Továbbra is második a magyar csapat
Hőség és negyven kilométer után a harmadik napon Németh Csaba és Karlowits-Juhász Tamás változatlanul tartják a második helyüket az Alpokat átszelő versenyen. Három nap alatt összesen 12 perccel maradtak le az első helyezett svájciaktól. Hétfőn az ausztriai St. Anton am Arlbergből futottak el Landeckbe.
A pálya hosszú és nehéz is volt, két hegyet másztak meg a futók, összesen 2019 méter szintet teljesítettek fölfelé és 2494 métert lefelé. Az ereszkedés sem volt egyszerű a nehéz, technikás, keskeny ösvényeken. A magyar csapat 4 óra 37 perc alatt futotta le a távot, az első helyen álló svájciak pedig 4 óra 29 perc alatt. Ezzel a magyar fiúk változatlanul a második helyen állnak, de ez változhat, mert még öt nap hátravan a versenyből.
A verseny harmadik napjának szintábrája
Holnap a mainál is keményebb szakasz következik. Német Csaba és Karlowits-Juhász Tamás azt gondolják, a verseny talán legnehezebb része lesz a holnapi. Landeckből, azaz 809 méterről rögtön a 2432 méteres Fisser Joch nevű csúcsra kell felmászniuk.
Harc a grammokkal
Német Csaba és Karlowits-Juhász Tamás a harmadik napon, 800 méter szintmászás után már túl vannak a szakasz legmagasabb pontján
Fotó: Molnár Anikó
Az 1623 méteres szintemelkedés leküzdésére a fiúk víz nélkül indulnak, mert a plusz súly lelassítaná őket. Egy ilyen versenyen, ahol perceken múlnak a helyezések, minden gramm számít. A magyar futók arra is figyelnek, hogy a futómez ne legyen túl nehéz, ha meleg van, szóba sem jöhet rövid ujjú ing, mert az ujj is nehéz. Mint ahogy olyan mezt sem érdemes felvenni, amelyen zseb is van. Ha van, azonnal ki kell vágni. Így talán már érthető, hogy a víz a hőség ellenére is fölösleges luxuscikk. Németh Csaba mindennap gondosan elemzi a térképeket, s onnan tudja, hány patakot kereszteznek az adott napon, így tehát végül is vízhez jutnak. Természetesen a versenyen frissítőállomások is vannak, de negyven kilométeren két vízforrás nem elég.
Van, akit látszólag nem visel meg a verseny...
Fotó: Molnár Anikó
Grammok ide vagy oda, enni kell. A verseny alatt Karlowits-Juhász Tamás energiazseléket eszik, Németh Csaba általában három gumicukorral beéri. Este azonban szükség van egy púpozott tányér tésztára. Ezután már semmit nem lehet enni, legalábbis Németh Csaba szerint, mert akkor félő, hogy rossz lesz az emésztés. Márpedig egy gyomorrontás végzetes lenne.
A verseny a célig tart
A single trackeken, azaz szűk erdei ösvényeken egyensúlyozni is kell
Fotó: Molnár Anikó
Karlowits-Juhász Tamás azt mondja, tudott volna gyorsabban menni ma is, de nem lett volna értelme. Ma nyolc perc előny, holnap fél óra hátrányt jelenthet. Ma simán bírtam volna az elsők tempóját, de akkor holnap fél órával megyek rosszabbat. Németh Csaba szerint a nyolcadik napig kell így bírni, és 12 perc hátrány egyelőre nem sok.
A verseny állása a második nap után. A magyar futócsapat a második helyezését a harmadik napot követően is megőrizte a Master kategóriában
Molnár Anikó
Korábban:
Remekel a magyar futócsapat az Alpokban
Az első nap a meleg tizedelte a mezőnyt az Alpok átfutásán
Átkelés az Alpokon futócípőben
A komfortzónán túl
Az idei Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) alatt ért élmények hatása miatt született az alábbi írás. A nagy kérdés, hogy miért fut le valaki mintegy 170 kilométert a világ egyik legnehezebb terepén?
→ TovábbMítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail
Hatalmas, több száz éves cédrusok és mandulafenyők között futok. Famatuzsálemek és fiatal, délceg fenyők, mint egy-egy hatalmas őrtorony, úgy néznek le rám, apró halandóra. Az ösvény minden egyes méterét a tűlevelek vastag, puha szőnyege borítja, a hófehér mészkősziklák pedig, mint megannyi kisebb-nagyobb tyúktojás teszik gördülékenyen törékennyé a haladást.
→ TovábbA kategória második helyén végeztek Németh Csabáék
Az Alpokat átszelő futóverseny utolsó, nyolcadik napján a kategória harmadik helyén ért célba a magyar páros, de az előnyüknek köszönhetően végül a másodikak lettek a végelszámolásnál, míg az összetett listán az ötödik helyet szerezték meg.
→ Tovább