Három augusztusi nap a Magas-Tátrában akkor is felejthetetlen élmény, ha közben az embertömeggel kell megküzdenünk. Aki teheti, ne a főszezont válassza. Az időjárás kiszámíthatóságára ebben a hónapban sincs garancia, és ráadásul minden frekventált kirándulóhelyen ezrek tolonganak.

1 / 44

Poprád után, a 66-os úton már érezhető volt a megemelkedett forgalom. Nem állítottunk össze megváltoztathatatlan túratervet, elkerülendő az idővel való versenyfutást. Első napra egy könnyed kétezres csúcs lett a kiválasztott. A Magas-Tátra turisták által is járható, jelzett csúcsai közül a legkisebb kitűnő bevezetője lehet a magashegyi túrázással ismerkedő, Magyarország alacsonyabb hegyeihez szokott természetjáróknak. Ebbe a csoportba tartozunk mi is, ezért az Elülső-Szoliszkó teljesíthető kihívásnak ígérkezett.

2 / 44

A Furkota-csúcsból kiinduló gerinc utolsó kúpja a Csorba-tótól közelíthető meg. A tó mellett található a Tátra legmagasabban fekvő üdülőhelye, melyet a legkorábbi iratok az 1600-es években említenek. A 19. század végére már nem csak a vadászlak állt a vízparton, egyre inkább birtokba vették a turisták. Napjainkban is láthatóak a régi szép időkre emlékeztető jellegzetes fagerendás, szecessziós épületek. A tó látképét meghatározó, háromszög alakú Pátria szálló viszont már a hetvenes évek terméke.

3 / 44

A Szoliszkó délkeleti lejtőjén építették meg 1943-ban Szlovákia második sífelvonóját, mely egyben a Magas-Tátrában az első. Miután körbejártuk a partot, választhatjuk a kék jelzést vagy a felvonót a menedékház megközelítésére. A négyüléses, ülőszékes felvonó hét perc alatt küzdi le a 431 méteres szintkülönbséget. Ennek a távolságnak az energiáját spórolhatjuk meg, és fektethetjük be a csúcstámadásba, ha a könnyebb megoldást választjuk.

4 / 44

A felvonó közelében álló menedékházat (1830 m) a turisták 1944-ben vették birtokba, mely 2003 óta szálláshelyül is szolgál. A jóval modernebb kivitelű Bivac étterem teraszáról a tavat is csodálhatjuk. A piros jelzésen eltévedni nem lehet, feltekintve előttünk kanyarog észak felé. 2013-ban, a csúcskereszt felállításának engedélyeztetésekor a csúcs korábbi magasságát 24 méterrel növelték meg, így lett célpontunk 2117 méteren.

5 / 44

Ezt a túrát minden leírás könnyűnek minősíti, de a sziklás emelkedőn nem is annyira egyszerű a haladás. Helyenként akkora lépcsőszinteket kell kőről-kőre lépni, hogy még kapaszkodni is kell. Mindezek ellenére a főszezon turistatömege fittyet hányva minden nehézségre, sokszor utcai cipőben, jobb esetben edzőcipőben vág neki az útnak. Egy bokát tartó, kemény talpú bakancs mindenképpen jól jön, de a példa azt mutatja, hogy bárki bármilyen öltözékben feljuthat a csúcsra.

6 / 44

A csodálatos panoráma felejteti a feljutás módját, szétnézve rálátunk a Malompataki-völgyre, a Fátyol-vízesésre és a környező csúcsokra is. A tető szikláin érdemes megpihenni, úgyis várni kell, mire elkattinthatjuk a csúcsfotót a keresztnél. Nem terveztük hosszúra a pihenőt, de a hegyóriások látványa marasztaló.

7 / 44

8 / 44

A változatosság kedvéért második napra a lengyel oldalon kerestünk célpontot. Zakopane Kuznice városrészét már ismertük, így az is biztosnak tűnt, hogy a Gáspár-csúcsra való felvonózás kilátástalan, hacsak nem sorban állással akarnánk múlatni az időt. Az előző nap sikeres csúcshódításán fellelkesülve a Giewont is teljesíthetőnek tűnt. Az 1894 méteres hegy sziluettje egy alvó emberre emlékeztet, így nem véletlen, hogy az alvó lovag legendája a hegy elnevezésében is szerepet kapott. A lanovka mellett vágtunk neki az útnak, mely nagyobb macskakövei révén nem túl szimpatikus.

9 / 44

A Tátrai Nemzeti Park belépőjének megváltása után folytatódik az emelkedő, egészen a Kalata-rét turistaszállójáig. Pár fotó erejéig érdemes időzni, mielőtt az erdei ösvényen folytatnánk az utat. Szűk órácska után újabb rét és újabb menedékház kínál felfrissülést. A Konrád-rét felett már látható a Giewont gerince, és kissé feljebb már a kereszt is. Érdemes feltankolni folyadékkal, mert az út legnehezebb része áll előttünk. A rövid távú, 400 méteres szintemelkedés jelzi a kapaszkodó erejét.

10 / 44

Körülbelül félúton a gomolygó felhőkből eső, majd jégverés kerekedett, mely miatt megtorpanni kényszerültünk. A felettünk járók is fordulót vettek, majd libasorban haladt el mellettünk a lefelé igyekvő tömeg. Vízhatlan ruházatunkat előkapva várakoztunk a jobb időre. A mellettünk lefelé haladók sajnos legtöbben bőrig ázva kapkodták a lábukat. A rövidnadrágban, trikóban, átvizesedett cipőben didergők megtanulhatták, hogy csak megfelelő ruházatban, felszereléssel, innivalóval érdemes nekiindulni, akár még az ilyen rövidebbnek tűnő útvonalnak is. Az időjárás nem fordult jobbra, így mi is a visszafordulás mellett döntöttünk.

11 / 44

A harmadik napnak tervezetlenül vágtunk neki. A Felső-turistaúton ételért kuncsorgó rókák híre felkeltette az érdeklődésünket, így a Tarajkára igyekeztünk. Itt is hömpölygött a tömeg, ezért inkább a Magisztrále nyugati szárnyát választottuk. Vörös bundással nem találkoztunk, de annál inkább elfáradtunk. A Nagyszalóki-csúcsra vezető elágazásnál jobbra fordultunk, és tűző napon kapaszkodtunk fel a Miksa-magaslatig. A vaskorlátos kilátóhely panorámája lenyűgöző, alattunk a turistáktól zsúfolt Tarpataki-völgy.

12 / 44

Idő hiányában nem felfelé, hanem lefelé vettük az irányt, és újabb hirtelen döntéssel a Sziléziai-házat céloztuk meg. A piros jelzésű turistaút nem bizonyult könnyűnek, nehéz terepen fokozatos az emelkedő. A törpefenyves részen már óriási kövek alkották az ösvényt, de cserébe a látvány egyre szebb lett. Az információs tábla jelezte menetidőt nem tudtuk tartani, legalább fél órát ráhúztunk, mire megpillantottuk a menedékházat. A Felkai-tó katlanja a vízeséssel katartikus élményt jelentett. Fáradt végtagjainkat kinyújtóztatva egy hideg sörrel öblítettük le az út porát. Visszafelé Tarajkára, feltöltődve már könnyebb volt az eljutás.

13 / 44

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde