A farsang remek alkalom, hogy a kirándulást összekössük egy kis hagyományőrzéssel. Amúgy is, valahol mindenkinek az ősiség megidézéséről is szól a természetjárás, a gyerekeknek tehát ezen a módon (is) megtaníthatjuk a természet szeretetét. Mindehhez jött, hogy az óvodában a szmogriadó miatt nem tudták elégetni a kiszebábut, így aztán kitaláltuk, hogy egy erdei játszóterezést kötünk össze a kiszebábu ünnepélyes elégetésével.

 

Hétköznap készítettünk egy kisebb bábut műanyag felhasználása nélkül, hogy a legkisebb mértékben szennyezzük a környezetet. Egy fél hurkapálcára ragasztott a lányunk egy papírgalacsint, s azt bugyolálta be egy zsebkendővel, végül arra rajzoltunk szemet, orrot és szájat. A zajkeltő szerszámokat most otthon hagytuk, hiszen ha a tavaszból valami már érzékelhető, az a madárcsicsergés. A kirándulást egy erdei játszótér - a mi esetünkben a Normafa közelében lévő Anna-rét - felkeresése jelentette, vittünk biciklit és rollert is.

 

 

De mindenekelőtt célba vettük a tűzrakó helyet! Itt elmondtunk pár télűző rigmust, mondókát, megbeszéltük, hogy ki milyen rossz álmot, félelmet akar elűzni, gondűző cédulákat erősítettünk a kiszebábura, és végül elégettük azt. A tavaszköszöntő versikékre még maradt egy kis türelem, aztán irány a játszótér!

 

 

 

És most már jöhet a tavasz a túracipellők számára is. Bújjuk a közeli nemzeti parkok és látogatóközpontok programjait, beírjuk a naptárba a meseösvényeket, tervezzük a magashegyi kirándulást a Felvidéken, „edzésprogramot” dolgozunk ki pár közeli hegycsúcs meghódításával, böngésszük a térképet, hogy első bringatúráink hova vezessenek, s törjük a fejünket, milyen új természetjáró kalandba vágjunk bele így ötévesen (pl. evezés, barlang).

 

 

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc