgy éltek, mint az ősemberek. A hatóságokhoz mind több panasz érkezett, hogy a hetivásárra igyekvő fehérnépek a sóstói erdőn mezítelen emberekkel találkoznak, sőt egyszer a haragos vincellérek furkósbotokkal támadtak neki a szenvedélyes kneippistáknak.”

4 / 4

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A megoldás végül az lett, hogy a hatóság külön gyalogutat jelölt ki a városba érkezőknek, és külön utat a kneippistáknak, így mindenki megnyugodhatott.