Mindenkinek a saját kutyája a legszebb és a legaranyosabb. Nos, hasonlóan érzünk mi is. Egyetlen kedvencünket Bodzának hívják. Feleségem lelt rá néhány éve egy állatmentő szervezet internetes oldalán, ahol gazdát kerestek neki, miközben két testvérét addigra befogadták. Már a fotók is azt sugallták, hogy ránk vár, viszont nem akartunk elhamarkodott döntést hozni.

1 / 5

Fotó: Gazsó Krisztián

Hatalmas felelősségről volt szó, ezért először csupán meglátogattuk, hogy lássuk, működik-e a kémia. Működött. Szerelem volt első látásra. Egy hét elteltével ott kuksolt megszeppenve az autónkban, úton új otthona felé.

Kapcsolódó cikkek

Föld alatti „kincseket” találtunk a cserháti erdők mélyén

Tovább

Nemcsak a medvékkel, de a pásztorkutyákkal való találkozásra is érdemes felkészülni Erdélyben

Tovább

Bodza gyorsan beilleszkedett. Kezdetben rövid sétákra vittük, majd eljutottunk oda, hogy akár szabadon is engedhettük. De bármennyi ideig is rohangálhatott, mintha nem lett volna elég. Fel-alá száguldozásaihoz méretes kertünk sem nyújtotta a végtelen szabadságot. Korán rá kellett ébrednünk, hogy a mozgás megszállottja. Végül ez, és természet iránti rajongása gondolkodtatott el, hogy olyan programot kellene kitalálni, ami elég élményt nyújtana neki.

2 / 5

Fotó: Gazsó Krisztián

Nem mondhatnám, hogy fanatikus teljesítménytúrázó vagyok, de régebben végigcsináltam pár hosszabb-rövidebb távot. Aztán valahogy megkopott az érdeklődésem a témában.

Vannak, ahol túrázók és terepfutók ezrei igyekeznek időlimiten belül célba érni, és gyakran kutyáik is elkísérik őket. Evidens volt, hogy mielőbb leteszteljem Bodzát, mit szólna az ilyesfajta kiránduláshoz, mely a kiadós séta mellett egyben kiváló alkalom a szocializálódásra is.

Bodza még nincs 4 éves, de mára számos túrát teljesített. Időről-időre olyan kihívásokat kerestem, amik megfelelnek az elvárásainknak. Járt a Mátrában, a Bükkben, a Pilisben és a Börzsönyben is, ahol törekedtünk mindig optimális távot választani. Fizikumához igazítva cirka 40 kilométernél húztam meg a határt. Nyilván tudna ennél többet is gyalogolni, de nem biztos, hogy jólesne neki. Napi 6-8 óra szintemelkedéssel tarkított folyamatos menetelés bőségesen elég, hogy otthon ne okozzon gondot az elalvás. Kár, hogy a következő reggel legszívesebben kezdené az egészet elölről.

3 / 5

Fotó: Gazsó Krisztián

Természetesen külön figyelmet igényel a kutyás nevezés. Minden a túra kiválasztásával kezdődik. Nem csupán a táv a fontos. Érdemes alaposan informálódni, ugyanis előfordulnak olyan esetek, amikor nem engedélyezik a szervezők a kutyával való indulást. Rajt és cél szempontjából a körtúrák a legevidensebbek, hacsak nem akarunk tömegközlekedést használni. Amennyiben nem jöhet szóba a buszozás vagy a vonat, marad a kísérőautó, illetve a segítség valakitől. De magán a kijelölt útvonalon is adódhatnak meglepetések. Megesik, hogy vadkerítésen kell falétrán átmászni, ami egy nagy testű eb társaságában mondhatni képtelenség megfelelő felszerelés hiányában. És itt nem csapszegvágóra kell gondolni, hiszen a kerítésrongálásnak komoly következményei lehetnek a vadgazdálkodásban.

Tervezésnél figyelembe kell venni az időjárást is. Az állat fajtája, így főként szőrzete meghatározó a külső hőmérséklet tolerálása kapcsán, azonban itt nem kell nagy szélsőségekre gondolni.

vagyis szenvedés lehet a kutyának ilyen körülmények között intenzíven mozogni. Ennek tudatában jómagam erősen megfontolom a nevezést, ha 25 fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála. A 30 egyértelmű választóvonal. Ilyenkor nem indulunk el. Minthogy szakadó esőben sem, ami valljuk be, senkinek sem élmény.

4 / 5

Fotó: Gazsó Krisztián

A kutyás felszerelést ajánlott a feladathoz igazítani. Nálunk határozottan a testhám és a hosszú, rugalmas póráz vált be, mely egy speciális derékövhöz csatlakoztatható. Bodza jól tudja, hogy amikor a nyakörv helyett a hámot viseli, nyugodtan húzhat. A testhám a mellkasánál fogva kényelmes viselet az erőteljes húzáshoz, ami egy-egy emelkedőnél nagyon jóleső a póráz hátsó végénél. Mellesleg ugyanezt az összeállítást használjuk futáshoz is, ahol a hosszú póráz biztosítja, hogy egy hirtelen blokkolás vagy irányváltás esetén se ütközzünk össze. Az expanziós megoldás pedig azon túl, hogy megakadályozza a kellemetlen rántásokat, segít abban is, hogy fellazulásnál ne essen azonnal a sárba a heveder.

Kapcsolódó cikkek

A hargitai farkasok jóformán egyáltalán nem esznek bárányt, kutyát annál inkább

Tovább

Kutyával a természetben

Tovább

Habár a teljesítménytúrák többségénél adnak ellátást is, a biztonság kedvéért mindig célszerű saját élelemmel és folyadékkal készülni. Utóbbinál szükséges az extra mennyiség, mivel kutyánk vízfogyasztása magasabb lesz a szokásosnál. Kiegészítésképpen ehhez mi egy lapra hajtható itatótányért viszünk, ami csekély ára ellenére felbecsülhetetlen értéket képvisel olyan területeken, ahol sokáig nem található semmilyen itatási lehetőség. Ennivaló szempontjából nem ennyire hangsúlyozott a kérdés. Bodza például soha nem kívánja a nagy adag ételt túra közben, viszont örül, ha olyan ellenőrzőpontot érint, ahol akad néhány jutalomfalat is. Megelégszik ennyivel, míg haza nem ér, ahol bőséges vacsora várja.

5 / 5

Fotó: Gazsó Krisztián

Rengeteg mosolyt, és az – egyébként is közvetlen – túrázó emberek szeretetét. Kizárólag profitálni lehet abból, ha belekóstolunk ebbe a világba. Jót tesz a testünknek és jót tesz a lelkünknek. Kétségkívül határtalan boldogság a kutyának. Olyan időtöltésről van szó, ahol lehetőségekben nincs hiány. Gyakorlatilag egész évben folyamatosan rendeznek teljesítménytúrákat hazánkban, ráadásul van, hogy tucatnyiból lehet válogatni egy-egy hétvégén.