Szelestén a főutcán halad végig a K jelzés. A település déli végénél ez a főút elkanyarodik, a jelzés viszont egyenesen megy tovább, abban a kereszteződésben, ahol egy romos épület, az egykori Kőris Csárda (Horváth Csárda) áll. Az épület mellett egyetlen táblán foglalták össze, hogy csárda és fenyőfa is eladó - micsoda kombináció! Az épület jobb oldali végén még halványan ott van a falon az Állami Biztosítós Gábriel figura, és egy Casco felirat is:

Az épület bal oldalán elhagytam a falut. És hamarosan megérkezem a túra számomra legmegdöbbentőbb részéhez. Az Országos Kéktúra eddig egyetlen „autópályás” szakaszához. A 86-os út ma már nem megy be Szelestére, az új út elkerüli a falut. Szeleste végénél két körforgalommal megtoldott csomópontot építettek. És valaki úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha ezen a csomóponton átvezetik a gyalogosforgalmat is. Járda nélkül. Kicsit olyan, mint az a régi játék a Commodore 64-en, amikor egy békával vagy, és át kell jutnod a hatsávos úttesten.


Építhettek volna egy gyalogos felüljárót is, de nem tették

Élve átjutottam, így megnézhettem Ölbő-Szeleste vasútállomást is. A mellette levő házikóban egy öreg bácsi lakik a kutyájával. A bácsi elmondta, hogy a legutóbbi vasúti felújítás óta már más állomásról vezérelve működik a hangosbemondó, jegyértékesítés már nincs az állomáson, így senki nincs, aki bélyegezne. Nincs már az állomáson személyzet. Így aztán lefotóztam a vasútállomást, és mentem tovább. Itt el is kavarodtam egy kicsit, az út ugyanis csak egy rövidke szakaszon megy a sínek mellett, aztán bokrok mentén jobbra kanyarodik az egyik szántóföld oldalában. Én viszont túlmentem, aztán mikor elfogyott az út, korrigálhattam szántóföldön, földúton át vissza. De azért idővel csak meglett a jelzés, amely a szántóföldek mellett megy el, aztán pedig vesz egy jobbkanyart, majd röviddel utána egy balkanyart, majd 100 méter után egy újabb balkanyart.



A földektől elkanyarodva, akácos-csalános táj csalogatja elő a hosszúnadrágokat. Rövid séta után balra kanyarodunk a fenyők közé, ez már a Lőrinci-erdő. Pár lépés után vörös törzsű fenyők mentén emelkedünk kissé. Kilométerekkel arrébb jön egy kis cikkcakk: egyet jobbra, egyet balra, aztán megint egyenesen pár száz métert az éles balkanyarig, hogy ne halljuk már a 86-os főút forgalmát. Hallgassuk inkább a 88-asét, amit egy hosszabb egyenes szakaszt követően...



...ki is próbálunk gyalogosan. A 88-as úton legkésőbb ennél a résznél kell átkelni:



Itt érünk be a Váti-erdőbe, az elején tábla is olvasható az erdő részletes leírásával:

 

A fenyves-tölgyfás területet elhagyva pusztaságra érünk ki, és idővel Bögöt falu látványa is felbukkan. A faluba érve hagyjuk el a jelzést egy bélyegzés erejéig. A templom körül van kékkúti víz, pad, játszótér, focipálya és a Coop Mini boltban bélyegző - még bélyegzőpárnát is adnak hozzá. Külön felhívnám a figyelmet a templom 1976-77-ben alkotott kerítésére, amelyet Tóth György plébános tervezett, Kapitány Sándor kőműves és Márffy Károly lakatos fiaival készített el a falubéliek áldozatos közmunkájával és adományaival. Dr. Fábián Árpád megyéspüspök áldotta meg 1977-ben.

Szent István csinos kis csizmái a templom kapuján 

 

A falu utolsó házait elhagyva egyenesen belevesztem a bozótba, kicsit beljebb lett K jelzés is. Az út később kiszélesedik, így értem el a vasúthoz. A második sínpárnál jobbra nézve látható a MÁV/GYSEV határpontot jelző tábla. Az aszfaltútról kicsit később balra tértem le egy fasorompónál. Hosszúnadrágos erdei szakasz jön, többször kell jobbra, majd balra fordulni, míg a túloldali fasorompónál ki nem értem az aszfaltútra. Ezen szépen be is sétáltam Csényére, az első épület egy állattartó telep az út bal oldalán. A faluban tettem egy kis kitérőt, és megnéztem a Deák Ferenc utca stációit:

Az utcában van egy kis presszó, és egy csodálatos, habos-babos szökőkúttal ékített, neogiccs stílben fogant házban élelmiszerbolt is. De a lényeg a stációkon van. A 2004-05-ben szépen helyreállított tetőcskék alatt a népi naiv festészet Picassót megszégyenítő alkotásai sorakoznak. Alatta matricából felragasztott versikék, afféle falusi haikuk sorakoznak. Csodálatos élmény ezeket végigolvasva rájönni, hogy azt akarták, hogy rímeljen, de doszt se jön ki a rím. Többnyire a szótagszám sem stimmel. Boborján beájulna. A XIV. stáción pl. ez a szöveg: „Jézus sírja nem volt örök lakás / a csényei sír sem az, jön a föltámadás.” Az I. stáción: „Halálra ítélőidnek Uram kegyelmezz / Ne ítéld örök halálra csényei népedet.” A többit olvassuk el élőben, megéri! A stációkat így, visszafelé jártam végig, majd jobbra kanyarodtam az utca végén. A temető kerítéséhez érve megkerültem a temetőt U alakban, így vissza is találtam a K jelzésre.



Érdemes egy pillantást vetni a falu utolsó házára is: a túlméretezettség, az emeleti erkélykorlát és a csúcsdísznek szánt kokas jelzik, hogy pénzért sok mindent kaphatunk, bár jó ízlést speciel nem. Ezután a főúton sétálva kukoricatáblák között hagytam el a falut, és a sipítozva ugató zsebkutyát.

A K jelzés nem túl fantáziadúsan az aszfaltúton, kukorica- és napraforgótáblák között vezet át Csényeújmajorra. Bár balra felsejlik már a szürke bódé mögött Sárvár, az ellenkező irányba kell kanyarodni. Az út túloldalán az egykori major épületei roskadoznak a gazban, az innenső oldalon pedig teljesen jellegtelen, említésre sem méltó házak mentén értem el először egy piros fedeles kerti törpe kompozíciót, majd egy kis katolikus kápolnát. Ez utóbbi mellett találtam meg a bélyegzőt.


Rémesék 

Itt található a bélyegző

A major

Miután végeztem kezem és a füzet összetintázásával, továbbhaladtam, és a híd előtt balra lekanyarodtam az útról - a patak gátján sétáltam tovább. Tűző napsütésben klassz lehet itt, fák nélkül.

A Gyöngyös-patak gátján halad végig a K jelzés 

A következő hídig kell elsétálni, ott egy másik vízfolyás mentén éri el a jelzés az első házakat. Az első nagyobb útnál a K jelzés balra bekanyarodik, de szemben a tónál egy picit le is lehet pihenni. A jelzés szépen körbejárja Sárvárt. Bélyegezni a vasútállomáson lehet. Én Sárváron még egy plusz délelőttnyit elidőztem, bár a lábaimon található 3 vízhólyag miatt a strandolástól inkább eltekintettem. Sárvári sétámat a következő posztban foglalom össze.

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu