Szilaj folyók hátán – Megültük a Rábát
Ha valaki szívesen ragad evezőlapátot és a Dunánál vagy a Tiszánál kicsit izgalmasabb hazai kalandra vágyik, óhatatlanul szembetalálkozik a szóval, amely hallatán még a tapasztalt kenusoknak is megremeg a szája széle: Rába.
Na jó, kicsit talán eltúloztuk a bevezetőt, bár lehet, hogy a bedőlt fatorlaszokon heverő kettétört kenuk evezősei nagyon is egyetértenek vele. Mindenesetre mi most kajakkal fogjuk bejárni a hírhedt folyó felső szakaszát, Szentgotthárdtól Sárvárig, közel 120 kilométert csorogva.
Bedőlt fák és kavicszátonyok között lavírozva
A nyugati védvonal
A Rába Stájerországban ered, majd az Alpokalján átlépve a magyar határt 283 km megtétele után folyik Győrnél a Dunába, annak legjelentősebb hazai mellékfolyójaként. Nem könnyű elképzelni, de a római korban jelentős szállítási útvonal volt. Ma már csak a bevállalós vízitúrázók merészkednek az élesen kanyargó és kavicspadokkal tűzdelt szilaj folyó hátára. A gyors folyású Rába a középkorban fontos stratégiai védvonalat jelentett Bécs számára, a török seregek is csak üggyel-bajjal jutottak át rajta, mivel a fontosabb átkelőhelyeket várak és erődítések védték. Ezek szépen fennmaradt példája a sárvári Nádasdy-vár.
A Rába neve is beszédes, persze, csak azoknak, akik jártasak az ókori illír szlengben vagy a kelta konyhanyelvben, a latinra átültetett Arrabo névben megjelenő „orob” szótő ugyanis barnásvöröset jelent. A névválasztás ma is találó, a folyó vize meglehetősen zavaros a rengeteg hordaléktól. A természetes „kosz” azonban nem tántorít el minket attól, hogy hűsítő csobbanással kezdjük a kétnapos evezést, annál is inkább, hiszen itt – például az Ipollyal összevetve – szemetet alig látni.
A kanyarok külső ívén elsodort hordalék a belső ívek lapályán rakódik le
Vigyázz, a folyó harap!
A szentgotthárdi termálfürdő mellett rakjuk vízre a kajakokat. A folyó itt eleinte szabályozott mederben folyik, de meglehetősen gyorsan. A kanyargós szakaszokon valamivel lassul a folyása, de utazósebességünk így is 8-10 km/h között lehet, anélkül, hogy komolyabban megerőltetnénk magunkat az evezéssel. Csákánydoroszlónál aztán az eddig sem egyenes folyó intenzív kanyarépítésbe kezd, lassan, de biztosan levetve magáról a 19. századi folyószabályozás béklyóit.
Nem akadálymentesített terep, a keresztbedőlt fák néhol teljesen elzárják a vízi utat
A zabolázhatatlan vízfolyás munkája a szemünk előtt zajlik, méghozzá meglepő gyorsasággal: a kanyarok külső ívén nem ritkán már a kukoricatáblából vagy a babvetésből harap ki egy-egy darabot. Ahol tavasszal még meg tudott fordulni a traktor, ott így nyár közepén egy hasonló manőverrel már a vízbe csúszást kockáztatná.
Kenutemető
Ahol épp nem mezőgazdasági kultúra haszonnövényei potyognak a löszfal tetejéről, ott a kocsányos tölgyek dőlnek be az alámosott partról. A folyót szegélyező tölgy-kőris-szil galériaerdők a rábamenti táj fő természeti értékei, bár néhol a keményfás ligeterdőkbe is betette a lábát az idegenhonos zöld juhar és az akác, a települések és folyóparti nyaralók környékén pedig a kivadult bambusz alkot egzotikus sűrűséget mintegy esőerdei hangulatot teremtve.
Kettétört kenu tanúskodik a Rába erejéről: azért a víz az úr!
A vízitúrázó számára ezek a vízbe szakadt, méretes fák jelentik az elsődleges kihívást, hiszen az alattomos folyó minduntalan egy-egy ágnak, törzsnek igyekszik vinni minket, a legnagyobb veszélyt pedig az jelenti, ha egy ilyen fa alá szorulva az erőteljes sodrás a víz alá nyom minket. A túra során több kettétört kenut is láttunk.
Drámai díszletek a természetet megszelídíteni igyekvő ember tragédiájának sokadik felvonásához.
Csak tapasztaltaknak!
A parttól elszakadó fák egy árvíz során hatalmas rakásban gyűlhetnek össze, megszorulva és elzárva a vízi utat. Néhány éve kialakult egy hasonló természetes barikád Zsennye közelében, mostanra azonban járhatóvá vált a folyó, ez a „gigatorlasz” már csak a Google Maps műholdképén létezik. A bedőlt fák Szküllája és a torlaszok Kharübdisze után sem lakadhat a figyelmünk, a hidaknál különösen vigyáznunk kell a régebbi átkelőhelyek facsonkjaival: ezek néhol észrevétlenül meredeznek a víz alatt és könnyedén kihasíthatják a kevésbé ellenálló vízi alkalmatosságok alját.
A folyómenti galériaerdők tölgyeseit néhol fenyvesek tarkítják
Ha az említett viszontagságok közti rövid szünetben van egy kis időnk békésen csorogni, érdemes csöndes szemlélődéssel egyesülni a folyó életével.
A kavicspadokon kis lilék és billegetőcankók futkároznak, nagy placcsanással strandolnak a hódok, kék villámként húznak el a jégmadarak és cikázó szitakötők pihennek meg a nagylábujjainkon.
Az idillből aztán egy ijedt szürkegém kiáltása ébreszt, még jó, hogy nem értünk kócsagul, reszelős „jókívánsága” biztosan nem tűrne nyomdafestéket.
Körmendi kókuszgolyók
A megfáradt evezőst több vízparti kemping várja kellemesen lapos táborhellyel és alapvető infrastruktúrával, de a természet lágy ölét is választhatjuk egy tetszőleges kavicspadon sátrat verve. Legalább Körmenden azonban a vadon szerelmeseinek is érdemes kiszállnia a kenuból, ha másért nem, a kastélyparkban található óriási platánért mindenképp.
A körmendi óriásplatán
Az impozáns fát az 1820-as években ültette a Batthyányak egyik kertésze, azóta közel 8 méteres törzskerülettel büszkélkedhet. A Batthyány-Strattmann kastély felé is teszünk egy sétát. A korábban itt álló erősséget 1664-ben a török nagyvezír ágyúztatta, amikor át akart kelni a Rábán az oszmán csapatokkal, a vár védőinek csak francia segédcsapatokkal együtt sikerült visszaverni a támadást. A kultúrtörténeti finomságokra éhezőknek mindenképpen érdemes tehát látogatást tenniük itt, a többieknek pedig a kókuszgolyót ajánljuk a közeli pékségben, ahol a kiürült kulacsainkat is jó szívvel megtöltik nekünk.
Erőművek árnyékában
A túra során nemcsak természetes, de mesterséges akadályokkal is meg kell küzdenünk, a Szentgotthárd-Sárvár szakaszon három duzzasztógáton is „át kell emelnünk” a csónakokat. A gátak előtt a víz folyása is lassul, szinte állóvízben evezve tesszük meg a gát előtti utolsó kilométereket. A harmadik duzzasztó a legnehezebben kerülhető, amely az Ikervári Vízerőműhöz vezető iparvízcsatorna bejáratánál magasodik.
