Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. január 11.

Télen a fehér Kevélyen

A Pilis hegység 534 méter magas sasbérce, a Nagy-Kevély és vonulata, minden évszakban kitűnő túracélpontnak bizonyul. Csodálatos panorámát nyújtó fennsíkja nemcsak üde zölden, de hósipkával fedetten is magával ragadó.

Pilisborosjenő és Csobánka északkeleti oldalán magasodik a Pilis déli lábát alkotó Kevélyek hegycsoportja. „P. B. Jenő” - mint ahogy egy idősebb helybélitől hallottam - Budapestről tömegközlekedéssel vagy a nulláson autóval is könnyen megközelíthető. Természet alkotta és épített látványosságai növelik népszerűségét. A község nevének összetétele sokat elárul a település múltjáról.

 


Első tagja a honfoglalás korára, a Jenő törzs betelepülésére, míg középső tagja a környék virágzó szőlőtermelésére, borászatára utal. A kevély kifejezés sem új keletű, a törökök kiűzése után betelepülő szerb lakosok kezdték a legeltetésre alkalmatlan, csak árvalányhajat termő kopár sziklafalakat kovilynak nevezni. A napjainkban is zömmel svábok lakta német nemzetiségi település közkedvelt része a budapesti agglomerációnak. Gombamód szaporodó új építésű ingatlanjai már szinte súrolják az erdő határát.

 


A központból indulva a piros négyzet jelzést választottuk, így útközben megcsodálhattuk a régi és modern házak harmonikus kombóját is. A Templom utcában álló római katolikus plébániatemplom építését 1756-ra datálják, de már jóval ezelőtt, a 14-15. században is több forrás említi. Magunk mögött hagyva a szépen rendben tartott Szent Vid barokk templomot, a meredek Viola közön másztunk fel az erdő széléig.

 


A turistajelzés útmutatására balra kanyarodtunk, ahol ténylegesen az utolsó kerítések határolják az ösvényt. A tájidegen, betelepített fekete fenyves alján futó vízmosás észrevétlenül, de hosszan emelkedik az Ezüst-hegy lábáig, ahol az út kettéválva lehetőséget biztosít a körtúrára. A napsütötte déli oldalon már szinte teljesen elolvadt a napokban leesett pár centis hó, így könnyebb volt megfigyelni a talaj változó szerkezetét.

 


A mállékony mészkőporos vájat kemény dolomitkőzetbe váltott, mely nem könnyítette meg a haladást. A piros sávon egyre magasabbra emelkedve, balról Pilisborosjenő háztetői tűntek fel. Az első, ténylegesen „szépkilátás”-ponton esőbeálló pihenőt építettek a „Nagy-Kevély barátai”. Az időjárás minden szempontból ideális volt, így maximum a tetőről olvadó hó vízcseppjei elől kellett a menedék.

 


Kevéssel a csúcs alatt hátrapillantva az Ezüst-hegy kontúrja tűnt fel, mely magasságával jelezte, hogy közel a cél. A hosszan elnyúló fennsíkszerű plató csodálatos panorámát tartogat. Tiszta időben a Budai-hegység szinte összes csúcsa beazonosítható, és ellátni akár a Gerecséig is. Az emlegetett időjárást ebben az évszakban nem hagyhatjuk figyelmen kívül kirándulásaink megtervezésekor, szélsőségei jobban befolyásolják a téli túraszervezést.

 


Ilyenkor magam is nagyobb figyelmet fordítok a meteorológiára, mondhatni iszom az időjósok minden szavát. Erre a hétvégi napra minden egybeesett, napsütés és szikrázó hótakaró fogadott minket a tetőn. Az alattunk elterülő pára sem csorbította az élményt, sejtelmes ködbe burkolta a távolt. Hosszan időzve élveztük a januári erőtlen napfényt, melynek visszaverődő sugarait megtöbbszörözte a fehér takaró.

 


A lefelé vezető piros jelzés nehezebbnek bizonyult, az olvadó és jegesedő havas szakaszok váltakozva tették próbára az egyensúlyérzékünket. A Kevély-nyereg csomópontján kellemes pihenőhelyet alakítottak ki, így útvonalválasztás előtt meg is pihenhetünk. A Pilisborosjenői Kevélyhegyi Tanösvény ismertető tábláinak köszönhetően a nyeregben és a csúcson is több információval gazdagodhatunk, megismerhetjük a hegység keletkezését, növényzetét.

 


A tanösvény első állomásait a sárga sáv mentén kereshetjük fel, melynek jól ismert tagjai a Teve-szikla vagy a díszletnek épített egri vár. Gyerekekkel kirándulva érdekes lehet a Kis-Kevély északi oldalában megbúvó Mackó-barlang is, de helyette mi inkább újból a csúcsot vettük célba. A nyeregből a kék háromszög vezet a Kis-Kevélyre, mely kevésbé népszerű nagyobb testvérénél. A kaptató alján álló Stromfeld Aurél emlékpadról a feliratot letörték ugyan, de a kilátást nem rongálhatják meg. Az azonos nevű menedékház romjai mára eltűntek, csak a pihenőhely emlékeztet az egykori épületre. A kisebb csúcsra könnyebben kapaszkodtunk fel, így nemsokára újabb panoráma tárult elénk. A két Kevély szépsége vetekszik egymással, az alacsonyabb is látványosan szélesedő látóhatárt nyújt.

 


Miután ezt a csodát is magunkba szívtuk, sétáljunk vissza a nyeregig, ahol a kéktúrázók pecsételhetnek is. A csomópontból a piros négyzetet választottuk, mely a Nagy-Kevély északkeleti oldalában vezet vissza az Ezüst-hegyi nyereghez. A hegyvonulat hidegebb oldalán a hótakaró még összefüggően megmaradt, ami alkotásra ihlette az előttünk járókat. Az út menti fatörzsre tapasztott „hószív” példáján felbuzdulva egy nyulacskát formáztunk a következő fa testére. Jókedvünket a lemenő nap sem szegte, vidáman ballagtunk lefelé a fenyőerdőn a falu szélére.

 

 

 

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

A cikk először 2018 januárjában jelent meg.

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább