Tökéletes tókerülő túra az indián nyárra
A Deseda-tavat leginkább csak a környékbeliek és a kaposváriak látogatják, pedig megkerülése – akár gyalog, akár kerékpárral – szuper, és meglehetősen költséghatékony családi program.
Somogy megye szelíden hullámzó dombjai méltatlanul esnek ki a természetjárás fősodrából, pedig kevés idillikusabb hely van ennél Magyarországon, aminek az adottságait leginkább az országúti bringások használják ki rekreációs céllal. Persze, valahol érthető a kevesebb figyelem, hiszen északról a Balaton, délről pedig a Zselic és a Mecsek viszik el a show-t, pedig a kettő között is van látnivaló bőven. Ilyen például a Kaposvárhoz közeli Deseda-tó.
Így néz ki egy tökéletes tókerülő nap. Nincs tűző napsütés, és itt már az aszfalt is felszáradt
A háztartásunkban fellelhető 8 és 11 éves fiúgyermekeket meglehetősen változatos módszerekkel igyekszünk motiválni a természetbe való kimozdulásra, és ezek közül a „tókerülés” mint hívószó eddig mindig bejött. Az első trófea a Velencei-tó volt, majd jött a Fertő, a Tatai, Pécsi, és a Tisza-tó, ami után a Balaton került célkeresztbe. A Desedát, amolyan edzőtábor gyanánt iktattuk be, mivel közel van a Balcsihoz, ritkán járunk arrafelé, és az eddig megjelent beszámolók szerint kimondottan családbarát hellyel van dolgunk.
A Kaposvártól északra található tavat az ugyancsak Deseda nevű patak duzzasztásával hozták létre 1974-ben víztározónak. A 8 km hosszú és 26 km kerületű tó mintegy 8,2 millió köbméter vizet tárol, és időközben helyileg védett természetvédelmi területté nyilvánították. A Toponárhoz közeli részt főként a sportolást és a strandolást kedvelők látogatják, míg a Kaposfüredet, Magyaregrest és Somogyaszalót érintő partszakasz a csendet, nyugalmat keresők pihenőhelye. A Deseda népszerűségének egyik oka, hogy biztonságos körülmények között lehet körbetekerni, valamint számos gyalogtúra-útvonal is vezet a környéken. Hidegebb teleken rengetegen korcsolyáznak rajta, főként a 67-es főút hídja és az arborétum közötti területen, itt 1 méter körüli a vízmélység, ám a gátnál ez elérheti a 3-3,5 métert is.
Jellemző ránk, hogy az amúgy pokolian csapadékszegény nyár egy meglehetősen ritka pillanatát bírtuk elcsípni, és szemerkélő esőben parkoltunk le a tó déli csücskében található tágas, és ingyenes parkolóba Toponárnál. Bár a felettünk keringő és a szürke ötven árnyalatát felvonultató felhők nem sok jót ígértek, én bíztam az egyik időjárás app optimista előrejelzésében, ezért beígértem a gyerekeknek mindent (üdítő, lángos, fagyi, póniló és öröklét) és elindultunk a közeli Fekete István Látogatóközponthoz.
Egy hajót formáz a Fekete István látogatóközpont
Erről a 2014-ben átadott központról annyit érdemes tudni, hogy az épület egy hajót formáz, amely a víz felé fordul, ami már eleve menő az aprónépnek, de a közelében pallós minitanösvények, hatalmas fából készült állatszobrok, és egy kis madármegfigyelő állomás is található.
Egy óriás méretű mocsári teknős őrzi a tanösvényt
Az épület földszintjén és galériájában egy állandó kiállítás mutatja be a környék élővilágát, amely szerencsére több annál, hogy kitömött, üvegszemű állatok porosodnak itt-ott. Interaktív elemekkel, hatalmasra nagyított parányokkal, gigantikus akváriumokkal, életnagyságú fával, és egyéb látványos megoldásokkal kötik le a látogatók figyelmét.
A srácoknak az odújában kitapogatható mókus tetszett a legjobban, de a gombnyomásra megszólaló madárhangokkal is elbíbelődtek volna bármennyit.
Miután kinézelődtünk magunkat a kiállításokon, visszamentünk a földszinti recepcióhoz, ugyanis jövetelünk fő célja a kerékpárkölcsönzés volt. A látogatóközpontban egyebek mellett csónakokat is lehet bérelni, mi azonban maradtunk a szárazföldön és a drótszamarak konténere felé vettük az irányt. Potom 700 forintért kaptuk 3 órára jó állapotban lévő gyerek és felnőtt bringákat, bukósisakkal és igény szerint gyereküléssel, ám esetünkben ez szerencsére már csak egy múló emlék.
Nem az emelkedő miatt álltak ki a nyeregből, egyszerűen csak egymást szokták előzgetni, persze mindig veszekedés a vége...
Miután nyeregbe pattantunk, gyorsan meg is álltunk egy büfénél erőt gyűjteni (itt jegyzem meg, hogy elképesztően finom és hatalmas adag velős pirítósokat adnak a parkolóhoz közeli pavilonoknál) majd nagy nehezen elindultunk az óramutatóval ellentétes irányba. Jól kitáblázott, aszfaltozott úton suhantunk, szépen karbantartott, kis nyaralók mellett, felbukkant egy vadiúj kondipálya is, majd olyan minőségű pihenők követték egymást 1-2 kilométerenként, hogy szinte zavarba jöttünk.
