Körülbelül 300 kilométer – ennyi van hátra a PCT 4270 kilométeres útvonalából a magyar párosnak, akik a világ egyik legnagyobb presztízsű túráját teljesítik egyben, megszakítás nélkül. Szeptember 13-án érték el az útvonal felezőpontját, amelytől minden lépéssel közelebb kerültek Mexikóhoz, mint Kanadához.

2 / 6

Fotó: Kércz Viktor

A PCT igazi vadonokat keresztez, ennek megfelelően a teljesítése közben előfordulnak veszélyesebb találkozások is. Kércz Viktorék az elmúlt másfél hónapban több medvével is találkoztak. „Kiugrott egy maci a bokorból 40-50 méterrel előttem, és elkezdett futni az ösvényen előlünk. Úgy iszkolt, mint a mesékben, dülöngélve, nagyon vicces volt” – meséli Viktor. „Itt nincs az a rossz értelemben vett „medvekultusz”, mint otthon. Nem nagy dolog, részei az erdőnek. Többségében nem bántanak, elfutnak előled, ha meg nem, akkor is csak a kajádat akarják, el kell ijeszteni őket. Ezek a fekete medvék nagyon kis eséllyel támadnak meg.”

Kapcsolódó cikkek

Erdőtüzek füstjében a PCT-n

Tovább

Felkészülés az amerikai vadonra – egy öt hónapos túra megtervezése

Tovább

A túra másik „mumusa” a sokkal nehezebben észlelhető, éppen ezért veszélyesebb csörgőkígyó, akibe éppen az első medvés találka napján futottak bele. „Olyan hangra lettem figyelmes, mint amikor valaki megnyitja a kerti slagot, cisszegő, sziszegő erősödő jelzésre. Lenéztem a földre. Egy csörgőkígyó volt a lábam előtt 30 cm-re az ösvény szélén, majdnem ráléptem. Ő hamarabb észrevett, jelzett, majd villámgyorsan becsúszott egy közeli bokor alá, úgy, hogy közben a fejét végig felém fordította. Hát ugrottam egyet, nem tagadom” – számolt be róla Viktor.

1 / 6

Fotó: Kércz Viktor

És nem maradt el az észak-amerikai vadon harmadik ijesztő szereplője, a puma sem, amivel már Kalifornia szárazabb tájain futottak össze: „Felvertük a sátrakat, épp lefeküdni készültem. Mostam a fogamat, majd a fejlámpám fényénél egy villanó szempárt vettem észre. Rákapcsoltam a lámpám legmagasabb fokozatára, majd egy kuporodó, lelapuló állatot vettem észre a sátrainktól 15-20 méterre. Gyorsan odahívtam Ákost, hogy nézze meg ő is, az-e, amire gondolok.

Az Egyesült Államok egyik tetején

A PCT-n túrázók, különösen a dél felé gyaloglók számára a Sierra Nevada hegylánca jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen a 4000 méteres magasság fölé nyújtózó hegység időjárási és terepi viszonyai miatt sorsdöntő kihívásokat tartogat. A páros viharos, jégesős napok után érte el a tájegység legmagasabb részét, ami alaposan megszórja, illetve taktikázásra készteti a túrázókat. „Beszéltünk pár másik thru hikerrel, akik mögöttünk voltak: sokan előreutaztak, kihagytak részeket az ösvényből, hogy hamarabb ideérjenek a magas részre, így most előttünk vannak.

Mi is aggódunk picit, de nem tudunk mit tenni, alkalmazkodunk majd ahhoz, amilyen körülményekkel találkozunk. Mindenki más felfogásban járja ezt az ösvényt, mi nem ugrunk át részeket, ha nem muszáj” – írja erről Kércz Viktor.

