Téli álomvilág a Nagy-Fátrában
A Nagy-Fátra még mindig jóval kevesebb figyelmet kap annál, mint amennyit megérdemelne. Pedig az Alacsony-Tátrához hasonló távolságban fekszik, 1500 méter feletti csúcsain kiterjedt gyephavasok nyújtanak igazi magashegyi élményt. És ha ez még nem lenne elég, a bivak- és menendékházak meglepően sűrű rendszerével alig látogatott helyekre is el lehet jutni.
A Nagy-Fátrába sokszor és sok helyen jártunk már, így ha ide tervezzük aktuális túránkat, szükséges némi kreativitás, hogy új helyszínek is felkerüljenek a térképünkre. A december eleji téli túránk ötletét ezúttal is a Természetjáró weboldaláról szedtük, ahol már régóta szemezgettünk a Nagy-Fátra cápauszonyának és bálnahátának felfedezése fantázianevű körtúrával. A túra leírásában találkoztunk először az Útulňa Limba menedékházzal, gyorsan utánanéztünk, így a túrát inkább kétnaposra szedtük szét, szerda késő esti megérkezéssel és egy csütörtöki gerinctúrával.
Fejlámpák fényében, medvék árnyékában
A Nagy-Fátrában tényleg sok a medve, nem véletlenül cikkeznek a medvetámadásokról évről évre, egyre többször. A hivatalos adatok szerint kb. 1200 medve élhet Szlovákiában, ám a vadászok és vadgazdálkodók saját tapasztalataik alapján 3000 egyedre becsülik a medvepopuláció nagyságát, aminek a jelentős része Szlovákia középső magashegységeiben él, leginkább az Alacsony-Tátrában, valamint a Kis- és Nagy-Fátrában. Amit lehet tenni a medvékkel való találkozást megelőzendő, mi is megtettük természetesen. Hangosan beszélgetve kezdtük meg a túrát, miután leraktuk az autót a Teplá Dolina országút melletti parkolójában, de amint észrevettük a friss hóban az első macinyomokat, felhangosítottuk a zenét a hordozható hangszóróból, és próbáltunk alaposan körülnézni minden nagyobb irányváltás előtt.
1200 méter felett kicsivel aztán egyszer csak ott állt egy magányos kis házikó a semmi közepén, az Útulňa Limba.
Ismerkedés az Útulňa Limba menedékházzal
Az apró, alig 13 személyes menedékház hivatalos oldaláról ki lehet deríteni néhány információt (foglalni is itt lehet), például, hogy az épület eredetileg vadászház volt, majd jelentős átalakítás után indult meg a turisztikai célú hasznosítása.
A hangulatos faház talán legjobb tulajdonsága, hogy egész évben, minden nap nyitva van,
így nekünk sem jelentett gondot egy hétköznap estére, két főre szállást foglalni. Bár szép téli hétvégéken általában teli van a ház, szerda este rajtunk kívül csak a fiatal házmester srác volt fent, és persze a menedékház sztárja, Limba, a házimacska.
A gyors lepakolás után alig fél órával már a frissen csapolt, helyi készítésű Čierny kameň sört iszogattuk, miközben készült a forró káposztaleves és némi sült kolbász. A srác nem volt valami bőbeszédű, egy-két mondat után folytatta a sorozatnézést, mi pedig a szokásos kártyázással hangolódtunk a másnapi túrára.
Kemény kaptató a Rakytov csúcsára
Másnap reggel aztán érdemes volt korán felkelni. A napfelkelte egészen pazarra festette a felhőket a szomszédos Alacsony-Tátra felett, a vöröslő horizontot pedig egy forró itallal néztük, miközben a hőmérő még bőven -10 fok körül járt. A menedékházas reggelik klasszikus, rántottás változatával és egy meglepően finom kávéval indítottuk a reggel második felét, majd felraktuk a hómacskákat, és nekivágtunk az 1415 méteres Északi-Rakytov-nyeregnek.
A ház körül és utána 20-30 cm-es friss hó várt ránk, és bár a lépések ki voltak taposva, a gerinc felé már elérte a hó a fél méteres vastagságot is, így bizony néha jól jöttek volna a hótalpak is. Ezek hiányában némi csúszkálástól és süllyedéstől hátráltatva a háztól számítva alig egy óra alatt már az 1547 méteres Rakytov csúcsán álltunk.
A csodálatos napsütésben most sem volt ez másképp, hiszen északkelet felé feltűnt az Alacsony- és a Magas-Tátra, illetve a Liptói-havasok, Rózsahegy városa mögött a Kócs-hegység, a Vág túlpartján pedig ott magasodott a havas Kis-Fátra is.
