Nem is értem, miként maradhatott ki eddig, hiszen kisgyerekkel ideális túracélpont, és a megközelítése pofonegyszerű: az Álom utcában könnyű parkolni (mondjuk a Svábhegy és a Normafa felé tartó buszokkal - 21, 21A, 212 - is egyszerű eljutni ide, a Pethényi útnál kell leszállni), és a mind a parkolóhoz, mind a buszmegállóhoz pár percre eső, a Pethényi út - Trencséni út kereszteződésében lévő remek játszótér kifejezetten megkönnyíti a túrát. Mindig jó, ha a túra eleje, vagy vége egy játszótér, számos hisztit sikerült már így megelőzni. Az Álom utcában található, a térkép által is jelzett parkoló fölött pár méterrel található egy erdei sétaút, ez vezet körbe a hegyen (egy részén a Z jelzés is halad). Mi délkeleti irányba indultunk a parkolóból, s hamarosan meg is érkeztünk a hegy tetején található rét csücskébe.

 

A rét egyrészt szép panorámával szolgál, másrészt a környékbeli kutyások kedvelt terepe, ezért remek alkalom nyílt egy kis kutyasimogatásra, ami viszont határozottan feldobta a gyerekek kedvét is (azért a kutyagumikkal óvatosan, található belőle pár darab a réten, bármennyire is figyelnek a budai kutyások). A hegy tetején egy 1933-ban létesült háromszögelési alappont is található. Ez talán gyerekszemmel kevésbé izgalmas, főleg a lányainknak, mi piknikezés közben azért tettünk egy óvatos kísérletet ennek elmagyarázására, megmutatva a Hegyvidék különleges háromszögelési pontjaiból párat (Erzsébet-kilátó, víztorony a Svábhegyen, templomtornyok).

 

 

 

 

Arra, hogy a kilátást 2 másodpercen túl is élvezzék a lányok, rákészültünk kicsit. Bár a hegy tetejéről nincs körpanoráma, de akár onnan, akár, ha a körsétát folytatjuk, a hegy keleti oldalából, vagy a lentebb ismertetett „kilátószékből” kiváló alkalom nyílik a Dűlőkeresztelő és ezzel a város egy érdekes történelmi szeletének elmesélésére, Buda megismerésére. A Dűlőkeresztelő a reformkori Buda határában elhelyezkedő területek német neveinek magyarosítását kitűző ünnepség volt - az akkor született elnevezések jelentős része újjáéledt a rendszerváltás után. A Cartographia turistakalauzát felhasználva remek mese kerekedett egy-egy dűlőnévből. Itt döntöttük el, hogy később, ahol csak lehet, mesét szövünk a kirándulásba.

 

A hegy tetejéről vagy visszatérünk a „körútra”, vagy északi irányba a réten át is elérjük a hegyet kerülő körutat. Bár így rövidítünk, de éppen a szép panorámát nyújtó pontról maradunk le a hegy keleti oldalában. Mi az egyre erősödő „játszótér-játszótér” felkiáltások miatt a rövidebb utat választottuk, s a sétaútra visszatérve, azon balra fordulva hamarosan vissza is tértünk a parkolóba.

 

Az egyébként valóban kiváló játszótér után útba ejtettük Kovács J. honvéd sírját a Pethényi úton amelyről a kozterkep.hu ezt írja: „A Kis-Sváb-hegy oldalában, a Pethényi úton, egy magas part oldalán áll a negyvennyolcas honvédsír. Az 1904-ben emelt emlék felirata szerint Kovács J. honvéd fekszik alatta, aki a hazáért halt meg. Kegyeleti szándékból a Budapesti Polgári Lövészegylet hozta létre a vörös márványból készült oszlopot, amelynek a párját szintén 1904-ben emelték a Rókus-hegyen, az Alvinci és a Bimbó út sarkán, ahol Schittenhelm Ede honvédtüzérnek állítottak vele emléket.”

 

 
A játszótér fölött még egy kiváló alternatív programpont adódik, bár az ösvény erősen csúszós: a Trencséni úton felfele haladva (vissza az autóhoz), a lámpaoszlopon kis mászó alak jelöli a Kis-Sváb-hegyi kőfejtő, a főváros egyik új mászóiskolája irányába a letérőt. Nem sokkal a letérő után bal kéz felől indul egy ösvény, itt egy kedves lakó egy műanyag széket helyezett el, hogy más is gyönyörködhessen a János-hegy felé eső, valóban páratlan budai panorámában (a Trencséni úttól a szék kb. 40 méterre van, érdemes idáig betérni). A kis mászó alakok innen egészen a hegy északi oldalában található kőfejtőig jelölik az utat, de a vége kifejezetten meredek és csúszós. A nagyobbik lányunk legnagyobb örömére ketten bevállaltuk a kommandózást lefelé, így még a mászók kecses mozdulataiban is gyönyörködhettünk, míg kisebbik lányunk, Ida új kutyabarátokra lelt.

 

A Kis-Sváb-hegy inkább egy séta, mint túra, körben a hegyen, vagy felsétálva a tetőre rövidítve. Akár kisebb gyerekkel is kivitelezhető, nagyobb kerekű babakocsival is, bár a hegy keleti oldalában lépcsők vannak a sétaúton (mellette kis ügyességgel el lehet tolni a babakocsit). Természetéből adódóan minden évszakban élvezhetjük ezt a sétát, tökéletes program egy szabad délelőttre.
 

Szöveg és fotók: Szigeti Ferenc