Téli élmény a nyár közepén Tirol tetején
A tél derekán nyaralni menni manapság teljesen szokványos, de a fordítottjától sokan idegenkednek. Hógolyózni júniusban egy gleccser tetején egészen különleges dolog. Ezt az élményt próbáltuk ki Tirol tetején, a Stubai-gleccseren.
Ausztria hófedte gleccserei egész évben alkalmas terepet biztosítanak a síelőknek. A magasságuk miatt állandósult különleges klíma a melegebb évszakokban is kuriózum. Nem véletlen, hogy a gleccserek weboldalai téli és nyári programajánlattal is szolgálnak.
Az Inssbrucktól délre elhelyezkedő Stubai-gleccser a hasonló nevű völgy koronája. Budapesttől mért távolsága alapján a magyarok számára nem az elsőként választott téli sportterep. Ékessége a nagy Izidor hegy gerincén, 3210 m magasságban felépített kilátóplatform, a Top ot Tyrol. A havas hegycsúcsokkal körülvett, különleges acélkilátó a nyári gleccserélmény csúcspontja.
Egy építészettel foglalkozó szakcikk szerint a szezon kiszélesítését, a nyári turizmus felpezsdítését célozták meg a tájba tökéletesen illő, több tonnás monstrum felépítésével. Tiszta időben több mint 100, 3000 m feletti hegycsúcs számolható össze körülötte. A hamburgi természettudományi, ismeretterjesztő magazin, a Geo a világ tíz, építészetileg leginspirálóbb kilátóplatformja közé sorolta. A 360 fokos panorámaélményt szolgáló terasz egyedi rálátást biztosít a gleccserre, az Zillertali, és Stubai Alpokra egészen a Dolomitokig.
A völgyből több állomáson keresztül, kis és nagy kabinos felvonóval juthatunk fel. A gleccser minden korosztály számára nagyszerű kikapcsolódási lehetőség. A kisgyermekes családoktól kezdve a bakancsos turistákig mindenki megtalálja a maga számítását. Mi is egy egészen különleges programot állítottunk össze.
A Stubai-völgyet végigautózva, a Ranalt településről induló úton érhetjük el a völgyállomás hatalmas parkolóit. Pár száz méter különbséggel az Eisgrat és Gamsgarten kabinos felvonóival 2300 m-ig utazhatunk. A nyári szezonban, a forgalomtól függően nem minden felvonót üzemeltetnek, de a feljutás így is biztosított. A fernaui középállomásról átszállás nélkül repülhetünk a hegyállomásra, majd onnan a csúcsra. Minden szint a vendégek kényelmét szolgálja. Éttermek, hütték, játszótér és jégbarlang teszik izgalmasabbá a kalandot.
A hegyállomás mamutcsúszdája látványra sem utolsó, a kicsiknek meg izgalmas játék. Mindenki vérmérsékletétől függően töltheti el az időt, a kényelmes sétálgatástól kezdve a magashegyi túraélményig bezárólag. 3210 méteren, a felvonóból kiszállva kissé nehezebben megy a lépcsőzés, a kilátásért meg kell dolgozni. Az oxigénnyomás csökkenése miatt kell pár perc, mire a szervezetünk alkalmazkodik, de erről figyelmünket hamarosan elvonják a látottak.
Páratlan élmény: a hófedte csúcsok és a hegyóriások felejthetetlenek. Ottjártunkkor friss hó ropogott a lábunk alatt, így a Jochdochle étterem irányába tett kitérőnk alatt a hógolyózás sem maradhatott el. A hatalmas fatrón kitűnő kellék egy jó fotó megalkotásához.
Mivel a terveink szerinti túrát teljesíteni akartuk, így visszaereszkedtünk a nyárba, és a középállomás hüttéje mellett indultunk neki. Célunk a Stubai-völgy smaragd színű ékszere, a Mutterberg-tó volt. A Keleti-Alpok egyik legszebb hegyi tava – a Mutterberger Seespitzetől (3302 m) délkeletre – visszatükrözi a Wilder Freiger, a Pfaff és a Zuckerhütl 3000 feletti csúcsait. A Dresdner Hütte oldalában észak felé kezdtünk emelkedni a piros jelzés mentén. Az egyre meredekebb, sziklás hegyoldalban eltörpült alattunk a felvonó. Alig 200 m szintkülönbség után az Egesen See csak ízelítő a hegyi tavak világából, meg sem közelíti a célpontunk nagyságát.
Az Egesen Nieder után lejtmenet következett a gerinc túloldalán. Néhol még hófoltok tarkították a sziklást. Egy gleccserpatak kis hídján átkelve újabb kaptató állt előttünk. Aki elveszíti a kitartását, vagy csak rövidíteni akar, a fő látnivaló kikerülésével jobbra, a kiépített úton söntölhet vissza a Mutterbergalmhoz. A legelésző birkák és egy mormota rövid időre elvonta a figyelmünket a nehezülő terepről, majd a tó alatt egy hirtelen jött jégeső akadályozta a haladásunkat. Egy nagyobb kőtömb alá félig behúzódva vártuk ki a napsütést, majd a csodálatos tóparton pihentük ki az izgalmakat.
A látvány képeslapra illő, az átvonuló felhők percről percre festik át a képet. Érdemes rövid időre uzsonnaszünetet tartani, mert az ereszkedés sem könnyebb, cserébe a látnivaló sem kevesebb. A Mutterberger See északkeleti partjánál kelet, majd dél felé fokozatos süllyedés mellett festői rétek, patakátkelők mentén vezetett az utunk. A Ruderhofbach vízesése a legtöbb túraleírásban nem is szerepel, de nekünk ez is extra különlegességnek számított. A fokozatos ereszkedés mellett a növényzet is megváltozott, a 2000 m feletti alpesi rétek világát fenyveserdő váltotta. Nemsokára feltűnt alattunk a völgy, ahová leereszkedve, a Talbach-patak hídján átkelve ismételten a felvonónál találtuk magunkat.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
