Tökéletes családi körtúra a legnagyobb kánikulára
Közel van a fővároshoz, látványos sziklafalak és hangulatos kis fahidak várnak ránk a Dera-szurdokban. Mutatunk egy családbarát körtúrát a felfedezéséhez.
A Dera-szurdokról jó pár cikket tettünk már közzé, és mindegyik után el is határoztam, hogy felkeresem az egész családdal ezt a vadregényes kis szurdokvölgyet, ám eddig valahogy sosem került rá sor. Pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy messze lenne, mert a hűvösvölgyi otthonunktól csupán fél óra autóval. A „gond” inkább az volt, hogy a gyerekekkel vizezni vagy a Remete-szurdokba mentünk gyalog, vagy a szintén közeli Paprikás-patakhoz Solymár határába.
Ez vár ránk a Dera-szurdokban, ahol még a legnagyobb kánikulában is elviselhető a hőség. Sajnos ottjártunkkor a patak ki volt száradva
Az elmúlt napokat meghatározó hőhullám adta meg végül az utolsó löketet, mert olyan helyeket kezdtem el nézegetni, ahol napközben sem olvadunk el kirándulás közben. Így esett a választás az amúgy is bakancslistás Dera-szurdokra, amelynek vonzerejét csak növelte, hogy a patakmederben található fahidakat nemrég építették újjá.
Autóval megközelíteni a Pomáz és Pilisszentkereszt között kanyargó 1111-es útról a legegyszerűbb.
A Google Maps-en könnyen megtalálható a Dera-szurdok, ezt beállítva a bejárat melletti parkolóba jutunk, de a Waze is ismeri, Dera-szurdok parkoló néven találjuk, egyedül a lekanyarodásnál kell figyelni Pilisszentkereszt közelében, mert tábla nem jelzi a szurdokot. A főútról letérve egy tágas parkolóba jutunk, ahol egy kis rét, jó pár pad és tűzrakó hely fogad minket, így a túra előtt vagy után akár piknikezni is tudunk. Eltévedni garantáltan nem fogunk, mert a szurdokon keresztül vezet az Országos Kéktúra, így csak a kék sávot kell követnünk.
A parkolóból nehéz eltéveszteni a szurdokot, csak követni kell az Országos Kéktúra kék sávját
Az autóból kiszállva a gyerekek első dolga egy-egy (de néha több) bot mielőbbi beszerzése, ami után jön a szokásos forgatókönyv: vagy egymással, jobb estben képzeletbeli szörnyekkel hadakoznak, amihez mintegy mellékes hátteret biztosít a természet, mi meg mozgó víz- és élelmiszerraktárként követjük őket.
A Dera-szurdok szépségéről sok mindent elárul, hogy még a srácoknak is szemet szúrt a nem mindennapi környezet és élvezettel ugráltak a kiszáradt patakmeder szikláin.
Ha tömegközlekedéssel érkezünk, Pomáz felől Volánbusszal a Pilisszentkereszt, Pomázi út 35. elnevezésű megállónál kell leszállni. Innen a szurdok felső végéből indulhatunk a túrára
Természetesen nem mindig van ez így, amit a meder felett átívelő számtalan kis fahíd és palló is jelez. Ezeket nemrég újították fel, így akkor is megúszhatjuk szárazon, ha éppen „üzemel” az amúgy Kovácsi-pataknak is nevezett vízfolyás. A Dera nevet egyébként a környékbeli szerb lakosság adta a pataknak, amely lefordítva rést, hasadékot jelent. Ez nagyon is találó, mert helyenként tényleg meredek sziklafalak között vezet a patakot számtalanszor keresztező útvonal.
Bár tényleg szuperek lettek az új hidak, a köves terep miatt babakocsival én nem vágnék neki a szurdoknak, egy stabilan totyogó gyereknek viszont már nagy élmény lehet, még úgy is, ha időnként nyakban utazik. A cipelésre befogott szülőknek jó hír, hogy az egész szurdok alig egy kilométer hosszú, így viszonylag gyorsan lejárható, bár gyerekekkel még ez is egy örökkévalóság lehet.
A szurdok végén, Pilisszentkereszt határában egy jókora üreg tátongott az út mellett, a közeli információs tábláról megtudjuk, hogy „Ősnyelő” névre keresztelték. Ebből már ki is lehet találni, hogy egy jókora víznyelővel van dolgunk, bár ez mostanában kevésbé aktív, van viszont lejjebb, a patak medréhez közel egy másik víznyelő, ám ennek bejáratát vasajtó fedi. Nem véletlenül, ugyanis alatta egy 80 méter mély barlang lapul, amit még az Anubisz Barlangkutató Csoport tárt fel 2011-ben.
A képen egy jókora víznyelő látható, sajnos mostanában nem sok dolga akad
Ezeket az információkat emésztve haladunk tovább a kék jelzésen Pilisszentkereszt felé, amit pár perc múlva el is érünk, és néhány utcát lesétálva egy stratégiai helyen lévő cukrászdába ülünk be a Fő úton. Mi itt koffeinnel, gyermekeink pedig cukorral töltekeznek fel, majd ugyanezen az útvonalon visszasétálva ismét a szurdoknál találjuk magunkat.
Ezen ponton döntünk úgy, hogy nem a kék sávon térünk vissza a parkolóhoz, hanem a víznyelőtől induló kék háromszögre váltunk, ami a szurdok feletti dombokra vezet.
Visszafelé érdemes a kék háromszöget választani, így új útvonalon térhetünk vissza a parkolóhoz, és még panorámában is lesz részünk
Nagy kaptatóra ne készüljön senki, annyi szint viszont összejön, hogy szép panorámákban legyen részünk az ösvény melletti kilátópontokon. Az egyik helyről még a Megyeri híd teteje is megfigyelhető, a másik irányba meg a Pilis-tető uralja a látképet, rajta a Boldog Özséb-kilátóval. Geoláda-vadászoknak jó hír, hogy az egyik ilyen pont közelében egy kis láda lapul, így érdemes előre készülni műtyűrökkel, mi is így tettünk, így a srácok tudtak kivenni ezt-azt, cserébe tele is tömték a kis műanyag dobozt.
Rövid, de annál tartalmasabb program a Dera-szurdok felfedezése, alattunk, lent a völgyben kanyarog a patakmeder, körülöttünk meg a 360 fokos panoráma
A rövid hullámvasutazás után egyszer csak lefelé vezet az ösvény, és máris ott találjuk magunkat a túránk kiindulási pontjánál, a kis rétnél és a parkolónál. Itt a padokon elfogyasztjuk a maradék elemózsiát, majd fejben felkészülök arra a vitára, hogy az útközben begyűjtött kisebb-nagyobb botokat berakhatják-e a srácok a csomagtartóba, vagy maradjanak a természet lágy ölén. A végkifejlet természetesen az lett, hogy ismét tele lett a csomagtartó, cserébe ők kérték, hogy ide jöjjünk vissza eső után is, hogy lássák a patakot „működés közben”.
A Kőris-hegyen innen és azon túl
2024.10.21.Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.
→ Tovább
Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján
2024.09.25.Elbűvölő tájrészletekkel és az erdő meghittségével ajándékozott meg a Közép-dunántúli Piros vándorút vértesi szakasza, amit varázslatos kora őszi hangulat fűszerezett. A hegység változatosságát bemutató út értékei között egyarán szerepelt természeti és épített érték, de ez alkalommal számomra a fő attrakciót a fák és az erdőlakók hozták el.
→ Tovább
Piros vándorúton a Gerecsében
2024.08.02.A hosszútávú jelvényszerző túráknak általában megvan az a bája, hogy egyaránt bemutatják egy adott térség népszerű és kevésbé ismert tájrészleteit. Kiváló példa erre a Közép-dunántúli Piros gerecsei szakasza, ami változatos látványt nyújtó túraélménnyel kalauzol el a hegység központi részéről a Duna partjáig.
→ Tovább
