Tengerillat, búvárkodás, grillezett herkentyűk, avagy útikalauz a Rab-szigetre
Türkizkéken csillogó tenger, bódítóan illatozó fenyőerdők, finom grillezett ételek, búvárkodás a kristálytiszta tengerben, nyüzsgő esti forgatag a hangulatos óvárosban, mindez éjszakai utazással, sorban állás nélkül, ráadásul a hazai árszint környékén: nekünk idén is bejött a Rab-sziget.
Szeretünk visszajárni jól bevált üdülőhelyekre, Horvátországban az egyik ilyen hely számunkra a Rab-sziget. Ezen a gyönyörű, alig tízezer lakossal rendelkező kis adriai szigeten minden adott egy remek nyaraláshoz, és ha jól szervezzük az utazásunkat, akkor elkerülhetjük az olyan kellemetlen élményeket is, mint a sorban állás a határon, az autópályákon, vagy a kompnál való hosszas várakozás.
Utazás, szálláskeresés
Éppen ezért évek óta éjszaka utazunk. Sötétedéskor indulunk, kávé, kóla, ásványvíz bekészítve.
A határon bemutatjuk a személyiket, fizetőkapuknál állunk egy-két percet, az útjavításoknál lévő tereléseknél figyelni kell, de ennyi az egész. Ezek a lassító tényezők fényes nappal, nagy forgalom mellett akár több órával is növelhetik az utazás időtartamát, mondanom sem kell, hogy mindezt általában a tűző napsütésben.
Az első komp 4:30-kor indul, így pirkadatkor már a felkelő nap fényeiben csodálhatjuk meg a sziget fővárosát, a pazar fekvésű Rabot, régi római nevén Arbét. Az autópályadíjakkal ellentétben a komp árát jelentősen megnövelték, egy autó négy személlyel jelenleg 215 kuna, ami nagyjából tizenkétezer forintot tesz ki. Az üzemanyagok árai a hazai kutakon tapasztalható árszintnek felelnek meg.
Szállást nem szoktunk foglalni, mindig a helyszínen keresünk. Nyilván foglalni nagyobb biztonságot jelent, főleg gyerekkel, de nekünk jól bevált ez a módszer, rengeteg szabadságot rejt magában mind az utazás időpontját illetőleg – mondjuk, időjárás miatti változtatás esetében –, mind pedig a szállás kiválasztásában. Gyakran a legjobb apartmanokat lehet ily módon kifogni. Az árak nagyjából mindenhol ugyanazok, tapasztalataink szerint 50–60 eurót kérnek egy kétszemélyes szobáért, a négyszemélyesekért 90–120 eurót, felszereltségtől, fekvéstől függően. Még alkudni is lehet általában, elő- és utószezonban szinte kötelező.
Ezúttal is sikerült két modern, tiszta, tengerre néző, a parttól alig 50 méterre fekvő szobát kiválasztanunk a Hotel Valamar Padova pár hónapja kialakított homokos, gyermekbarát strandjának közvetlen közelében. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az augusztusi főszezonban azért lehet, hogy nem lett volna ilyen szerencsénk, olyankor talán érdemesebb előre foglalni. Egyéb időszakokban viszont bőven akad szabad szálláshely.
Irány az óváros és a strand
A pár hónapja létrehozott, igényesen kialakított „Padova Sandy Beach” egy szuper, homokos, gyermekbarát fürdőhely lett, napozóágyakkal, napernyőkkel, hamisítatlan beach-hangulattal. Itt egyébként eredetileg is homokos volt a tengerfenék – régebben is szerettünk itt fürdeni –, a part viszont le volt betonozva. A nemrég végrehajtott átalakításnak köszönhetően immár maga a part is homokossá és lassan mélyülővé vált, így ezen a szakaszon érthető módon hemzsegnek a kisgyermekes családok.
Ha viszont a pancsolásnál jobban szeretünk búvárkodni, akkor fel kell keresnünk az óváros túloldalán hosszan elnyúló városi strandot, az úgynevezett plázst.
Az óváros felé vezető nagyjából húsz perces kikötői séta időtartamát fejenként 10 kunáért pár percre csökkenthetjük az érdekes élményt nyújtó vízitaxikkal. Gyakorlatilag 10–12 személyes motorcsónakok ezek, melyek a város vonzáskörzetének nagyobb távolságait célszerű módon, a tengeren rövidítik le, ezzel nem csupán a gyaloglástól kímélnek meg, de egy remek motorcsónakozás élményével is gazdagítják nyaralásunkat.
A vízitaxizás után a városi strand felé még át kell vágnunk a római kori történelmi emlékekkel is rendelkező Rab városának aprócska utcáin.
A fényesre koptatott köveken lépdelve a forgalmasabb utcácskákat magunk mögött hagyva középkori házak ódon falai, autentikus kis udvarok, középkori árkádok, hűvös templomok, majd végül pazar, tengerre nyíló kilátások kísérik utunkat a strand felé.
Rab város délnyugati, a tenger felé meredek sziklafalakkal leszakadó partjainál a múlt század 30-as éveiben alakították ki a közel egy kilométer hosszú tengerparti sétányt, az úgynevezett plázst, amely a városka legszebb strandja is egyben. Közel féltucatnyi strandot próbáltunk ki a szigeten, Lopar homokos partja családbarátabb, Kampor környékén a kis öblökben szebb a tenger alja, kristályosabba víz, a Sunny Beach fílingje utánozhatatlan, mégis nekünk valamiért mind közül ez volt a kedvenc fürdőhelyünk.
Már maga a látvány is lenyűgöző, a sétány fölé magasodó hatalmas sziklafalakról lógó óriási kaktuszok, az óváros monumentális középkori falai, karcsú templomtornyai gyönyörű hátteret adnak a fürdőzéshez. A tengerfenék itt köves, sziklás, helyenként aprókavicsos, a part betonos, fürdőcipő ajánlott, cserébe viszont a víz kristálytiszta, pancsolásra, búvárkodásra kiválóan alkalmas.
Ehhez még komoly gép sem kell, nekem egy huszonéves, 4.6 megapixeles kis Olympusom van, melyhez anno adtak egy vízálló tokot is. Igaz hogy tízből egy kép sikerült igazán jól, de az a pár jó fotó a víz alatti világról és a vidáman búvárkodó családtagokról, már megérte a fáradtságot.
A strand legforgalmasabb és egyben legautentikusabb pontja a Banova Villa terasza, amely tengerparti bár, kávézó és gyorsétterem is egyben. Ez a hangulatos kis mulató szolgáltatásaival, napozó teraszával, esti fényeivel, hangulatfokozó látványelemeivel nagyban hozzájárul a sétány népszerűségéhez. Természetesen mi is beültünk párszor, nem is volt drága, a presszókávéért például 10 kunát kértek, a koktélokért 25–50 kunát. A Rab-sziget pezsgő éjszakai életében szintén nagy szerepet vállal ez a kis tengerparti „konoba”, élményszámba megy a terasz melletti tengerfenéken elhelyezett lámpával megvilágított vízparton koktélozni, háttérben a lemenő nap horizonton alábukó, egyre vörösebben izzó fényével.
Tengeri herkentyűk, fánkok, grillezett ételek minden mennyiségben
A délszláv gasztronómia jellegzetes ételei a grillezett húsok és a különböző módon elkészített tengeri herkentyűk, a derék horvátok mesterei ezeknek a nagyszerű fogásoknak. Egy horvátországi nyaralás során számomra a nap fénypontja nem is lehet más, mint a grillezett tintahal mángoldal és főtt krumplival, esetleg sült krumplival. Bár nem beszélem a nyelvet, egy kis némettel keverve kapásból vágom, hogy „lignje na zaru, mit kohani krumpir und mit mangold”.
Szerencsére a Rab-szigeten nincs szükség ilyen jellegű erőlködésekre, mert a legtöbb étteremben van magyar nyelvű étlap is.
Bármit kérhetünk, nem fogunk csalódni, a tengeri herkentyűk mellett remek választás lehet egy jól elkészített beefsteak, egy saslik, egy grillezett garnélatál, vagy akár egy egyszerű csirkemell roston. Nem elhanyagolható, hogy az éttermi árak a híresztelésekkel ellentétben meglepő módon, finoman szólva sem haladják meg a hazai árszintet.
Ha gyors és egyszerű harapnivalóra vágyunk, akkor kiváló választás lehet 5–6 kunáért egy lekváros vagy csokis fánk, esetleg egy pizzaszelet valamelyik frissen illatozó pékség pultjából, melyekkel lépten-nyomon találkozhatunk a város utcáin. Általában a horvát pékáruk nagyon frissek és finomak, délutánra a fánkokon és apróbb süteményeken kívül nem is nagyon szokott belőlük maradni semmi a polcokon.
No, de a délután és az este már nem is arra való, hogy kenyeret eszegessünk. A jól sikerült strandolás és búvárkodás után irány a nyüzsgő és vidám óváros, ahol a főtér pálmafái alatt ücsörögve, vagy a Velencét idéző kis utcákon sétálgatva éjszakába nyúlóan hallgathatjuk a bazárok zsivaját, az autentikus vándorzenészek muzsikáját, és élvezhetjük egy hamisítatlan, mediterrán város semmihez sem hasonlítható, felejthetetlen hangulatát.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
