A nyári szünet közel három hónapját kimozogni embert próbáló feladat a szülőknek, pláne, ha már a nagyik is elérték a kapacitásuk csúcsát, és kimerült a családi kassza az ilyen-olyan egyhetes táborok egyre brutálisabb áraitól. Ilyenkor nagy szükség van a kreativitásra és persze a jó tippekre, hogy miként lehet költséghatékonyan tartalmas programokat szervezni.

Egy ilyesmi szünidei állapotban vettük észre a feleségemmel, hogy két fiúgyermekünk (10 és 13 évesek) néhány hét alatt menthetetlenül repülőgép-mániások lettek. Igazából utólag sem tudjuk pontosan rekonstruálni, hogy miként történhetett ez, mi volt a kiváltó „ősinger”, de mire észbe kaptunk, már oda-vissza megnézték az összes repülőgépes, repteres, légikatasztrófás stb. sorozatot, plusz az autóban is pilótás podcastokat állítgattak be, szóval mi is kaptunk ebből rendesen.

Innen már csak egy ugrás volt annak felismerése, hogy ezek a kondenzcsíkokat eregető valamik jó eséllyel le is szállnak Ferihegyen, bocsánat, a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, amit persze élőben is jó móka lehet megnézni. Hát így jutottunk el nagyon röviden a reptéri spotterkedésig, ami egyébként egy egész profin megszervezett szubkultúra Magyarországon, legalábbis az a szelete, amibe eddig beleláttunk.

Repülős sorozatokkal kezdődik az egész, aztán az ember hirtelen a reptér kerítésénél találja magát spotterek társaságában

13 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Szerencsére nem kell hozzá sokat keresgélni, hogy az ember ráleljen a legjobb spotterfotós-helyekre a ferihegyi reptér környékén, jó pár oldalon megtaláljuk a legjobbakat, plusz a Google térképére is felkerültek. Indulás előtt érdemes tájékozódni, hogy az adott napon, napszakban milyen a széljárás, és ez miként befolyásolja a gépek fel-, és leszállását, de szerencsére ezt is könnyedén megtalálhatjuk a neten.

A fenti információk összegyűjtése viszonylag könnyen ment, ami viszont nehezítő körülmény volt a folyamatban, az a gyerekek napokon át tartó folyamatos vérszívása , hogy „mikormegyünmárspotterkednivégrenananana”. Aztán egy szép nyári reggelen – naptejjel vastagon bekenve, sapkában, kulaccsal, távcsővel, csőre töltött alkalmazásokkal – elindultunk Ferihegy felé, hogy végigjárjuk a legjobb helyeket. Az előzetes tájékozódás alapján három pontot néztem ki, így ezeket fogom most szép sorban bemutatni.

Kapcsolódó cikkek

A fejünkre húzták a pilótasapkát a repülőskanzenben

Tovább

Kirándulás a reptér szigorúan ellenőrzött övezetében - 1. rész

Tovább

Cargodomb

Bár nem ennek a legizgalmasabb a neve, mégis ezzel kezdtük, mert egyszerűen ez esett először útba a főváros felől érkezve. A megtalálása meglehetősen egyszerű, már a Waze is „ismeri” a helyet, így könnyen odanavigáltathatjuk magunkat, de aki nem hisz ezekben, azoknak: a Gyömrői útról (tehát nem a vele párhuzamosan futó gyorsforgalmiról) kell lekanyarodni balra a gyorsforgalmi alatt a vasúti átkelőnél az Igló utcára, majd ezen koppanásig menni a parkolóig.

Ők még csak kezdő spotterek, a vérprofik teleobjektíves fényképezőgépekkel lesik a ritka és különleges gépeket

4 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Akárcsak a Ferihegy, a Cargodomb is erős túlzás, legalábbis földrajzi értelemben, mert egy magasabb töltést kell elképzelni, cserébe tényleg ott van előttünk a reptér kerítése és mögötte mintegy 150-200 méterre az 13R/31L jelzésű futópálya. Ha valakinek nem mondana sokat a betű-szám kombó, ez a le- és felszállásra épített aszfaltcsíkot még az 1-es terminálhoz építették Ferihegyen a múlt század közepén.

