Ilyen máshol nincs, ezt a saját szememmel is látnom kell - döntöttem el azonnal, ahogy megpillantottam az interneten néhány kósza képet az ipartörténeti skanzennek nevezett szabadtéri gyűjteményről. Az erdőbe kihelyezett óriási fogaskerék, a vasúti csille vagy éppen a „fogalmam sincs mire jó, de brutálisan fest”-jellegű, jókora gépek már fotón is különös hangulatot árasztottak.

Ezt a hatalmas fogaskereket már szépen körbenőtte a természet

1 / 16

Fotó: Gulyás Attila

Előre kell bocsátanom: nagy természetélményre ne számítsunk, ha felkeressük a dunaújvárosi erdőt, főleg, hogy az utakkal, parkolóval körülhatárolt, néhány fából álló társulás igazából csak kis túlzással nevezhető valódi erdőnek. A buja, hívogató zöld és a rideg gépek kontrasztját azonban mégis érdekes élmény élőben szemügyre venni.

Egykor lemeztovábbító henger, ma (belepillantva látjuk) inkább szemetes és vécé

2 / 16

Fotó: Gulyás Attila

Bár az interneten több helyen is olvashatunk nyitvatartási időről, előzetes bejelentkezésről vagy éppen arról, hogy a „múzeum” már nem látogatható, ez senkit ne riasszon el. Mint megtudtam, jelenleg már nem igazán tartják számon valódi kiállításként az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexumából 1989-ben kihelyezett gépeket, és az sem tisztázott, hogy most kinek a kezelésében, tulajdonában állnak. A megnyitáskor állítólag tájékoztató táblákat is kihelyeztek a vaskohászat múltjának bemutatására, de ezeknek ma már nyoma sincs. A lényeg: bárki szabadon (és ingyen) megnézheti az erdei kiállítást.

Kapcsolódó cikkek

Randevú Pakson

Tovább

Szellemjárta kőtorony az erdő közepén

Tovább

Vastagsági henger részlete

3 / 16

Fotó: Gulyás Attila

Nem csoda, hogy apránként szépen körbenőtte a tárgyakat a természet, amitől csak még szürreálisabb képet mutatnak. Sajnálatos, de nem meglepő módon több darabot körbeszemeteltek az errejárók, sőt, gyanítható, hogy az egyik komoly ipartörténeti jelentőségű gépet most egyszerűen vécének használják, úgyhogy nem árt odafigyelni kicsit, ha közel megyünk hozzá.

4 / 16

Fotó: Gulyás Attila

A nagy gazdasági világválság utáni stabilizációs időszakban szükségessé vált a hazai kohászati kapacitások bővítése, amihez Dunapentelét választották helyszínként. Így létesült 1950-ben a Dunai Vasmű, az ország egyik nehézipari központja. A ma Dunaferr néven is emlegetett cég melegen vagy hidegen hengerelt, pácolt, horganyzott szalagokat és táblalemezeket, illetve idomacélokat gyárt gép-, jármű- és építőipari termékek gyártásához, acélszerkezetek, háztartási berendezések és egyéb alkatrészek előállításához. A termékeket javarészt külföldön adják el – olvasható a vállalat oldalán.

A cikk először 2017 májusában jelent meg.