Budapest budai oldalán és annak közeli szomszédságában számtalan olyan csodás természeti környezetű kirándulóhely létezik, amelyek akár tömegközlekedéssel is könnyen elérhetők. Érdemes egy sétát tenni Pesthidegkút Máriaremete városrészébe, akkor is, ha csak pár óránk van kiszakadni a városból. Építészeti, irodalmi, vallási és természetesen túraélménnyel gazdagodhatunk.

Parkosított terület közepén emelkedik a kecses tornyú Kisboldogasszony-bazilika, amelyet 1899-ben Mária tiszteletére avattak. A török uralom után elnéptelenedett vidékre német telepesek költöztek. Kezdetben egy fa-, majd egy kőkápolna épült, és ennek helyét foglalta el a mai formában látható neogótikus épület. A park árnyas fái alatt megbúvó szabadtéri oltár és a Szent Korona formájára emlékeztető dombocska, a Korona-domb érdemli meg a pillantásunkat. A bazilika ajtaját két oldalról Szent László és Szent István király szobra őrzi.

1 / 11

2 / 11

Miután elmélyültünk az építészet és a szobrászat csodáiban, elindultunk az Országos Kéktúra  jobb kéz felé vezető vonalán. Észak felé a Hímes utcán, majd balra a Kerekhegyi úton érjük el az Ördögárok utcát, amelynek kanyarulatában a Csatlós utca felé vesszük az irányt. Itt már a patak mentén haladunk, majd az utolsó házak után befordulunk a szurdokba. A völgy 1974 óta élvez védettséget, 1978-ban lett a Budai Tájvédelmi Körzet, majd napjainkra a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A Máriaremetei-szurdokvölgy tanösvénye 5 tájékoztató táblával segíti a látogatókat a fokozottan védett természeti terület megismerésében. A növény- és állatvilág ismertetése mellett geológiai információkat is kapunk. Sajnos a „graffitiművészek” nem kímélték a tájékoztatókat sem.

3 / 11

4 / 11

Az Ördög-árok patak mellett könnyen járható, érdemi szintkülönbség nélküli, széles út kanyarog. A körülöttünk lévő meredek, sziklás hegyoldalak 80-130 méter magasra emelkednek. A felettünk összezáró lombkorona miatt még napsütésben is kellemes az idő. A szurdok fekvése, zártsága miatt mikroklímája is jellegzetes, mivel „megül” benne a hideg, ezért az átlaghőmérséklete alacsonyabb a környezeténél. A sokféle, itt honos növényből túl sokat nem ismertünk, talán csak a sárga pimpó színe tűnik fel az árnyékban. Főleg a különböző erdőtársulások teszik változatossá a növényvilágot. Természetesen a sziklákat takaró mohafajok is színezik a képet.

5 / 11

6 / 11

A sziklafalon találjuk meg dr. Pápa Miklós emléktábláját, aki elhivatott természetvédőként dolgozott a Remete-szurdokért. A patak túlsó partján, a fák között, kivillan a sziklafal fehérsége, ezért átkelünk a köveken, hogy közelebbről is megnézhessük a mészkőfalat. Egy kissé meredek, sártól csúszós, rövid ösvény egy barlanghoz vezet, amely a 18. században bizonyíthatóan itt élő pálos szerzetesről kapta a nevét.

7 / 11

8 / 11

A Remete-barlang szájánál hűvös levegő csapta meg az arcunkat. A karsztvíz legalább 20 barlangot vájt ki a dachsteini mészkőből. A jobbra leváló kék útvonal a Remete-hegyre vezet, amelynek oldalában még egy hasonló nevű kőfülkét is találunk. Mi a körút jelzésen folytattuk tovább a völgy bejárását, amely hamarosan véget is ért. A kelet-nyugati irányú, kényelmes sétaúton Magyarország legkisebb területű településére, Remeteszőlősre érhetünk.

Érdemes volt tenni egy kis kitérőt a község házai közé, ahol Örkény Istvánnak állítottak emléket. Életre kelt az író egyik novellájának főszereplője, az a régi belvárosi telefonfülke, amelynek kagylójában ma egyperceseket hallgathatunk. „A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy virágos rét… Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.” (Részlet a Ballada a költészet hatalmáról című írásból.)

9 / 11

Még inkább szürreálissá teszi a pillanatot, hogy amíg a telefonfülkében a novellákat hallgatjuk, addig a zenélő kút komolyzenei aláfestéssel szolgál. Ha valaki még tovább kívánja fokozni az irodalmi élményt, az a környező padokon megpihenve beleolvashat a könyvmegálló polcain található kiadványokba. De mielőtt megfeledkeznénk róla, hogy mégiscsak túrázni jöttünk, kanyarodjunk vissza a jelzett ösvényre. Az itt már csak egy embernyi szélességűre szűkülő úton kapaszkodtunk fel a 363 méter magas Hosszú-erdő-hegy oldalába. Csak a környező házak kerítései emlékeztetnek rá, hogy a főváros közelében vagyunk.

A kaptató vett egy éles balkanyart, a hegyre felfelé a szurdok sötétsége már eltűnt, és a besütő nap fényében az erdő is vidámabbnak tűnt. Miután átértünk a hegy másik oldalára, már inkább lefelé sétáltunk. Egy hosszabb, vízszintes szakasz következett, amely kellemes meglepetéssel szolgált. A kivágott fák helyén látványos panoráma tárult elénk a Hidegkúti-medencére. A máriaremetei templom tornya könnyen felismerhető, szemben a szomszédos hegyek ormai. A szép kilátás élményével gazdagabban ballagtunk tovább egészen a tanösvény kezdetéig.

10 / 11

Kattints a fotóra a nagyobb képért!

Visszafelé ismét az Ördögárok út vezetett minket egészen a Nagyboldogasszony térig, ahol a kirándulás utolsó állomása várt minket. A szépen felújított, kerekes Szent-kúthoz érdekes monda kötődik. A gyakran erre vadászó, megszomjazó Mátyás király a kút vizét kóstolva felkiáltott: „Ez hideg kút!” Azóta nevezzük a második kerület ezen részét Pesthidegkútnak. Végezetül átkeltünk az Ördög-árok hídján, majd a Péch Antal úton ismét a kegytemplom előtt találtuk magunkat.

11 / 11

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!