Ebből a nézetből azért jól látszik, hogy a domb kifejezés erős túlzás. Valójában egy magasabb töltést kell elképzelni, de a kilátás így is pazar

1 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

A hely igencsak biztató adottságát mi sem jelezte jobban, hogy már leparkolás közben leszállt mellettünk egy gép, amit a gyerekek hangos ovációval fogadtak, majd felrohantak a „dombra” és teljes erővel spotterkedni kezdtek. Bár hétköznap volt, mégis jó páran ácsorogtak ott rajtunk kívül, a többség tizenéves (ugyancsak repülőgép-mánia jeleit mutató) gyerekekkel, árnyékban kókadozó nagyszülőkkel és anyukákkal, de megfigyeltem két idősebb urat is, akik látszólag önszántukból voltak ott csőre töltött fényképezőgépekkel.

Egyszerűen nem bírták megunni a leszálló repülők látványát

2 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Akit (még) nem szippantott be a spotterkedés, megnéz két leszállást és gyakorlatilag már látott mindent: jön egy alacsonyan szálló színes gép, kis billegés, kerék leér, füst, majd a földön elhúz a terminál irányába. Az ilyen emberek feltűnően sokat nézegetik az órájukat és egy idő után megkérdezik a gyerekeket, hogy mikor indulunk. Nehéz leírni azt a felháborodást, ami ilyenkor jön, mert elkezdik sorolni, hogy a következő x órában (!!!) milyen gépek érkeznek még, de a kínai Airbust (és itt rendszerint mondanak még egy csomó számot is) mindenképpen látni akarják. Ezzel csak azt akarom szülőként jelezni, hogy piknikpokrócot és egy jó könyvet érdemes magunkkal vinnünk.

Ez a kissrác már egy profibb spotter volt „nagytelés” fényképezővel. Elmondása szerint a saját TikTok-csatornájára tölti fel a felvételeit

3 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Maga a Cargodomb egyébként rendelkezik némi minimál infrastruktúrával a ferihegyi spotterközösségnek köszönhetően: két pad és jó pár szemetes jelenti a komfortot, meg pár információs tábla. Egyebek mellett a szemetelés káros mivoltára és a biztonságos spotterkedésre hívják fel a figyelmet – erről bővebben a cikk végén lehet majd olvasni. A formámra jellemző, hogy a nap egyetlen izgalmas eseményéről, egy ír gép átstartolásáról is lemaradtam, mert éppen a közeli dzsindzsában kerestem férfi mosdót, ezért némileg frusztráltan kértem/könyörögtem/fenyegettem a gyerekeket, hogy induljunk a második célpontunk felé. Mielőtt azonban ezt megtennénk, a geoláda-gyűjtögetőknek egy tipp: nézzenek körül a környéken.

Spotterdomb

A Cargodombtól mintegy 9 kilométerre, azaz bő negyedórás autózásra találjuk a Spotterdombot, ami már az „új”, 1983-ban átadott 13L/31R jelű futópálya fővárostól távolabb eső vége mellett található. Ha a másik pályán leszállnak a gépek, itt jó eséllyel felszállásokat hajtanak végre, de ahogy írtam korábban, erről is könnyedén tájékozódhatunk előre a légiirányítást végző Hungarocontrol oldalán.

Úton a hőn áhított Spotterdomb felé. A két saját gyerek mellé voltam olyan jó fej, és még két másikat is bevállaltam, amolyan fapados napközi gyanánt

5 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

A Spotterdomb elérése már igényel némi természetjárást is, mert Vecsést elérve az Ecseri útra kell ráfordulnunk és a temető mellett elrobogva átmegyünk az M4-es felett, majd szintén ütközésig megyünk egy sorompóig. Itt már egy tábla jelzi, hogy jó helyen járunk, és mintegy 500 métert kell sétálni egy földúton a hőn áhított spotterhelyig.

Egy-egy különleges járat érkezése előtt állítólag meg tud telni ez a hely. Ottjártunkkor csak egy szintén spotterfertőzött kisfiúval és az őt kísérő anyukájával találkoztunk

6 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Ez utóbbihoz egyébként nem érdemes közel menni, megfogni meg végkép nem, mert érzékelők vannak benne, és riasztás esetén perceken belül megjelenik egy biztonsági autó. Ez utóbbit természetesen egy ismerősöm barátja mesélte, mert a srácoknak eszébe sem jutott belecsimpaszkodni a kerítésbe a nagy bámészkodásban…

A reptéren belül rendszeresen járőrőznek a biztonsági szolgálat autói. A kerítéshez nem szabad érni, mert mozgásérzékelők is vannak benne

7 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Szóval a Spotterdomb nagyjából ugyanaz tudja, mint a Cargodomb, csak a másik futópálya akcióit nézhetjük végig egy picit messzebbről, mert kb. 300 méterre mozoghattak tőlünk a gépek. Itt is van pár pad, információs táblák és egy szemetes, amely mellett egy magányos vadkender növöget elszántan. Ez utóbbi létezéséről természetesen a gyermekeim nem vettek tudomást, mert a gépekkel voltak elfoglalva, majd a „dombról” lemászva elmentek a kerítés mentén, mert kiszúrtak egy távolban parkoló, asszem 747-es teherszállító Boeinget, és azt „mindenképpen meg kellett nézni”. Ezt alaposan megvizslatva és lefotózva tereltem vissza a srácokat a kocsi irányába, ugyanis még egy helyszín hátra volt.

Patakpart

Igen, csak ennyi, hogy „Patakpart”, ez a vecsési spotterhely neve, és természetesen ez is fent van a Google térképén és a Waze-n. Ez mindössze 5 kilométerre fekszik a Spotterdombtól, és még egy kicsit kell kifelé autóznunk Vecsésről, majd Ecser irányába ismét átkelni az M4 felett, hogy egy körforgalomból kikanyarodva némi földutas zötykölődés után megérkezzünk. Itt egy magányos fát kell keresni, de a fel-, vagy éppen leszálló gépek remekül jelzik, hogy hova érdemes telepedni.

Méla lesben a Patakparton, ahol patakot pont nem találtunk

8 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

A Patakpartról (a térkép ugyan jelöl egy csatornát, de sem ezt, se egy patakot nem sikerült felfedeznünk) gyakorlatilag a 13L/31R jelű futópálya végét láthatjuk be, és szó szerint a fejünk felett húznak el a gépek. Sajnos itt már nem voltak se padok, se táblák, se szemetesek (szemét azért igen), ezért az egy szem fa ágai közül néztük az eseményeket. Ennél a pontnál már meglehetősen elcsigázott voltam, ezért felvetettem a srácoknak, hogy hazafelé megnézhetnénk az Aeroparkot a mielőbbi indulás reményében.

Tényleg van egy hangulata annak, hogy az ember feje felett húznak el ezek a hatalmas gépmadarak

9 / 16

Fotó: Nógrádi Attila / MTSZ

Ez szerencsére bejött, így kisvártatva ott ültem egy jól megérdemelt kávéval a kezemben a kiszuperált Malév gépek között, miközben a srácok egyik légi járgányról másztak a másikra. Ezt a helyet egyébként spotterkedéstől függetlenül tudom ajánlani, mert – ha mázlink van – kifoghatunk egy nyugdíjas Malév pilótát valamelyik gépen, és elképesztően sok érdekességet tudhatunk meg a hazai légitársaság fénykoráról. Hazafelé meglehetősen elpilledt a csapat, volt ugyan egy erőtlen kísérlet egy pilótás podcast hallgatására, de ezt könnyedén lepattintottam, cserébe elkezdték pedzegetni, hogy mikor mennénk tematikus sétára a ferihegyi reptérre...