3 / 6

Fotó: Kércz Viktor

A körülbelül 600 km hosszú, 3-4000 méteres magasság között hullámzó, a High Sierra-t (a hegység legmagasabb részét) keresztező szakasz tartogatta a legnagyobb logisztikai kihívást is: itt 9-10 napra kellett beosztani a felszerelést és az energiát. „Ilyenkor realizálja az ember, hogy mekkora lehet a tét: az egyik reggelen egy mellettünk sátrazó túrázó kérdezte, hogy hogyan tud innen a legrövidebb úton “kimenekülni”, mert jön a havazás, és nincs rá felkészülve felszereléssel. Hát barátom, vagy 50-et mész északnak, vagy 130-at délnek, mondtam neki.”

Az időjárás nem volt végig ideális, de a szakasz teljesítése a tervek szerint sikerült. „A folyók, patakok lecsendesedtek már, ami a nyári szezonban teljesíthetetlen volt, mellig ért volna erős sodrással, az most legfeljebb combközépig ért. Többek között ezért is indultunk északról délre, mert az évnek ebben a szakában itt jobbak a körülmények, (hóhelyzet, folyók). Persze hűvösebb van nappal, éjszaka pedig hideg, többnyire fagypont alatt, és a korai télre/új havazásra nagyon kell figyelni, de összességében könnyebb a haladás” – összegzi Viktor.

Makra Ákosnak nagyobb nehézségei is adódtak ekkoriban: egy dehidratáció okozta szöveti probléma lassította le. „Keveset ittam, és nem úgy mozgattam a bokámat, ahogy kellett volna, ez okozta a problémát” – emlékszik vissza Ákos. Éppen ekkor várt rá a 10 napos, ennélfogva a szokásosnál nehezebb felszereléssel teljesítendő szakasz. A segítség pedig éppen új bloggerünktől, Kárpáti Dorkától érkezett: „Azokat a gyakorlatokat csináltam, amiket ő mutatott nekem videóchaten. Mindennapos terhelés mellett képes volt meggyógyulni a lábam”

4 / 6

Fotó: Kércz Viktor

És még az Egyesült Államok összefüggő területének legmagasabb hegye, a 4421 méteres Mount Whitney meghódítása is belefért. Ez kitérő a PCT-ről, de egy hajnali 2:30-as ébresztő után sikerült feljutni a csúcsra.

5 / 6

Fotó: Dr. Makra Ákos

Érkezés a sivatagba

A túra utolsó szakasza jóval ingerszegényebb környezetben telik, mint a megelőző, erdős hegyvidéki terepeken, és a 4 hónapnyi vándorlás is „megrágja” a túrázókat. A kiépítettség, a civilizációs jelenlét is sokkal sűrűbb. „Nem véletlen, hogy eddig itt, Los Angeles mellett kanyarogva találkoztunk a legérdekesebb fickókkal: többek között egy idős hollywoodi producerrel, aki a Walt Disney-nál és a Paramount-nál dolgozott, majd meghívott minket hétvégére a nyaralójába, hogy vele és Coppolával (igen, VELE) töltsünk pár napot. Nem éltünk a meghívással, már be akarjuk fejezni az ösvényt, picit furcsán éreztük volna magunkat egy ilyen kitérőn. Kiderült, hogy övé az egész környék, megvett minden földet, és a felesége adta a nevet a kisvárosnak (Hiker Town)” – írja Kércz Viktor. Nehéz eldönteni, hogy ez, vagy a ramenes eset volt a túra legmeglepőbb találkozása.

6 / 6

Fotó: Kércz Viktor

A magyar páros azóta már elhagyta az utolsó 200 mérföldet (kb. 300 km-t) jelző oszlopot, és a sivatagban gyalogol a mexikói határ felé, amelyet a tervek szerint a jövő hét második felében fog elérni.

– zárja utolsó bejegyzését Viktor.

(Sajnos a Facebook eddig tisztázatlan okokból letiltotta Makra Ákos oldalát, ezért az ő bejegyzéseit ehhez a beszámolóhoz nem tudtuk felhasználni.)

A PCT befejezéséről beszámolunk majd, addig is érdemes megnézni Ákos és Viktor Instagram-oldalait, illetve Viktor Facebook-bejegyzéseit.