Pont egy éve a zalaegerszegi Azáleás-völgyben jártam, amelynek szépségéről már áradoztam egy korábbi cikkben. Akkor elhatároztam, hogy idén tavasszal végre tényleg megnézem a Jeli arborétumot, ahová már évek óta készültem.

Az esős napok hosszú sorában sikerült egy esőmentes, nyomokban még napfényt is tartalmazó hétfőt kifogni erre a régen várt utazásra. Még a hajnali fél 4-es felkelés sem tántorított el, annyira szerettem volna végre eljutni ide.

Örökké zöldellő kertek

A szépséges cserjék már a bejárat után megállásra késztetik az embert. Ekkor még nem sejtettem, hogy órákon át fogok a gyönyörű rododendronok között sétálgatni úgy, hogy nem keresztezem a korábban már bejárt ösvényeket. Tényleg elképesztő mennyiségben vannak itt virágzó cserjék. De hogyan és mikor kerültek ide az első tövek?

Korábban már mi is jártunk a Jeli Arborétum „pilot projektjének” tekinthető, Nyitra melletti Malonyai Arborétumban, ami Közép-Európa legnagyobb botanikus kertje. A gróf 1892-ben vette feleségül Migazzi Antónia grófnőt. Felesége hozományként hozta a házasságba a felvidéki, malonyai birtokot, ahol a gróf először próbálkozott idegenhonos növények, elsősorban örökzöldek telepítésével.

Kezdetben sokan kétkedve figyelték a gróf tevékenységét. Későbbi eredményei hatására a külvilág reakciója inkább a csodálatba váltott át, mert sorra honosított meg olyan örökzöldeket, amelyekről korábban mások azt gondolták, hogy nem bírnák a közép-európai klímát.

Varázskert Jelihálás birkalegelőjéből

Az első világháború után a gróf elhagyta Malonyát, és visszatért családja ősi vasi birtokára, Tanára (ma Tanakajd), ahol még ma is áll a család kastélya, benne a Vas Vármegyei Kormányhivatal Növény és Talajvédelmi Osztálya működik.

Munkája nyomán a Kemeneshát savanyú talaján, a speciális mikroklímának és sajátos domborzati adottságoknak köszönhetően egy igazi varázskert született. A gróf a különböző növényközösségek telepítésénél figyelembe vette a változatos domborzati, talajtani és mikroklimatikus adottságokat, és arra is figyelt, hogy a megfelelő növényeket társítsa egymással.

A fenyők, tuják, tiszafák mellett babérmeggyek, borbolyák, magyalok, puszpángok sokaságát hozta ide, de páfrányokat, liliomokat és nárciszok számos változatát is elültette a kertben, és ő kezdte meg a rododrendronok telepítését is. A tanai birtokon faiskolát és szaporítótelepet létesített, ahol a világ minden tájáról érkező magokat és növényeket nevelt.

A kert sztárjai, a rododendronok

A rododendronok – amelyek között örökzöld és lombhullató fajok is vannak – eredetileg a hűvös és párás klímájú magashegységekben élnek, például Japánban, Kínában és Indiában, a Himalája lejtőin, illetve Észak-Amerikában.

A növényeknek szép magyar elnevezései is ismertek, mint a havasszépe, havasi rózsa, hangarózsa, bár rendszertanilag a rózsákhoz nincs közük.

Európában a 17. század közepén jelent meg az első kertbe ültetett faj, a borzas havasszépe, majd fokozatosan egyre több faj került ide távoli tájakról, a 19. század elején már 40 faj díszítette az európai főúri kerteket. Ma több mint 800 faj és ezeknek 8000 változata ismert.

A jeli arborétumban több mint 300 Rhododenron-faj, fajta, változat több ezer példánya él az erdei fenyves alatt, a nagyobb sétautak és a kis ösvények mentén. Tényleg elképesztően szép ez a rengeteg különböző színben pompázó cserje. A legjobb céltalanul bóklászni, letérni kisebb ösvényekre, ahol újabb és újabb váratlan szépségek bukkannak fel. Ami érdekes, hogy a legtöbb rododenronnak nincs illata, kivéve a sárga havasszépét (Rhododendron luteum), amelynek jázminra emlékeztető illatát legszívesebben üvegbe zárva hazahoztam volna.

A cserjék egy része már május elején virágba borult, van, aminek most van a csúcsidőszaka, és olyan cserjék is vannak, amelyeken még csak bimbósak a virágok, így június elejéig még lehet gyönyörködni ebben a mesés látványban.

Hortenziák, óriás fák és sok minden más

Persze a Jeli Arborétum nem csak a rododendronokról szól, bár májusban kétségkívül, ők jelentik a legnagyobb látványosságot, de azért a kert többi lakója is igen figyelemreméltó.

Júniustól augusztusig például a hortenziák virágoznak, amelyekből 47 fajta él itt és tündököl kék, rózsaszín, piros és fehér színekben. Áprilisban a liliomfák és a nárciszok gyűjteményét érdemes megnézni, ez utóbbiból 15 ezer tő virágzik itt. De kialakítottak egy Április sétányt, ahol a fenyők alatt különböző, áprilisban virágzó cserjében lehet gyönyörködni.

A Kaponyás-patak völgyében a Föld tíz különböző erdőtárulását ismerhetjük meg a Balkán-félszigettől kezdve Kis-Ázsián, Kaukázuson és Kínán át Japánig.

Képzeletben átugrunk az amerikai kontinensre is, ahol a vízben álló mocsárciprusokkal, és a Sziklás-hegység óriásaival, például a hegyi és tengerparti mamutfenyővel és az óriás tujával is találkozhatunk. Ezek között a hatalmas fák között alakítottak ki egy lombkorona-tanösvényt, ahol tízméteres magasságból is megnézhetjük ezeket a tekintélyes méretű örökzöldeket.

A lombkoronasétány alatti gyönyörű szurdokvölgyben, égbe nyúló ősbükkök alatt találjuk a Kaponyás-patakot tápláló hét forrást. Érdemes felmenni a közelben álló Ambrózy-Migazzi István-kilátóba, ahonnan felülről is ráláthatunk az arborétumra.

A bejárat közelében, de még kint, a pénztár mögött létrehoztak egy kis emlékházat is, ahol a gróf életének fontos állomásait ismerhetjük meg, és több személyes tárgyat is kiállítottak. Ha szeretnénk megnézni az emlékházat, a pénztárnál kell ezt jeleznünk, mert a ház egyébként nincs nyitva. Ambrózy-Migazzi István azt szerette volna, ha itt, a közelben temetik el. Síremléke az emlékháztól rövid sétával érhető el. A park az arborétum nyitvatartási idejében látogatható.