A párálló folyó egy hűvösebb nyári hajnalon
Az erőművet a millenniumra építették egy korábbi vízimalom helyén, ezzel Ikervár lett az első magyar falu, melyet elektromos rendszerrel láttak el, sőt ennek köszönhetően a közeli Batthyány-kastélyba előbb vezették be az elektromos világítást, mint a bécsi Schönbrunnba. Az épület és a berendezések ma már ipartörténeti emléknek minősülnek, és bár a korszerűsített része jelenleg is működik, általánosságban elmondható, hogy a síkvízi erőművek azóta már igencsak meghaladottá váltak, energiahasznuk alacsony és nemcsak a vízitúrázóknak okoznak bosszúságot, de
az általuk okozott természeti károk is rendkívül jelentősek.
Az ikervári duzzasztónál az iparvízcsatornába terelt folyó vize kevés ahhoz, hogy a régi medret, az Öreg-Rábát is megtöltse, így itt jellemzően alacsony a vízállás, gyakran ki kell szállnunk, hogy a bokáig érő vízben toljuk a kajakokat. A Rába itt más arcát mutatja, ezen a rövid szakaszon nyoma sincs az eddigi agresszív kanyaroknak, cserébe a folyón teljesen keresztbedőlt fák teszik izgalmasabbá az evezős életét.
Kulturális kikötőpont
A Nádasdy-várat régen széles vizesárok védte
Bár Sárváron a túra vízi szakasza véget ér, nem indulhatunk haza a már említett várkastély meglátogatása nélkül, hiszen a Nádasdy-vár szerencsés kivételnek számít a hazai erődítmények között, kevés maradt fenn közülük ilyen épségben. Az építmény karakterét elsősorban öt olasz bástyája határozza meg, amelyeket széles vizesárok ölelt körül. A török hódoltsággal határos végvár ura vitézeivel nem egyszer indított portyákat a török területekre is, az oszmánok között a hírhedt „erős fekete bég” nevet is kiérdemelte. A kastély fő látványosságát jelentő dísztermet már az országbírói tisztséget is viselő III. Nádasdy Ferenc építtette, az épület ma színvonalas kulturális rendezvények helyszínéül szolgál.
A hazai folyók közül talán a Rába nevezhető leginkább vadvíznek, így mindenképpen csak megfelelő vízi jártassággal vágjunk neki, ha nem vagyunk elég magabiztosak, inkább vegyük igénybe a szervezett vízitúra-szolgáltatások egyikét.
A Rába vízjárását tekintve is szeszélyes folyó, az árhullámok gyorsan levonulnak, így előfordulhat, hogy egy nap alatt 3-5 métert változik a vízszint. A várható vízállásról mindig időben tájékozódjunk a hydroinfo.hu weboldalon, ha pedig a vadkempingezést választjuk, mindig számoljunk azzal, hogy az éjjel folyamán is emelkedhet valamennyit a vízszint. Nyár végére alacsonyabb vízállással érdemes számolni, előfordulhat, hogy megfeneklett vízi eszközünket kiszállva kell átsegítenünk a sekély részeken.
Csúcstúrák a Semmering csendesebb oldalán
2024.09.10.A Semmering régió nyüzsgő turistaparadicsomának túloldalán olyan magányos csúcsokat találunk, melyek csak látogatottságában maradnak alul a szomszédtól, látványuk pazar. A Kampalpe és a „Pfaffok” könnyen elérhető csúcsélményt kínálnak.
→ Tovább
Határközeli osztrák kétezresek
2024.08.31.Az Alpok keleti oldalán is magasodik egy pár, a határtól gyorsan elérhető kétezres hegycsúcs. Kipipálva a
legismertebbeket, újabb célpontok után kutattunk. A Rax legmagasabb csúcsa és a Hohe Veitsch
felejthetetlen élmény volt.
Klasszikus túra a Börzsöny tetején
2024.08.28.A Nagy-Hideg-hegy-Csóványos kombóját érintő börzsönyi túra a hegység legnépszerűbb kihívása. Turistaház, kilátó, panorámával spékelve százszázalékos turistamágnes.
