Huszonötezer darab szilvás gombóc. Szinte hihetetlen szám, mégis ennyi készült és fogyott is el ebből a népszerű házi finomságból a legutóbbi fesztiválon. Az idei Szilvaszombat végeredményét ugyan még nem tudjuk, de talán nem is annyira fontos, mert ennél azért jóval többről szólt ez a szilvából készült finomságokat bemutató, egyben a palóc népi hagyományokat is felelevenítő nap.

Mindig örömmel tölt el, amikor a mai, egyre jobban globalizált és egyre inkább digitalizált világunkban ha csak kis időre is, de előtérbe kerülnek nagyszüleink, dédszüleink lassan feledésbe merülő hagyományai, eltűnőben lévő régi értékei. Éppen ezért a dínom-dánom közepette jó volt látni a népviseletbe öltözött, jókedvű fiatalokat, akik színpadra lépve néptánctudásukkal szinte lenyűgözték a nagyszámú közönséget.

1 / 15

Fotó: Konfár Tibor

Jó volt kóstolni helyi, hagyományos módon készült ételeket, sajtokat, lekvárokat, és a nap fénypontját, a számomra újdonság erejével ható, mákban vastagon megforgatott szilvás gombócot. Érdekes és tanulságos volt beszélgetni azokkal a helyi emberekkel, akik még a régi útmutatások alapján, házi alapanyagokból készítik el a sok finomságot.

A nap fénypontja volt a mákban vastagon megforgatott szilvás gombóc

2 / 15

Fotó: Konfár Tibor

Kapcsolódó cikkek

Egy rég letűnt, idillikus világba kalauzolnak Hollókő tanösvényei

Tovább

Élménykavalkád a Börzsöny „palóc” útján

Tovább

Külön élmény volt, mikor a szilvalekvár készítési módjára irányuló kérdésemre egy idősebb palóc nénitől vártam a választ, amely végül nem is tőle, hanem a napszemüveges, húsz év körüli vagány kinézetű unokájától érkezett meg, ugyanis ő volt az, aki egy százliteres üstben, tizenkét órán át kevergette a finom szilvafőzetet, és mint kiderült, kiválóan ismerte a lekvárkészítés minden csínját-bínját. Valószínűleg nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy a lekvárfőzés tudománya nem szállt volna át a nagyiról az unokára, ha nincsenek ilyen események, mint a kétbodonyi Szilvaszombat.

3 / 15

Fotó: Konfár Tibor

No, de merre is van Kétbodony? Elszánt kéktúrázókon kívül bizony nagyon sok ember számára minimum százezer forintos kérdés lehetne ez egy tévés vetélkedőben. Ez a kedves kis palóc község Nógrád megye nyugati részén, a fővárostól egy jó órányi autózásra, Romhánytól mindössze két kilométerre, a Cserhát lágyan lefutó lankái által közrefogva, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Régebben nem is alkotott egységes települést, a mai Kétbodony 1902-ben jött létre Alsó- és Felső-Bodony egyesítésével.

A főút szélén aprócska emlékmű emlékeztet Alsó- és Felső-Bodony egyesülésére

5 / 15

Fotó: Konfár Tibor

Ismertségét bakancsos turista körökben annak köszönheti, hogy területén áthalad az Országos Kéktúra, sőt, mi több, eme patinás mozgalomnak az egyik bélyegzőhelye is itt található.

Mivel éppen augusztusban jártunk erre, így egy jókora plakátnak köszönhetően a Szilvaszombatról is tudomást szereztünk, de részt venni rajta csak most sikerült.

1. kéktúrázás közben fedeztük fel Kétbodonyt és a Szilvaszombatot

7 / 15

Fotó: Konfár Tibor

A Kéktúra útvonala az autóúton éri el a települést. Akár gyalog, akár négy keréken érkezünk, azonnal szembetűnik az igényesen kialakított üdvözlőtábla, és mellette az 1710-ben lezajlott romhányi csata 300. évfordulójának alkalmából 2010-ben felállított, fából faragott Rákóczi-szobor.

Üdvözlőtábla és Rákóczi-szobor fogad Kétbodony határában

8 / 15

Fotó: Konfár Tibor

Az igényesen megalkotott remekmű érdekessége, hogy egy salgótarjáni erdőből származó 150 éves tölgyfa törzsének egyetlen tömbjéből faragta ki a lovával ugratni készülő fejedelem alakját a két nagyszerű szobrászművész, a püspökhatvani Koltai László, és az erdélyi származású Demeter István.

Rákóczi fejedelem lovasszobra

9 / 15

Fotó: Konfár Tibor

Kétbodony és Romhány olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szobor mögött már Romhány házai láthatóak, azon a sík területen, melyen a csata egykoron zajlott, így joggal érezheti magáénak mindkét település a nevezetes eseményt.

A község peremén kialakított parkolók bármelyikéből percek alatt elérhető a Szilvaszombatnak helyet adó Jókai utca, és a Művelődési ház udvara. Bármerre nézünk, mindenfelé szorgos asszonykezek gyúrják a gombócot, majd méretes üstökben megfőzik, végül jókora tálakban kínálják az egyre növekvő számú vendégseregnek.

12 / 15

Fotó: Konfár Tibor

Vannak itt szinte mindenhonnan a környékről, Diósjenő, Szente, Bánk, Légénd, és számos más palóc település képviselteti magát a gombócfőzők közt. Népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, fiúk és férfiak mindenfelé. Házi készítésű tehén- és kecskesajtok, szilvalekvár, szilvapálinka, gulyásleves és nudli egészítik ki a szilvás gombócra épülő gasztronómiai kínálatot.

Gyorsan fogytak a házi készítésű sajtok is

13 / 15

Fotó: Konfár Tibor

A színpadon már szól a zene, egyre emelkedettebb a hangulat, hagyományőrző műsorok, estefelé zenekarok szórakoztatják a nagyérdeműt. Ha valaki hozzánk hasonlóan el szeretne tölteni egy nagyszerű napot szép környezetben, jó hangulatban, finom ételek és italok, vidám emberek között, akkor jövőre, augusztus utolsó szombatján itt a helye Kétbodonyban.