A valóban gyerekléptékű Csiga-túra tanösvény

Persze a gyerekek nem hitték el, hogy kirándulni jobb először, ők mentek volna reggel egyenesen a termálfürdőbe. Hóból sem volt sok, a nap sem sütött, meg már idén elég sokat szánkóztunk is, cserébe volt vagy -5 fok. Egyszóval nem volt könnyű kicsalni őket a szabadba.

1 / 13

De úgy tűnik, Zalakaros tudatosan felkészült az ilyen helyzetekre, vagy a kevésbé kirándulós családokra. A közvetlenül a település szélén, a Park utca végében található buszfordulóból induló, mindössze 1152 m hosszú, nem meredek Csiga-túra tanösvény kiváló választásnak bizonyult ugyanis az elsőre kedvezőtlennek tűnő körülmények közepette is. A tanösvény megálmodói, a Zalaerdő Zrt. munkatársai szerintem direkt az ilyen alkalmakra gondoltak, legalábbis én még nem láttam olyat, hogy méterre pontosan kiírják a túra hosszát.

2 / 13

Gondolom, a település felett álló, grandiózus kilátó adta az ihletet a tanösvényhez, mindenesetre mi nagyon szerettük. A tanösvény egyébként nagyon szépen megrajzolt táblái a megszokott témákat hozzák (állatok az erdőben, a természet hangjai, az erdő gazdasági funkciója stb.), de egyrészt a táblák tényleg szépek, másrészt a tanösvény azért „csiga”, hogy jelezze nekünk, lassuljunk le, élvezzük az erdőt! Sőt, ehhez még kellemes pihenőpadokat is találunk a túra elején, ami hóba fagyva inkább csúszkapályának volt megfelelő. Annak viszont nagyon is, a kezdeti rosszkedv ugyanis gyorsan elmúlt, végül alig tudtunk elszakadni a pihenőpadoktól.

3 / 13

4 / 13

Bár az egyszerű és nem túl leterhelő feladatokat becsülettel végigjátszottuk az egyes tábláknál, meglepően gyorsan felértünk a kilátóba. Már az erdő szélén megbámultuk és meghallgattuk a fák hajladozását az orkán erejű szélben, a kilátóba felkapaszkodva pedig lehetett katasztrófa-turistát játszani. A tájat a párás időben ugyan nem nagyon láttuk, mindenesetre átfagyva szaladtunk vissza a termálvízbe, ami valóban sokkal jobban esett így, egy erdei sétát követően.

5 / 13

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét: a Kőszikla-szurdok télen

Nem azért jártunk már meg jó pár szurdokot és hegyet, hogy a Kőszikla-szurdok téli bejárásától megijedjünk. Merthogy ez, a közvélemény által nemrég „felfedezett” csodás szurdok is Zalakaros közelében található, és ha valami, a mászós kaland egyértelműen érdekelte mind a gyerekeket, mind engem. Csapadék nem nagyon esett a túrát megelőző napokban, ezért attól nem féltem, hogy a fagyos létrákon nem jutnánk fel, mégis, egy ponton majdnem visszafordultunk, amire még nem volt precedens túráink során.

 
Helyismeret hiányában Nagybakónak központjában raktuk le az autót, pedig ahogy a táblák is mutatják, egészen az Eszperantó forrásig ki lehetett volna menni gépjárművel (ami csak azért lett volna szempont, mert a nagy hidegben azért számított ez a plusz 2 km). Mindegy is, mert Nagybakónak nem egy turistafalu szépen felújított házakkal, rég jártunk ilyen helyen, és az igazán falusi hangulat sok rácsodálkozásra és kérdésre adott lehetőséget a gyerekeknél.

6 / 13

7 / 13

Úgyhogy meglepően érdekes beszélgetés mellett jutottunk el a faluból kivezető murvás úton annak elágazásig, ahol bal kéz felől a források, jobb kéz felől a szurdok irányába mutat a tábla. Itt jobbra, majd nemsokára balra fordulva meg is érkeztünk a szurdok bemutató táblájához. A Zalaapáti-hát messziről nem túl magas dombjait nagyfokú erózió jellemzi, így a Kőszikla-szurdok, népies nevén a „Kicikla” egyszer csak ott van előttünk. Az elején átlagos vízmosás gyorsan szűkül és mélyül, perceken belül vad homokkő falak vesznek körül. Kicsit valóban hihetetlen egy hely.

8 / 13

Az ösvény a szurdok oldalában halad, néhol letér annak aljára. Miután víz nem nagyon volt benne, ezért a szurdok oldalában, meredélyek felett kúszó, de a kis hóban azért csuszamlós ösvény késztetett majdnem visszafordulásra egy földomlás tetején. De végül csak győzött a tapasztalat és a vadregényes szurdok belseje iránt érzett egyre fokozódó kíváncsiság.

9 / 13

10 / 13

Aztán egyszer csak ott álltunk az internetről ismerős - bár nehezen hihető - létrák alatt: éppen e szelíd dombok között rejtőzik hazánk nem sok kiépített szurdokainak egyike. Miután kicsodálkoztuk magunkat alulról, a létrák megmászása már nem okozott gondot, végül is olyan ez, mint egy játszótér. A szurdok végén, a dombtetőre kiérve pedig előttünk tornyosul az eddig is látott Újudvari TV-torony, ami szintén elég szürreális kép. A tágas mezőn gyorsan elértük a zöld és kék jelzést. Éppen azon gondolkodtam, hogyan dobjam fel a visszaút egyhangúságát, amikor remek, befagyott tócsákra bukkanunk, amelyeken a jeget törve lehetett önfeledten ugrálni.

11 / 13

12 / 13

Hiába, a jég lenyűgözi a gyerekeket, legalábbis az enyémeket biztosan (bár ebben lehet, hogy szerepet játszik a Jégvarázs című, már-már kultikus gyermekfilm is). A jegezős móka azonban még itt sem ért véget, a kék jelzésre ráfordulva gyorsan leértünk a festői forrásokhoz (Árpád cserkészforrás és Eszperantó-forrás), ahol a források vizét felfogó kis tó kristálytisztán befagyott jege kínált remek terepet egy kis fizikai kísérletre, természetesen gondos szülői felügyelet mellett. Az áttetsző, pár tíz centiméteres mélységű tó befagyva valóban gyönyörű látvány, a fagyott és kevésbé fagyott részek lábbal és bottal való felfedezése pedig remek mókának bizonyult.

13 / 13

A Kőszikla-szurdok felkeresése valóban „gyereklábbarát” túra, bár inkább hó- és fagymentes, száraz időben ajánlható. A faluból kiindulva és oda visszaérkezve a táv 4,4 km, 100 m emelkedéssel, azonban a forrásig kiautózva a kisebb kör mindössze 1,7 km. A nagy nyári hőséget leszámítva pedig a termálvíz mindig jobban esik egy kiadós túrát követően.

Szöveg: Szigeti-Böröcz Ferenc