Az első kora tavaszi napsugár minket is a természetbe csábított. Odakint lesben állt a ragyogó áprilisi reggel, mint a kísértő csalogatott, hogy csatangoljunk egyet a szabadban. Nem is tudtunk ellenállni. A választás a lakóhelyünkhöz, Budapesthez közeli Solymár környékére esett, a gyors elérhetőség és az egyszerű megközelíthetőség miatt. No meg persze a Jegenye-völgy és a benne kanyargó Paprikás-patak interneten látott szépségei is segítettek a döntésben.

1 / 25

Kacskaringósan kanyarog a Paprikás-patak az Alsó-Jegenye-völgyben

Kirándulásunkat Solymár déli részéről, a Hidegkúti út végén található Shell-kút közeléből indítottuk, innen ugyanis az aszfaltúton átvágva alig pár perc alatt az Alsó-Jegenye-völgyi turistaösvény bejáratánál találjuk magunkat. Ezután már csak a sárga sáv és a Mária-út jelzéseit kell követni végig a Paprikás-patak mentén egészen a solymári várig. (Aki autóval érkezik, az a kútnál a fizetős parkolóban is hagyhatja a gépkocsiját, vagy a környékbeli utcákban ingyenesen parkolhat. Budapest felől a 64-es, a 64A, a 164-es és a 264-es busszal is eljuthatunk a patakvölgy bejáratáig, ez esetben a Kökörcsin utcai megállónál kell leszállni.)

2 / 25

Megvan a maga hangulata. Több hasonló fahidacska visz keresztül a patakon

Alig sétáltunk 50 métert a völgyben, már az első patakot keresztező fahídnál feltűnt, hogy ezen a hétvégén nemcsak mi, de a „fél Budapest” és a solymáriak is ezt a turistaösvényt választották az első tavaszi kirándulásuk célpontjául. A szép idő és a hétvége megtette hatását: unokáktól a nagyszülőkig minden korosztály szép számmal képviseltette magát, sőt ezúttal a négylábú házi kedvencek sem maradtak otthon. És ez valószínűleg a nyári főszezonban csak fokozódni fog. Aki nem bírja a tömeget, annak nem ajánlatos hétvégén vagy ünnepnapokon ide ellátogatni. Viszont a néhol komoly szurdokvölggyé növő Jegenye-völgy alsó szakaszát és a benne ide-oda kacskaringózó, tiszta vizű Paprikás-patakot már a látvány kedvéért sem érdemes kihagyni. Hol csendes csörgedezésével, hol sebes folyásával lepi meg a túrázót, kis tocsogókká duzzadó részei pedig ellenállhatatlanul vonzzák a gyerkőcöket tavasszal és nyáron.

3 / 25

Örök fotótéma a Paprikás-patak vízesése, amely a Budai-hegység legnagyobbika

Az első megállásra késztető természeti látnivaló és egyben kedvelt fotótéma, a patak 5 méter magasból lezúduló vízesése. A szép vízoszlop egy tavacskába torkollik, és ránézésre kisebbnek tűnik ugyan, mint 5 méter, de vonzereje vitathatatlan. Úgy tartják, ezzel a magassággal a Budai-hegység legnagyobbika. Felső részéhez lépcső visz le az ösvénytől, de az aljához is le lehet menni. Bár ide kissé meredek az út, és esős időszak után csúszhat is, mégsem ördögtől való a lejutás.

4 / 25

Egy másik vízesés. Ki gondolta volna, hogy a két világháború között itt Sziklafürdő működött

Pár lépésre van egy másik, kisebb vízesés is, amely mellett egy félkör alakú fal maradványát fedezhetjük fel. Mára csak ez emlékeztet arra, hogy egykor itt strandfürdő létezett. Az 1930-as években egy solymári körzeti orvos kezdeményezésére épült, amely mellé kabinsort is létesítettek. Népszerűségének főként az vetett gátat, hogy vize csak a nyári kánikulában melegedett fel kellemesre, így egész évben viszonylag rövid ideig lehetett használni a Sziklafürdőt. 1944-ben még működött, de a II. világháborúban lerombolták, és később már nem állították helyre. Így maradtak az utókorra a vízesés és a hajdani völgyzáró gát romjai. Amikor ott állunk, nem is gondolnánk, hogy e vadregényes környezetben 80 évvel ezelőtt még fürdő üzemelt, és a sziklák között emberek lubickoltak - elnézve a környezetet, azért az elég menő lehetett.

5 / 25

A homokkősziklák a gyerekeknek remek mászóhelyet biztosít 

Visszatérve az ösvényre néhány száz méter múlva jön a lurkók nagy kedvence, a dolomitsziklák, amelyek kiváló mászófelületet nyújtanak. Szemlátomást nincs az a kiskölyök, aki ne akarna azonnal felmászni rá, majd a tetejéről gatyaféken lecsúszni. Ottjártunkkor is sokan próbálkoztak, nyáron pedig vélelmezem, fürtökben lógnak rajta.

6 / 25

Rózsika-forrás. A vizet öntő nőalakot ábrázoló szobor Rumán Sándor szobrászművész alkotása

Egy hangulatos erdei pihenőhely és egy újabb fahidacska után jutunk el a szépen kiépített Rózsika-forráshoz. Vize sajnos nem iható, erre tábla is figyelmeztet. A forrást az Újpesti Természetbarátok Egyesülete foglalta 1918-ban, a jelenlegi forrásfoglalást a szoborral 2002-ben adták át. Nevét egy Rózsika nevű munkásnőről kapta, aki gyakran vitt kirándulni szegény gyerekeket.

7 / 25

A turistaösvényen hétvégenként nagy a forgalom

A Rózsika-forrástól az út egyre szebb, alant a Paprikás-patak halk csobogással kísér, körülöttünk a kopár, de már rügyező fák ágai között kacéran süt át a napfény. Az üdezöld erdei aljnövényzetet odvas keltikék lila, fehér virágai színesítik. Az ösvény végén kinyílik a szurdokvölgy, egy tágas, gyerekzsivajtól hangos tisztásra, a Millennium-rétre érkezünk. Padokkal, asztalokkal, tűzrakó helyekkel, hatalmas zöld területtel tökéletes piknikezőhely. Lehet itt gyerekeknek rohangálni, focizni, ha kedvünk tartja, plédre leheveredni, ücsörögni, napozni, nyáron a patakban mezítláb gázolni. A rét most is nagyon élt, igazi majálishangulat fogadott már április elején.

8 / 25

A patak menti sétány a Milleniumi-rétnél ér véget, a tágas tisztás kiváló piknikezőhely

Pár perces nézelődés, bóklászás a piknikezőktől nyüzsgő tisztáson, majd átvágunk a réten, követjük a széles, patakparti jelzetlen utat, és egy kellemes 15 perces séta után ripsz-ropsz a Mátyás-dombon elterülő solymári vár aljánál találjuk magunkat. Innen egy rövid, de meredek kaptató vezet a romokhoz. A korábban szabadon látogatható területet ma már egy jelképes, 300 forintos belépő megváltásával nézhetjük meg. A vár keletkezéséről nem sok biztosat tudunk. A kővár építése valószínűleg Csáktornyai Lackfi István nádor nevéhez köthető valamikor a 14. század közepén. A következő tulajdonos Zsigmond király felesége, Cillei Borbála. Egy 15. század eleji történeti forrás szerint Hunyadi János is birtokolta néhány évig, majd Mátyás király adományozta tovább. A mohácsi csata utáni vészterhes időszak nem kímélte a várat, a környéken fosztogató török csapatok jelentősen megrongálták, de ekkor még állt. Az erőd teljes pusztulása Buda eleste után következett be.

9 / 25

Solymár várának bejárata a toronyból. Kilátás Solymárra, a Pilis-tetőre és a Visegrádi-hegység domborulataira

A vármaradványok felkutatásának érdeme dr. Valkó Arisztidé, aki az 1930-as években belefogott a domb kutatásába, és nagyrészt önerőből bontotta ki a legjobban megmaradt épületrészeket. A 70-es, majd a 90-es években folytatódtak a feltárások, amelyek a mai napig tartanak. 2005-2006-ban nagyszabású rekonstrukciót hajtottak végre a váron. Ennek köszönhetően a falakat kisebb-nagyobb mértékben visszaépítették vagy jelölték helyenként, várkapu került a bejárathoz, és faszerkezetes kilátótornyot emeltek az öregtorony falcsonkjaira.

10 / 25

A faszerkezetű kilátót az öregtorony négyzetes falmaradványaira építették fel

A várudvaron ma már van várkút, és a 14. századi lakóépület alsó szintjén kis kiállítás mutatja be az építmény történetét és néhány fontos építészeti elemet. A kilátóba mindenképpen érdemes felmenni, mert jó időben remek körpanoráma nyílik a környékre, Solymárra és a Budai-hegyek vonulataira.

11 / 25

A Mátyás-domb tetején található várhoz egy rövid, de meredek ösvény vezet fel

A vártól a zöld sáv jelzésen folytattuk a túrát, és egy széles földutat követve nagyszerű kilátópontra bukkantunk: a szikla tetejéről pazar módon tárult elénk a felhagyott solymári kőbánya bányatavának napfényben megcsillanó zöldes víztükre és a Kevélyek láncolata. A zöld turistaút ezen a részen szántőföldek között visz fel az Alsó-patak-hegy tetejére, hogy a végén egy hirtelen kanyarral ismét betérjen az erdőbe. Majd rátértünk a zöld keresztre, amelyen egy enyhe lejtővel kilyukadtunk a nagy tisztáshoz. Innen pedig már az ismert ösvényen, a Paprikás-patak mentén értünk vissza a kiindulópontunkhoz, a Kökörcsin utcai parkolóhelyhez.

12 / 25

A Solymár - Alsó-Jegenye-völgy - Rózsika-forrás - Millenniumi-rét - Solymár vára - Alsó-patak-hegy - Millenniumi-rét - Rózsika-forrás - Alsó-Jegenye-völgy - Solymár körtúra közel 6 kilométer, de nézelődéssel, fotózással, piknikezéssel, akár félnapos családi programmá is bővíthető. Sőt, a Paprikás-patak völgyében tett kirándulás a kedvünk szerint kiegészíthető a közelben található turistautak beépítésével, így a táv is növelhető. Az esetleges turistatömeg ellenére is ajánlom a Jegenye-völgyet, mert tele van érdekes dolgokkal, úgymint patakon átívelő fahidakkal, vízesésekkel, mohás kövekkel, mészkősziklákkal, forrással, várral, kilátóval - gyerekes családoknak egyenesen kötelező.

Szöveg: Joó Annamária

Fotó: Joó Annamária, Somogyvári D. György

A cikk először 2018 áprilisában jelent meg.

13 / 25

Kapcsolódó cikkeink:

Túra az elvarázsolt vízeséshez

Sárga úton a város peremén

A vár, amelyről semmit sem tudunk biztosan