1 / 9

Reggel nyolckor ébredtünk németországi szállásunkon. Az idő kicsit hűvös volt, de semmiképp sem kellemetlen, esőfelhők sem gyülekeztek az égen. Megreggeliztünk, és elindultunk az autóval a tiroli Reutte hegyszoros felé, a Highline 179 nevet viselő függőhídhoz.

2 / 9

A hidat 2014-ben adták át a nagyközönségnek. Általánosságban a függőhidak között nem, de saját kategóriájában - gyalogos tibeti függőhíd - elvileg a máig épült leghosszabb darab, a maga 406 méterével. Azért jó időben a kilátás se piskóta a tetejéről, ugyanis 114,6 méter a földtől mért legnagyobb távolsága, jó messzire ellátni róla a környező, akár háromezer méter magas hegyekre, és váratlan izgalmakat is tud okozni, amikor egy-egy nagyobbacska szellő oldalba kapja ezt a fémmonstrumot. Elnevezése az alatta futó Fernstrasse B179 nevű autóútról ered. A hidat rengeteg színes LED-izzóval is ellátták, hogy látványa éjszaka is rabul ejtse az alatta kocsikázókat. A rajta való átkelés persze nem díjtalan, felnőttektől nyolc, gyerekektől öt eurót kérnek egy sétáért.

3 / 9

Kényelmes aszfalt, helyenként kavicsos út visz fel a hegyre, sokan babakocsival vágnak neki. Fél órán belül, kényelmes tempóban elértük a hidat, fölötte a romos falú, sokat látott várral. Azért is szerettem volna ide feljönni, hogy meg tudjam, mennyire bírom a magasságot, mert hát lássuk be, hiába mennek át rajta nagycsaládos szülők ötéves gyerekeikkel, azért mégiscsak magasan vagyunk. Ráléptem a hídra, alul rácsszerű vaslapok, mindent látni alatta. Pár lépést előrementem, rögtön láttam magam alatt a fenyők csúcsait, és itt eldőlt, hogy semmi bajom az ilyesfajta magassággal. Elengedtem a korlátot és úgy folytattam az utat. Hirtelen megmozdult alattam a híd, meglepődtem, a korláthoz nyúltam. Persze, hisz ez csak egy nagyobb széllökés, nyilallt a fejembe és folytattam a sétát. Később már teljesen felszabadult voltam, fotóztam, vártam a következő szelet, ami miatt majd ki kell egyensúlyoznom magam. Apuval lőttünk pár szelfit, ilyen helyeken szinte már kötelező, aztán csak bámultam a tájat, az apró kocsikat a talpam alatt, melyek olyan szorgosan menetelnek előre, akár a hangyák.

4 / 9

5 / 9

Ehrenberg vára 1290-ben épült Reutte hegyére 1100 méteres magasságban. Romos állapotú, de látszik rajta, hogy folyamatosan újítgatják. Több pontjáról gyönyörű kilátás nyílik az alatta elterülő völgyekre, a környező hegyvonulatokra, a Lech folyóra és az alatta függő hídra. A ma látható vár nem az 1290-ben épült eredeti, ugyanis többször lerombolták és újraépítették. Megtekintéséhez belépőjegyet nem kell váltani.
Miután elértük a várat, bejártuk minden kis zeg-zugát, és leültünk piknikezni, közben pedig megbeszéltük a következő programot. Az első terv az volt, hogy autóval megközelítünk egy tőlünk nem olyan messze lévő, már kiszemelt hegyet, és annak erdejében sétálgatunk, vagy a szemközti csúcs tetején álló erődöt, a „Fort Claudia-t“ látogatjuk meg. Utóbbi terv lett a nyerő.

6 / 9

Elpakoltuk az élelmet, és elsétáltunk a nem messze lévő táblához, amelyen egy térkép volt. Azt mutatta, hogy két út visz fel a célunkig, egy tizenöt perces meredek ösvény, és egy jól kiépített negyvenöt perces, kavicsos út. Mivel ráértünk, inkább a kényelmes séta mellett döntöttünk, és elindultunk lefelé, oda, ahol a két hegy összeér. Tíz perc alatt meg is találtuk az elágazást, amely most már felfelé vitt lassan, megfontoltan a Fort Claudia erődítményhez.

7 / 9

Rengeteg tábla sorakozott az út mellett mindenféle történetekkel, amelyek alapján egy feladatokkal teli kis füzecskét lehetett kitölteni. (A füzet beszerezhető a boltnál.) Volt itt szó aranyszívről, amelyet a hegy egy résében rejtettek el, és csak az arra érdemesek érinthetik meg, ugyanis a bűnösök kezét kígyó harapja le. A sárkányt formáló hegy pedig egykor valódi sárkány volt, de elpusztult és megkövült, hegyvonulatot formázva. Jól elszórakoztunk a sok mesén, és közben észre sem vettük, hogy milyen jól haladunk. Egy erdő mögül kiérve egyszer csak elénk tárult a romos, fémkilátókkal teletűzdelt, tiszteletet parancsoló erőd. Felsétáltunk egy csúcskereszthez és elkészítettük a már-már kötelező csúcsfotót. Kicsit nézelődtünk, elmerengtünk. Utána leültünk egy közelben lévő padra és falatozni kezdtünk.

8 / 9

Fort Claudia erődjét 1639-ben tervezték Mária Terézia parancsára, és nem sokkal utána meg is építették. Abból a célból emelték, hogy Ehrenberg várának egyetlen gyenge pontját, a mellette lévő magasabb hegyet is megvédjék, így nem lehetett sehonnan leágyúzni, bevenni azt. Az erőd legmagasabb pontja 1741 méteren van, ezzel Ausztria legmagasabban fekvő erődítménye. Falait mészkőből építették. A lakoma után Lackó öcsémmel megostromoltuk a várat. Szinte szaladtunk a falán lévő, kis kilátónak mondható fémkalitkába. Nézelődtünk, aztán körbefutottuk a romokat. Közepén még egy kilátó áll. Arra is felsétáltunk. Az erőd végében szintén egy kilátót láttunk, a harmadikat. Onnan sem látni többet, mint lentről, ám az nem kevés. Tökéletes fotótéma. Látszik a vár és a tibeti híd is egyszerre.

9 / 9

Visszafelé benéztünk az épületekbe. A legtöbb üres volt, de az egyikben találtunk egy ládát. Kinyitottam, hatalmas zene, megszólalt egy hang is, a láda pedig tele kincsekkel. Ez lehet a feladatos füzet végállomása. Lefelé jó tempót mentünk, fél órán belül lent voltunk az autónál. Kellemesen elfáradtunk, jólesett az utazás, és az időjárás is kifogástalan volt.

Szöveg és fotók: Marosi János