Így néz ki egy fullextrás kerékpáros pihenőhely
Szintemelkedés alig volt, így lendületből haladtunk a srácokkal, és hamarosan egy kis fahídhoz értünk (óriási meglepetésre Deseda-híd a neve) amin átkelve egy félsziget nyelvére és egy - helyi viszonylatban - viszonylag nagy erdőbe kerültünk.
Az erdővel borított félszigetre egy kis hídon juthatunk át
Itt a fák között már földúton suhantunk tovább, és elképesztő figyelmes gesztusként feltűntek itt-ott a „veszélyes kanyarra” vagy „lejtőre” figyelmeztető táblák.
Persze, a gyerekek egy idő után kórusban üvöltötték, ha feltűnt egy-egy figyelmeztető felirat, sőt – a bajmegelőzés szellemében – eljutottak odáig, hogy már tábla nélküli is óbégattak egy-egy kanyarulat, vagy lejtő előtt.
Nem sok helyen lehet ennyire biztonságos kerékpárúton gurulni Magyarországon, még a veszélyes kanyarok is előre ki vannak táblázva
Az erdőből ismét egy kis hídon keresztül jutottunk ki, és ellenállva a közeli Desedai Parkerdő és Arborétum csábításának, folytattuk utunkat, ugyanis a látóhatáron egy különös formájú kilátó kellette magát. Aki idáig jutott az olvasásban, már sejtheti, hogy mi lehet a kilátó neve, amit most szándékosan titokban tartok, tessék csak ráguglizni, vagy egyszerűen ide kattintani. A lényeg az, hogy mind a kilátó, mind a környezete meglehetősen gyerekbarát, kicsit olyan érzésünk is volt, mintha egy Disney World piciny darabkáját illesztették volna a tó partjára Crt+C, Crt+V-vel.
Egy kötelező megállóhely a tó mellett: a Deseda-kilátó
A gyerekek természetesen először végigpróbálták a hajó formájú játékokat, majd felkapaszkodtunk a háromemeletes kilátó teraszára, ahonnan végigpásztázhattuk az eddig megtett utunkon, és a környező lankákon.
Óriási panorámára ne számítson senki, de legalább a környéket remekül belátni
A rövid pihenő után ismét nyeregbe pattantunk és csak ekkor tűnt fel, hogy rengeteg külföldi rendszámú autó parkol a horgászásra kijelölt pontokon, ahol meglehetősen nyúzott ábrázatú urak pakoltak mindenféle horgászfelszerelést.
Egy látszólag alvajáró litván urat megszólítva derült ki, hogy itt bizony nemzetközi pontyfogó verseny zajlott az elmúlt 72 órában, ami végül horvát sikerrel zárult és közel 700 pontyot akasztott meg a tíz országból összegyűlt mezőny.
A desedai pontyok sanyarú sorsán merengve tekertünk tovább kisebb emelkedőket legyűrve, amelyek utána a gyerekek persze óbégattak, hogy veszélyes lejtő, és mire ezen kiszórakoztuk magunkat, azt vettük észre, hogy visszaérkeztünk a tó betongáttal elzárt csücskéhez. Itt elkészítettük a kötelező fotókat a hatalmas DESEDA felirat mellett, majd visszatérve a büfésorhoz, a srácok behajtották rajtunk a beígért jégkrémeket.
Innem már lendületből gurultunk vissza a látogatóközponthoz
Innen már csak tényleg egy laza gurulás volt a látogatóközpont, ahol leadtuk a bringákat, és pont elcsíptük, ahogy kifut egy parányi sétahajó. Nem azt mondom, hogy ezt volt a legfárasztóbb tókerülésünk a maga 15 kilométerével és minimális szintemelkedésével, de az biztos, hogy – ha a Fertő-tó osztrák oldalát nem számoljuk – az egyik legkulturáltabb környezetben ez zajlott, és még a srácok is maguktól nyögték ki a végén, hogy ide azért vissza kéne még jönni.
Még sétahajókázni is lehet hazánk leghosszabb mesterséges taván
A Kőris-hegyen innen és azon túl
2024.10.21.Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.
→ Tovább
Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján
2024.09.25.Elbűvölő tájrészletekkel és az erdő meghittségével ajándékozott meg a Közép-dunántúli Piros vándorút vértesi szakasza, amit varázslatos kora őszi hangulat fűszerezett. A hegység változatosságát bemutató út értékei között egyarán szerepelt természeti és épített érték, de ez alkalommal számomra a fő attrakciót a fák és az erdőlakók hozták el.
→ Tovább
Piros vándorúton a Gerecsében
2024.08.02.A hosszútávú jelvényszerző túráknak általában megvan az a bája, hogy egyaránt bemutatják egy adott térség népszerű és kevésbé ismert tájrészleteit. Kiváló példa erre a Közép-dunántúli Piros gerecsei szakasza, ami változatos látványt nyújtó túraélménnyel kalauzol el a hegység központi részéről a Duna partjáig.
→ Tovább
