A reggeli készülődés alkalmával gyorsan bedobáltunk néhány dolgot a táskánkba, ami egy fél napos túrához jól jöhet: vizet, müzliszeleteket, néhány éltető cukorkát a nehéz pillanatokra, valamint édesanyám figyelmeztetésére esőkabátot arra az esetre, ha a hőséget egy-egy hűsítő zápor törné meg. Pilisszentlászló főteréről indult a túránk a zöld jelzésen. Miután elhagytuk a település szélén lévő utolsó házakat, utunk egy legelő mellett vezetett tovább a Spartacus-ösvény felé, ami az 1930-as évek óta létezik, és először vadászösvényként használták. Turistaút 2015 ősze óta vezet rajta.

1 / 16

Fotó: Dr. Tóth Judit

A legelőt elhagyva, nem sokkal később egy hatalmas fákkal tarkított bükkösbe értünk, ahol a gyökérfonatos úton lépdelve balkéz felől egy mély vízmosás kísérte utunkat. Ahogy egyre lentebb ereszkedtünk a bükkösben, hamarosan megpillantottuk azt a táblát, ami felhívta a figyelmünket arra, hogy jobbra fordulva kezdetét veszi a Spartacus-ösvény, túránk fő célpontja.

Kapcsolódó cikkek

Spartacus útján a Visegrádi-hegységben

Tovább

Átadták a Spartacus-ösvényt

Tovább

Az ösvény első szakaszán gyönyörű panoráma tárult elénk a környező hegyvonulatokra, de nem sokáig csodálhattuk ezt a látványt, mert egy éles jobbkanyart követően ismét az erdőben találtuk magunkat. Itt még tavasszal pár fotó erejéig megpihentünk a kanyar ívében, egy girbegörbe ágú fákkal benőtt kis szigeten, ahol az átszűrődő napfény finoman simogatta az arcunkat. Aznap viszont ezen a ponton eleredt az eső, így becsomagoltuk magunkat egy-egy esőkabátba.

6 / 16

Fotó: Dr. Tóth Judit

Utunkat ezután egy szűk csapáson folytattuk, amely idővel mintegy párkányként vezetett minket a balkéz felől elnyúló mélység felett. Eközben a túloldalon felsejlett előttünk egy sziklákkal tarkított rész, amely bennem szép emlékeket idézett, ugyanis számomra ez az egyik legszebb szakasza ennek a körtúrának. Tovább folytatva a menetelést, a mellettünk elterülő vízmosás vájta mélység hamarosan az előttünk feltűnő tájba olvadt. Tavasszal itt a két oldalt összekötve egy kidőlt fa ívelt át, ma viszont már nem láthattuk újra ezt a természet által rögtönzött hídszerkezetet.

7 / 16

Fotó: Dr. Tóth Judit

A vízmosás másik oldalán folytattuk túránkat, ahol egy-egy fa menedékében jobbnak láttuk kicsit megpihenni, pár falatot magunkhoz venni, ugyanis a szűnni nem akaró eső egyre jobban áztatta a környező tájat. Negyed óra pihenő után újra menetelni kezdtünk, majd nem sokkal később megpillantottunk egy sziklába faragott lépcsősort és egy hatalmas kőtornyot is, ami az egykori vulkanikus tevékenység lenyomata.

A sziklák szirtjei között folytattuk az utunkat az esőben. Tavasszal kiválasztottunk itt egy magaslati pontot és egy fényárban úszó szikla szirtjén megpihenve gyönyörködtünk a lábunk előtt heverő varázslatos tájban, magunkba szívva a környezet és a nap sugarainak energiáit.

10 / 16

Fotó: Dr. Tóth Judit

Ezután újra az erdőben találtuk magunkat, ahol rövid menetelést követően megérkeztünk a hűs bükkösben rejtőzködő Jenő-kunyhóhoz. Ez a faház mindig nyitva áll az erdőjárók előtt, bár jelenleg éppen felújítják, így bemenni sajnos nem tudtunk az épületbe. Legutóbb persze mi sem hagyhattuk ki, hogy benézzünk. A két helyiségből álló házikó a falra vésett jelek szerint sokak éjszakai menedéke lehetett már korábban. Számomra egyszerűségében rejlett a nagysága, olyan volt nekem, mint a mesékben az erdő mélyén megbúvó kis kunyhócska.

Ezt követően a Spartacus-ösvény utolsó szakasza egy sziklába vájt csapáson folytatódott, amin leereszkedve megérkeztünk az Apát-kúti-völgybe. A megfáradt vándornak mindig jólesik némi meleg étel, valami hűsítő nedű, ezért mi is úgy döntöttünk, hogy mielőtt visszaindulunk Pilisszentlászlóra a piros jelzésen, az Ördögmalom étteremben magunkhoz veszünk néhány finom falatot.

13 / 16

Fotó: Dr. Tóth Judit

Mint az a helyszínen kiderült, a konyha csak fél tizenkettőkor nyit, az óra pedig még csak tizenegyet mutatott, de az ott dolgozók vendégszeretete maradásra bírt minket, így kényelembe helyeztük magunkat a teraszon. Az ebédre várva gyorsan összegeztük a látottakat és immáron mind a négyen élményekkel gazdagon nyugtáztuk, hogy hamarosan újra visszatérünk ide, legközelebb őszi pompájában is megcsodálva ezt a tájat.

Ebéd után a piros jelzésen indultunk vissza Pilisszentlászló felé, ahol a táj további izgalmakat és élményeket tartogatott számunkra. Az Apát-kúti patakmederben haladva a következő pihenőnket a Kaán-forrásnál tartottuk. Az esőnek ekkor már híre-hamva sem volt és a páradús környezetben kifejezetten jólesett a hűsítő forrásvíz. Édesapám nagyon beleszeretett ebbe a szakaszba, önfeledten mérte fel a magasság és mélység közötti kontrasztot, az egyik pillanatban még a patak vízébe mártogatta a kezét, a következőben már a magasban találtuk egy kiálló sziklacsúcs tetején.

14 / 16

Fotó: Dr. Tóth Judit

Így folytattuk négyen az utunkat, patakon átkelve, köveken egyensúlyozva, vidám túratörténeteket mesélve, amíg vissza nem érkeztünk kiinduló pontunkhoz, Pilisszentlászlóra, ahol mindenki egy pálcikás jégkrémmel koronázta meg a napot.

Szöveg és fotók: Barócsiné dr. Tóth Judit