Útban a Minčol és a Čierny kameň felé
A Rakytov csúcsáról lefelé jövet aztán tényleg az egyik legszebb téli panorámában volt részünk, amit eddig a Felvidéken láttunk. 1200 méter körül már beúsztak a felhők, de a gerincen még javában sütött a nap, miközben dél felé nézve kitárult előttünk a Nagy-Fátra egész főgerincre a Ploskával, az Ostredokkal és a Krížnával.
A turistaút ezután visszatért a fenyőerdők közé, ahol a napsütés még nem olvasztotta le az ágakról a friss havat, így a téli álomvilág teljes képet öltött. Nem tehettünk mást, csak élveztük a szűz hóban való túrázást, a szikrázó napsütést, a csípős hideget, és persze az út felénél elfogyasztott kotyogós kávénkat.
Visszatérés Háromrevucára
A Čierny kameň, vagyis a híres Fekete-hegy északi végén található 1266 méteres nyeregből végül a lefelé utat választottuk, mert bár hívogató volt még a Ploská csúcsa is, a hátizsákok már húzták a vállunkat, és a mély hóban való többórás túra alatt meglehetősen elfáradtunk. Így aztán alig egy óra után már a hómentes Háromrevucában találtuk magunkat, ahonnan egy lelkes helyi figura vitt el minket kocsival a nagyjából 5 km-re hagyott autónkhoz.
A túra teljes hossza a másfél nap alatt 15 km lett, ezalatt 1070 métert szintet túráztunk felfelé, lefelé pedig kicsit kevesebbet, 950 métert mentünk.
Csak ne felejtsük, hogy a házikó őrzője, Limba cicus kitartóan várja a finomságokat, amelyeket a túrázók visznek fel neki.
A Mondolo eredetileg egy utazásokkal, világjárással és fenntarthatósági témákkal foglalkozó aktív közösségként indult 2016-ban. A spontán szerveződő baráti kollektíva 2019-től vált hivatalosan Mondolo Egyesületté, azóta pedig civil szervezetként projektjeink sok területen futnak egyszerre: foglalkozunk környezeti neveléssel, ismeretterjesztő előadások szervezésével, országos hírű környezetvédelmi street art projektekkel, illetve ehhez kapcsolódó workshopok lebonyolításával is. Élménybeszámolókat írunk utazásinkról, mindeközben pedig azon dolgozunk, hogy a fenntartható turizmus legfontosabb alapelvei mentén járjuk be hazánkat, a szűk környezetünket, és persze alkalomadtán Földünk más szegleteit is.
A Mondolo Egyesület weboldala ide kattintva érhető el, de megtalálod őket a Facebookon és az Instragramon is.
Patagónia természeti kincsei El Chaltén környékén
2024.12.04.Patagónia neve szinte már egybeforrt az érintetlen, vad természettel, a számtalan outdoor lehetőséggel, na és persze azzal is, hogy a világ végére kell utaznunk ahhoz, hogy mindezeket átéljük. A következő cikksorozatban arra vállalkozunk, hogy bemutassuk Patagónia argentin és chilei részének leghíresebb látnivalóit, és egy átfogó képet kapjunk a dél-amerikai kontinens egyik legizgalmasabb vidékének természeti kincseiből.
→ Tovább
Az Albán-Alpok legszebb őszi túrái Theth környékén
2024.11.22.Albániát már régen felfedezték maguknak mind a turisták, mind a hegyvidéki részekre igyekvő, aktív turizmust preferáló utazók. Az Albán-Alpok legkönnyebben elérhető túrái még kora ősszel is egészen zsúfoltak. A technikailag könnyűnek számító trekkingek végén szédületes kilátás várja a túrázókat, az Elátkozott-hegység érintetlensége és vadsága pedig továbbra sincsen veszélyben, miközben remek szállásokon pihenhetünk élvezve a legendás albán vendégszeretet minden pozitívumát.
→ Tovább
Az istenek lakhelyén jártunk Bulgáriában
2024.10.30.Van egy olyan ország – tőlünk nem is olyan távol –, ahol nem a legmagasabb csúcs a leghíresebb. A 2925 méter magas Muszala ugyan Bulgária, valamint az egész Balkán-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, mégis, ha megkérdeznénk a bolgár túrázókat, legtöbbjük azt válaszolná, hogy bizony a balkáni ország nevezetes csúcsai közül a Vihren örvend nagyobb népszerűségnek. Arra, hogy ez miért is van így, illetve, hogy milyen nehéz felmászni a 2914 méteres márványpiramis tetejére, most megpróbálunk válaszolni.
→ Tovább
